Az egyházi zene (latin: musica ecclesiastica) egyházi felhasználásra írt zene; a vallásos cselekmények, istentiszteletek fontos része; megkülönböztetően használt kifejezés a világi zenétől.
Fajtái Háromfajta egyházi zenéről beszélhetünk: Liturgikus A liturgikus zene mindig énekes, a keleti keresztény rítusokban mindig á cappella ének, a nyugati rítusban egyaránt lehet á capella vagy hangszerkíséretes ének. A liturgikus zene legfontosabb területe az ordinárium ordinarium: a mise állandó részeinek gyűjtőneve, amelyet a szkóla vagy a hívek énekelnek vagy a propriumproprium: a mise változó énekei tételeinek megzenésítése; utóbbiban néhány tétel megfelelő népénekkel helyettesíthető.
A liturgikus zene a római rítusban elsősorban a gregorián ének, de a műfaj egyéb fajtái is helyet kapnak benne, ha a liturgia szellemének megfelelnek. Ezek a polifónia és a népének, a missziós területeken pedig az egyes népek sajátos kultúrájából fakadó liturgikus zene is.
Szent A szent zenén azokat az elsősorban vokális műveket értjük, amelyek nem liturgikus szövegeket zenésítenek meg, hanem egyéb imákat, szentírási szövegeket stb. (pl. Liszt: Via crucis), továbbá az egykor liturgikusnak tekintett, ma azonban már valamilyen ok miatt nem ilyennek tartott, vokális vagy merőben hangszeres műveket. E művek csak kivételes alkalmakkor szólalhatnak meg liturgikus zeneként.
Vallásos A vallásos zene egy tág értelemben vett fogalom.
A kereszténységben a keresztény hit és lelkiség szellemében fogant nép- vagy műzenei alkotás. Ilyenek liturgikus zeneként nem alkalmazhatók.
Műfajai Az egyházi zene műfajai Balázs István: Zenei lexikon
alleluja egyházi kantáta gospel song gregorián ének himnusz korálpassió lamentációk lauda (dicsének) magnificat mise missa brevis missa cantata missa solemnis motepassió oratóriumpassió orgonamise passió rekviem vecsernye zsoltár
Jegyzetek
Megjegyzés
Források Verbényi István, Arató Miklós Orbán: Liturgikus lexikon → zene, Ecclesia, 1989, Budapest
Kategória:Egyházzene Kategória:Katolikus liturgia