A vízitetvek (Caligidae) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsén belül az evezőlábú rákok (Copepoda) alosztályába és a Siphonostomatoida rendjébe tartozó család. Az vízi élősködők e családjába 559 faj tartozik.
Elterjedése Világszerte fellelhető a gazdahal populációk elterjedtsége szerint.
Életmódja A vízitetvek fajspecifikusak, tehát az adott fajok csak bizonyos halakra képesek tapadni, ez a testfelépítésükből adódik. Ha sikeres, a gazdaállatra tapadva éli az életét, a kisebb, vékonyabb bőrű egyedeken könnyebben telepednek meg. Mivel az egy gazdaállaton több is megtelepedhet, egy kellően sűrű populációban exponenciálisan terjednek, addig ritkítva azt, amíg terjedésük élő egyedekre lehetséges. Az elmenekülő gazdaállatok illetve áramlatok révén képesek elérni újabb populációkat.
A fejletlen vízitetveket a halak táplálékként elfogyasztják, ám azok - ha sértetlenül bejutnak az emésztőrendszerbe - a nyálkahártyán megtapadva hamarosan táplálkozni kezdenek és belső sérüléseket, vérzést okoznak.
Egyedfejlődésük összetett, több formán keresztül zajlik. Az aktivitásukat nagyban meghatározza a víz hőmérséklete, például a Lazactetű 5 fokos vízben 15,5 nap alatt, 15 fokos vízben 5,5 nap alatt éri el végleges formáját.
Testfelépítése A petétől a kifejlett egyedig többféle formán is átmegy, mire a végső alakját eléri. A lazactetű 8 alakja ismert.The Salmon Louse Lepeophtheirus salmonis (Copepoda: Caligidae) Life Cycle Has Only Two Chalimus Stages
A petéből egy úszó forma kel ki, ami majd később képes lesz kapaszkodni is. A kapaszkodó forma később elveszíti úszó képességét, de nagyobb egyedeket is meg tud ragadni. Ezután a későbbi formákban jelennek meg a szaporító szervek, amennyiben a táplálkozás sikeresen megtörtént.
Gazdasági jelentősége Halparazita, mely akadályozza a haltenyésztést. A vízitetvek terjedését nagyban segíti a gazdaegyedek sűrűsége, emiatt a haltenyészetekben, akváriumokban jelentősen elszaporodhatnak. Néhány faj képes a teljes állományt megsemmisíteni. Feljegyezték, hogy a tenyészetben elszaporodó haltetvek kiirtották a közeli természetes populációt is. A lazacfarmokon megfigyelt fajok kutatása emiatt kapott nagy figyelmet, így 162 Lepeophtheirus 268 Caligus fajt különböztetnek meg, ami a család túlnyomó többségét jelenti. Lazactetű Lazactetű néven szokták a Lepeophtheirus salmonist nevezni, de a lazactenyészetekben a következő élősködők is gyakran előfordulnak: Caligus elongatus Caligus curtis (Skócia) Lepeophtheirus hippoglossi (Skócia) Caligus rogercresseyi (Chile)
Rendszerezés A vízitetvek körülbelül 559 faja 37 nemzetségben körülbelül 162 Lepeophtheirus és 268 Caligus fajt foglal magában. Elsőként Steenstrup és Lütken 1861-ben írt pontos meghatározásokat, két nemre osztották el. Utoljára 2008-ban két újabb nemet különítettek el, majd 2024-ben történt egy azonosítási-elnevezési felülvizsgálat és összevonás.
Nemei Abasia C. B. Wilson, 1908 Alanlewisia Boxshall, 2008 Alebion Krøyer, 1863 Alicaligus Shiino, 1955 Anchicaligus Stebbing, 1900 Anuretes Heller, 1865 Arrama Dojiri & Cressey, 1991 Avitocaligus Boxshall & Justine, 2005 Belizia Cressey, 1990 Caligodes Heller, 1865 Caligus O. F. Müller, 1785 Calistes Dana, 1852 Caritus Cressey, 1967 Cresseyella Bezdek & Cressey, 2004 Dartevellia Brian, 1939 Diphyllogaster Brian, 1899 Echetus Kroyer, 1863 Euryphorus H. Milne-Edwards, 1840 Gloiopotes Steenstrup & Lütken, 1861 Hermilius Heller, 1865 Indocaligus Pillai, 1961 Kabataella Prabha & Pillai, 1983 Lepeophtheirus von Nordmann, 1832 Mappates Rangnekar, 1958 Markevichus Özdikmen, 2008 Paralebion C. B. Wilson, 1911 Parapetalus Steenstrup & Lütken, 1861 Parechetus Pillai, 1962 Pseudanuretes Yamaguti, 1936 Pseudechetus Prabha & Pillai, 1979 Pseudocaligus A. Scott, 1901 Pseudolepeophtheirus Markevich, 1940 Pupulina Beneden, 1892 Sciaenophilus Beneden, 1852 Synestius Steenstrup & Lütken, 1861 Tuxophorus C. B. Wilson, 1908
Jegyzetek
Források Caligidae Burmeister, 1835 WoRMS Marine Institute: Sea Lice Marine Scotland Disease guide: Sea Lice 2010 Fish farms drive wild salmon populations toward extinction Biology News Net. December 13, 2007.
Kategória:Rákcsaládok