A Polcevera (ligur nyelven Pûçéivia vagy Ponçéivia) egy észak-olaszországi időszakos folyócska (olaszul torrente, azaz patak). Mintegy 19 km hosszú. A liguriai Monte Lecóról (1113 m) ered és Genovánál a Ligur-tengerbe torkollik. A 25 km hosszú Bisagno után ez Genova város második leghosszabb folyóvize.
Földrajza A Pontedecimótól, a Riccò és a Verde patakok összefolyásától nevezik Polceverának. Pontedecimo és a Ligur-tenger között légvonalban 11 km távolság van, azonban teljes hossza (a Torrente Verdét is beszámítva) 19 km.
Pontedecimo után a meder déli irányba halad, és Bolzanetónál csatlakozik hozzá a Secca patak, egy újabb fontos bal oldali mellékvíz. A Morandi hidat elhagyva Genova Sampierdarena és Cornigliano városrészeinél tokrollik a tengerbe.
A 140 km²-es vízgyűjtő terület teljes egészében Genova megyében, Genova, Ceranesi, Campomorone, Mignanego, Serra Riccò és Sant’Olcese települések területén található.
A Polcevera szomszédságában a következő folyók vízgyűjtő területe található: nyugaton a Chiaravagna és a Varenna, északon a Stura, a Gorzente, a Lemme és a Scrivia, keleten pedig a Bisagno és pár kisebb Sampierdarena és San Teodoro környéki folyóvíz.
Felső völgy A felső Polcevera-völgy, vagy más nevén Verde-völgy (Val Verde) a Verde és Riccò patakok, illetve azok mellékágait foglalja magába.
A Monte Leco-ról eredő Verde útja során áthalad Isoverde (Campomorone frazionéja), Campomorone, Santa Marta (Ceranesi frazionéja) és Genova Pontedecimo városrészén. Több patakocska is összefolyik vele (jobbról a legfontosabb a San Martino, balról pedig a Gioventina), majd 8 km után Pontedecimónál egyesül a Riccòval, amely a Bric Montaldóról ered és útja során érinti Mignanego frazioit.
Alsó völgy A Polcevera alsó völgye (Val Polcevera) a Verde és Riccò összefolyásától kezdődik. Innentől a Polcevera nevet viseli a patak. Útja során áthalad Genova Pontedecimo, Bolzaneto és Rivarolo városrészein, majd Cornigliano és Sampierdarena között, a genovai kikötőnél a Ligur-tengerbe torkollik. Campi frazionénál az A10-es autópálya viaduktja, a Morandi híd íveli át.
A Pontedecimo és a torkolat közötti szakaszra korábban egy kiterjedt ártér volt jellemző. A Torino–Genova-vasútvonal 19. század közepi megépítésével együtt vízszabályozásra is sor került, így a patak egy betonpartokkal megerősített mederben halad át az erősen iparosodott és vasúti sínekkel átszőtt környéken.
A Bisagno és a Polcevera által szállított üledék évezredek során folyamatos eróziónak tette ki a tengerfeneket, és így egy víz alatti kanyon jött létre Genova partjainál. Ez mintegy 70 km hosszan húzódik a Ligur-tengerben észak-déli irányban.
Fontosabb mellékvizei Bal oldali: Riccò patak Secca patak Geminiano patak (más néven: Goresina) Torbella patak Jobb oldali: Verde patak Burba patak Trasta patak Fegino patak (más néven: Pianego)
Vízhozama A többi liguriai folyóhoz hasonlóan a Polceverát és mellékfolyóit nyáron a mérsékelt áramlás, néha a kiszáradás jellemzi. Ezzel szemben ősszel és télen a vízhozama órák alatt is megnőhet, és a töltések megépítése előtt komoly károkat okoztak az áradások.
A torkolatnál mért éves átlagos vízhozam 4,8 m³/s. Ez az érték (matematikai modelleken alapuló becslés szerint) augusztusban a legalacsonyabb (1,49 m³/s) és decemberben a legmagasabb (6,94 m³/s), mivel ez közvetlenül az október-novemberi őszi esőzések után következik. Az esőzés és az áramlás közötti fázisváltozás a fokozatosan fellazuló talajjal és a talajvízzel áll kapcsolatban.
A matematikai modellekkel kiszámított legmagasabb vízhozam 1377 m³/s egy 50 éves visszatérési periódusra, és 1763 m³/s 200 évre.
Urbanisztika A Pontedecimo és a torkolat közötti szakasz napjainkban sűrűn lakott, ipari létesítményekkel, kőolajtározókkal, vas- és közutakkal tarkított terület. A völgy iparosodása a 19. század közepén kezdődött, amikor 1849 és 1853 között töltéseket építettek. Így a korábban az egész völgyet elfoglaló, mocsaras patakmedret szabályozták, lehetővé téve, hogy a két part között hidak is épülhessenek. Korábban századokig csak néhány gázlóhelyen volt lehetőség az átkelésre.
A települések azon hegygerincen haladó út mentén létesültek, amely összekötötte Genovát a Pó-síksággal, a völgy pedig a 19. század közepéig ritkán lakott volt. A töltések megépítésekor Bolzaneto magasságában egy 500 méteres szakaszon elhordták a Murta domb alját.
Miután a torkolat bal partján (Sampierdarena városrész) bezárt az Ansaldo Meccanico gyár, az ipari létesítményt átalakították egy kereskedelmi-, lakó- és szolgáltatóegységgé. A 2002-ben átadott létesítmény felvette a Fiumara nevet. A torkolat jobb partján az Italsider (jelenleg ILVA) kokszolóüzeme és nagyolvasztója működött évtizedeken át. Az 1938 és 1953 között, feltöltéssel nyert területen 2005 óta urbanisztikai átalakítások zajlanak.
Infrastruktúra Jelenleg a két partot számos híd köti össze, a völgy pedig Genova és a Pó-síkság közötti kapcsolatot megteremtő természetes folyosó. Itt halad a 35-ös országút (Strada statale 35 dei Giovi), a Genovát és Milánót összekötő A7-es autópálya és számos városi útvonal, illetve a Torinóba és Milánóba tartó vasútvonalak is.
Hidak A patakot Pontedecimo és a torkolat között 13 közúti, 4 vasútiEgy ötödik vasúti híd is létezik Trastánál, amelyet már nem használnak. és 10 gyalogos híd íveli át.
Főbb közúti hidak Ponte della strada Guido Rossa: a Fiumara környékét köti össze Corniglianóval, az egykori Italsider acélművek területével. Ponte del Papa (Pápa hídja): egy ipari területeket összekötő kerülő híd, amelyet a Ponte della strada Guido Rossa építése alatt teherautók használtak. Nevét II. János Pál pápáról, aki ezen haladt át, amikor 1985-ben meglátogatta az egykori Italsider műveket. Ponte di Cornigliano: egyike a legfontosabb átkelőhelyeknek; a torkolathoz közeli híd Sampierdarena és Genova nyugati negyedeit köti össze. A helyen már 1411-ben is állt egy híd, azonban az első téglából készült építmény csak 1550-ben készült. Az adományozó egy helyi nemes, Benedetto Gentile volt, aki a patakba fulladt fia emlékére építtette a hidat. 1800. június 4-én, a híd közelében álló kápolnában írta alá a megadási iratot André Masséna francia hadvezér a várost elfoglaló osztrákoknak. Ponte di Rivarolo (más néven Ponte Polcevera): a 20. század első éveiben épült, és az akkor önálló Rivarolo központját kötötte össze Feginóval és Borzolival. Az 1990-es években lebontották, az újonnan épült híd egy vasútvonalat is átível, illetve alatta egy gyaloghíd is található. Ponte San Francesco: a Bolzaneto vasútállomás magasságában álló hidat a 19. század közepén, a vasút kiépítésével egy időben építették. Ez egy 18. századi hidat váltott fel. Ponte di Morigallo (Via Angelo Scala): az 1990-es években épült, a patak mellett a vasutat is átíveli. Szerves része annak az autópálya-elágazásnak, amely a bolzanetói útdíj-ellenőrző kapukat, illetve Serra Riccò és Sant’Olcese környékét köti össze Romairone bevásárlóközpontjaival, a jobb parti országúttal és a Ceranesiben található Santuario di Nostra Signora della Guardia búcsújáróhellyel. Ponte del Serro (más nevén Ponte Tullio Barbieri): korábban vándorok és zarándokok által sűrűn használt híd, amely San Quirico Serro frazionéját köti össze az Autoguidovia della Guardia kisvasút állomásával. Ponte della Forestale: nevét a közelben működő erdészeti hivatalról (Unità Operativa del Corpo Forestale dello Stato) kapta; San Quirico központját és a Succursale dei Giovi vasútvonal egyik, mára már elhagyatott állomását kötötte össze eredetileg. Ponte Ludovico Patrizi: Pontedecimo központjában található, kevéssel a Verde és a Riccò patakok összefolyása alatt.
Főbb vasúti hidak A Cornigliano hídtől délre, a Genoa-Sampierdarena és Genoa-Cornigliano állomások között a Genova–Ventimiglia-vasútvonal hídja áll, amelyen naponta több helyi és távolsági járat halad át. Ezek Genovát és a Riviera di Ponentét, Savonát, Ventimigliát és Franciaországot kötik össze.
Rivarolo magasságában áll az a viadukt, amelyet az 1960-as években építettek. Ez egy alagúttal együtt köti össze a kikötőváros főpályaudvarát a Succursale dei Giovi helyi vasúttal.
Élővilága Halak bélyegkép|jobbra|250px|Szürke gém a Polcevera partján A környék legszennyezőbb ipari létesítményeinek bezárását követően javult a víz minősége, de a Regionális Környezetvédelmi Ügynökség (ARPA) vizsgálatai továbbra is mutattak ki bizonyos szintű szennyeződést vízben. Az alsó folyáson tengeripérfélék, a felső folyáson pedig a Squalius nem fajai is megtalálhatóak. Pontedecimo magasságában sebes pisztrángok, szivárványos pisztrángok, márnák, európai angolnák és a Telestes nem fajait is észlelték.
2001-ben a patakot 4-es fokozatú (erősen szennyezett) szennyezettségi kategóriába sorolták, majd 2006-os felmérések visszasorolták 3-as fokozatúra (szennyezett).
Madarak A patak folyása mentén több madárfaj van jelen, így sirályfélék, szürke gémek, tőkés récék, kis lilék, kis kócsagok, vízityúkok, nagy kárókatonák, illetve alkalmanként fácánok is megfigyelhetőek a víz közelében.
A folyó és környéke fontos pihenőhelye az Európa és Afrika között vándorló madaraknak. Annak ellenére, hogy a patak sűrűn lakott és erősen iparosodott környéken folyik át, egyike azon kevés területnek, ahol a jelentős halmennyiségnek köszönhetően elegendő táplálék jut ezeknek a madaraknak. A gémfélék számára a patak torkolatánál való pihenő majdhogynem kötelező, mivel a közelben nincs más ilyen vizes terület.
Környezetszennyezés 2016 áprilisában a patakhoz közeli olajfinomítóból kőolaj folyt a vízbe, melyet az áramlat a Földközi-tengerbe sodort. A baleset miatt a patak élővilága is veszélybe került.
Történelmi vonatkozások Az 1797–1805 között fennálló Ligur Köztársaság Département du Polcevera vagy Dipartimento della Polcevera közigazgatási egysége róla kapta nevét. Ennek központja Rivarolóban volt.
Galéria
Jegyzetek
Források PIANO DI BACINO STRALCIO SUL BILANCIO IDRICO - IL BACINO DEL TORRENTE POLCEVERA. Direzione Pianificazione Generale e di Bacino, 2009
További információk Lamponi, Maurizio: Valpolcevera, come eravamo, 1983 Guida d'Italia - Liguria, Touring Club Italiano, 2009 Praga, Corinna: Genova fuori le mura, Fratelli Frilli Editori, 2006 Casalis, Goffredo: Dizionario geografico, storico, statistico, commerciale degli Stati di S.M. il Re di Sardegna, 1849 Persoglio, Luigi: Memorie della Parrocchia di Murta in Polcevera'', 1873
Kapcsolódó szócikkek Appenninek Genova megye
Kategória:Liguria Kategória:Genova Kategória:Olaszország folyói