A második szolnoki csata az 1848–49-es forradalom és szabadságharc jelentős csatája volt. Az 1849. március 5-én Szolnok és Abony között vívott csatában Damjanich János seregei vereséget mértek az osztrák seregre. Előzmények A Délvidék 1849. januári kiürítése után a bánsági és a bácskai magyar csapatok nagy részét a Közép-Tisza mellékére indították. Ezek, a Vécsey Károly vezérőrnagy vezette 6. és a Damjanich János vezérőrnagy vezette 8. hadosztály február végén Cibakháza és Törökszentmiklós között álltak fel. A magyar fővezér, Henryk Dembiński altábornagy tervében fontos szerep jutott a két hadosztálynak. Feladatuk az volt, hogy Szolnoknál megtámadják az ott található ellenséges hídfőt, s nagy erőkkel előnyomulva, magukra vonják az ellenséges fővezér, Windisch-Grätz figyelmét, mialatt a magyar fősereg az Eger–Gyöngyös–Hatvan–Budapest útvonalon a császáriak oldalába kerül. Ezt a tervet azonban a február 26–27-i Kápolnai csata meghiúsította. Ennek ellenére a támadást nem fújták le, így március 5-én megkezdődött a Szolnok elleni bekerítő hadművelet. balra|bélyegkép|229x229px|Damjanich János és Vécsey Károly összehangolt támadásának kezdete. A második szolnoki csata hadállása 7:30 és 9:00 óra között. balra|bélyegkép|324x324px|A kassai 9. (vörössipkás) honvédzászlóalj rohamoz a második szolnoki csatában. A háttérben Damjanich János.
A csata lefolyása A magyar had Damjanich János vezetésével a ködben ért Szolnok alá. Az abonyi osztrák hadtest még időben oda érhetett volna Szolnokra, ám várost védő katonák a köd miatt későn vették észre a magyar csapatokat. Vécsey támadása késett, s reggel 7 óra tájban a szolnoki templomtoronyban lévő ellenséges figyelő észlelte a magyarok közeledtét. Karger ezután riadóztatta csapatait, a vasúton egy mozdonnyal futárt küldött Abonyba Ottinger dandárjához, és segítséget kért tőle. Miután a hídfő felől nem tartott komoly támadástól, itt csak kisebb erőket hagyott, dandárának zömét Szolnoktól délre, a Tisza és a vasútvonal között állította fel. A cs. kir. csapatok fő támaszpontja a vasúti indóház volt, ez előtt állították fel egy hatfontos lovasüteget. Az üteg tüzet nyitott az előnyomuló 3. honvédzászlóaljra, mire a zászlóaljparancsnok „félre húzódj”-ot vezényelt. A magyar csapatok dobosa azonban részeg volt, így támadásra adott jelet. A magyar huszárok habozás nélkül nekirontottak az ágyúknak, mire azokat azonnal visszavonták állásaikból. Damjanich katonái bevonultak a városba. Ekkor érkezett meg Vécsey támadása, amely egy császári lovasosztálynak rontott neki, és szorította őket a Zagyvába. Bár ekkorra óriási késéssel Abonyból is megérkeztek az osztrák sereg katonái, rövid harc után vissza is vonultak. bélyegkép|270x270px|A magyar 3. Ferdinánd-huszárezred és a lengyel ulánusok támadása a második szolnoki csata végén. A kép jobb oldalán Damjanich János, mellette pedig Władysław August Poniński.
Következmények A szolnoki diadallal immáron a Tisza valamennyi átkelője a magyar csapatok kezére került. A győzelem lehetővé tette, hogy a magyar csapatok gyors átcsoportosításával ismét a honvédsereg vegye át a kezdeményezést.
A szolnoki csata stratégiai fontosságán, vagyis a híd megszerzésén túl még egy óriási fegyverténnyel bírt: a császáriak először láthatták nagy volumenű támadás kapcsán azt, hogy milyen precízen és összehangoltan tudnak támadni a honvédcsapatok. A diadal egyben a tavaszi hadjárat nyitányának is bizonyult.
Visszaemlékezés
Jegyzetek
Források PatacsPilvax Honvédelem Kemény Krisztián: Az 1849. március 5-ei szolnoki ütközet története és okmánytára; HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest, 2021 (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum könyvtára)
Kapcsolódó szócikkek 1848–49-es forradalom és szabadságharc Tavaszi hadjárat
Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc csatái Kategória:Szolnok Kategória:Jász-Nagykun-Szolnok megye történelme Kategória:Damjanich János csatái Kategória:Vécsey Károly csatái