Az Olaszi temető vagy Váradolaszi sírkert () Nagyvárad Olaszi városrészében volt. Működésének két évszázada alatt a város és a (vár)megye egyházi, irodalmi és közéleti elitjének temetkezőhelye („Nagyvárad Házsongárdja”) volt. A mai városrészek közül a Rogerius mesterről elnevezett negyed területére esik.
Története Az 1779-ben megnyitott sírkert Olaszi két korábbi temetőjét váltotta ki (a kisebb a mai Pasteur, korábban Kórház utcában feküdt; a nagyobb az olaszi temető helyén a város szélén). A 19. század végéig mezők vették körül, csak a déli oldalán állt egy házsor. 1863-ban hozzácsatoltak egy katonai temetőt; a városvezetés kezdeményezésére a római katolikus temetőt megnyitották a görögkatolikusok, reformátusok és ortodoxok előtt is.
200px|bélyegkép|balra|A temetőből összegyűjtött sírkövek 2011-ben A kommunista időszakban a Rogériusz negyed tömbházaival körülépített temetőt 1970-ben bezárták. Ezt követően állapota a folyamatos és rendszeres vandalizmus (a románok pl. piknikezésre használták) miatt leromlott, az akkori román városvezetés hallgatólagos támogatásával. Tempfli József apátplébános 118 egyházi és közéleti személyiség földi maradványait mentette ki. A forradalom után, 1995-ben felosztották a történelmi egyházak között (a református és a görögkatolikus egyház körbe is kerítette a területét), és parkosították, de a helyzeten ez sem javított, sőt a parkrendezési munkálatoknak is több kripta áldozatul esett. A református templom építése során a sírkövek és a csontok nagy részét összegyűjtötték, hogy a torony alatti kriptában helyezzék el. Az ezt követő években ugyanakkor számos régi síremléket megmentettek. Négy kápolnát később felújítottak: Haller-, Markovits-, Des Echerolles–Kruspér- és Rimanóczy-kápolnát. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából a megmaradt nyolc honvédsírt a református templom melletti új sírkertben helyezték el.
Felszámolás A nagyváradi önkormányzat 2009-es döntése alapján az akkor már jelentősen elhanyagolt olaszi és szőlősi temetőket felszámolták. Előbbi helyén később parkot alakítottak ki, amit II. Mihály havasalföldi fejedelemről neveztek el (Parcul Mihai Viteazul); ez tiltakozást váltott ki a város magyar közösségéből. Végül az Olaszi park (Parcul Olosig) nevet kapta.
Az olaszi és szőlősi temetőkből 2009-ben exhumált 255 személy maradványaiért 53 esetében jelentkeztek a hozzátartozók, ők saját sírhelyet kaptak a Rulikowski temetőben; a fennmaradó 202-t 2014-ben ugyanott közös sírba temették, mely fölé emlékművet emeltek, rajta a nevükkel.
Itt nyugodtak Bunyitay Vince püspök Lipovniczky István püspök Fiedler István püspök Rómer Flóris nagyprépost-kanonok, a magyar régészet atyja Hoványi Gyula, a váradi jogakadémia első dékánja a színház építését vezető Guttman József az EMKE székházát (ma Astoria Szálló) is tervező Sztarill Ferenc (a hozzátartozók külön sírban temettették újra) Hegyesi Márton író, publicista Balogh István festő Sal Ferenc polgármesterhttps://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Borovszky-borovszky-samu-magyarorszag-varmegyei-es-varosai-1/bihar-varmegye-es-nagyvarad-4B81/nagyvarad-518B/nagyvarad-kozigazgatasa-irta-szuts-dezso-5331/polgarmesterek-sal-ferencz-5348/ Lukács György polgármester Iosif Vulcan író, szerkesztő (újratemették a Rulikowski temetőben) Fráter Erzsébet, Madách Imre felesége Rimanóczy Kálmán (építész, 1840–1908) Rimanóczy Kálmán (építész, 1870–1912) Rácz Mihály (1844-1909) költő, Nagyvárad főjegyzője Utóbbi három személy földi maradványait 1997-ben Tempfli püspök a székesegyház kriptájába helyeztette.
Valamint Bihar megye életének történelmi családjai, pl. Rhédey, Hoványi, Nadányi, Gorove, Gerliczy, Haller, Markovits, Fráter, Rimanóczy családok
Jegyzetek
Kategória:Nagyvárad Kategória:Románia temetői