A gótok eredete a történettudomány vitatott kérdése már az i. sz. 500-as évektől kezdve, amikor a nyugati gótok és a keleti gótok még nagy szerepet játszottak az európai történelemben.
A gótok az i. sz. 200-as években jelentek meg a Római Birodalom keleti határain, és már ekkor felvetődött a római történetírókban az a kérdés, hogy vajon honnan származhatnak. Szent Ambrus, Milánó püspöke a 4. században a bibliai Góg leszármazottainak tartotta őket. A gót uralkodók maguk is szükségesnek tartották annak bemutatását, hogy az ő történetük sem alább való a rómaiakénál. Theuderik keleti gót király és Athalarik keleti gót király kancellárja, Cassiodorus 526 és 533 között írta meg a gótok történetét, tizenkét részben. Ő pozíciójánál fogva nyilván jól ismerte a gótok hagyományát, munkája azonban elveszett, csak Iordanes ennek alapján készített összefoglalása, a Getica maradt az utókorra, és ez lett minden későbbi tárgybéli kutatás kiindulópontja.
Iordanes: Getica Cassiodorus és az ő nyomdokaiban Iordanes a Getica című munkájának 39. bekezdésében a Hérodotosz által megnevezett trák törzsben, a gétákban (Γέται) vélte megtalálni. Azonban nyilvánvaló, hogy az ókori trák törzs és a jóval későbbi, germán nyelvet beszélő gótok azonosítása helytelen. Ezután Iordanes még a szkítákkal is azonosította ezt a trák törzset.
Iordanes szerint a gótok Berig királyuk vezetésével, a gepidákkal együtt, három ütemben vándoroltak ki Scandza vagy Scandia területéről, amit a skandináv félsziget déli részével lehet azonosítani. Először a Visztula torkolatvidékén telepedtek meg, aztán vándoroltak tovább a Fekete-tengertől északra elterülő síkságra. Scandza területén éltek Iordanes szerint a Gauthigoth, Ostrogothae és Vagoth törzsek, akiket későbbi tudósok a nyugati gótokkal, a keleti gótokkal és a gutokkal (Gotland lakóival) próbáltak meg azonosítani. A kivándorlás történetét Iordanes, ugyancsak Cassiodorusra hivatkozva, kimondottan a korabeli gótok élő hagyományával köti össze "Ex hac igitur Scandza insula ... Gothi quondam m e m o r a n t u r egressi". Ez tehát nem pusztán az írástudók elmélete, mint a géták és a gótok azonosítása volt.Fornvännen 1968, Elias Wessén, 21. o. Ez a mítikus kivándorlás Iordanes szerint i. e. 1490-ben történt. Sevillai Szent Izidor Sevillai Szent Izidor érsek és történész szintén írt egy gót történelmet a 7. század elején Historia de regibus Gothorum, Vandalorum et Suevorum, címmel, amelyben leginkább a nyugati gótok történetével foglalkozott. A mű két változatban maradt fenn. Az i. sz. 620 körül keletkezett rövidebb változat a gótok eredetéről csak annyit ír, hogy nagyon régi nép, akik a szkíták birodalmából szakadtak ki. A hosszabb változat (625 körülről) a gótokat a bibliai Góg és Magóg nemzetségéhez köti, és megjegyzi, hogy korábban a gétákkal szokták azonosítani őket.
Nyelvészeti szempontok A gót nyelv a keleti germán nyelvekhez tartozik a nyelvtudomány szerint. Úgy tartják, hogy közelebbi kapcsolatban van az északi germán nyelvekkel, különösen a régi gotlandi nyelvvel, mint a nyugati germán nyelvekkel.Wessén, Elias, Nordiska folkstammar och folknamn, Fv 1969
Más nyelvészek szerint azonban a gót nyelv nem állt közelebb az óészaki nyelvhez, mint a többi germán nyelv.
Skandinávia keleti részén a viking időkben ugyanazt a népnevet (gutar) alkalmazták a gotlandiakra mint a gótokra. Az óészaki nyelv nyugati változatában, az izlandi sagák nyelvében ez népnév gotar volt, melléknévi formában gotneskr, de ugyancsak jelenthette a gótokat és a gotlandiakat egyaránt. Nyelvészek szerint ez a népnév az ősi germán gutaniz népnévből ered, ami pedig „öntőt” jelenthetett.
A nyelvi vizsgálódások tehát azt mutatják, hogy a gótok nyelve rokonságban állt a skandináviai népcsoportok nyelvével, és ha nem laktak közös területen, akkor legalábbis szoros kulturális és kereskedelmi kapcsolatok voltak közöttük.
A kivándorlás mítosza bélyeg|80px|jobb|Vajon Gotland volt az a levél formájú sziget, ahonnan a gótok kivándoroltak?
A gotlandi Gutasaga szerint a sziget lakossága az ősidőkben egyszer annyira megszaporodott, hogy egy harmaduknak ki kellett vándorolniuk délre és végül a Bizánci Birodalom területén telepedtek le, ahol aztán még a saga keletkezése idején, az 1300-as években is éltek. Ezt a történetet összekötötték a Iordanes által megörökített legendával, ami szerint a gótok három hajóban vándoroltak ki egy balti-tengeri szigetről, ami északra esett a Visztula torkolatától és alakja levélhez hasonlított. Történeti tény, hogy az 1300-as években még élt egy gót néptöredék a Krímben, és ez a terület sokáig a kelet-római birodalomhoz tartozott. A krími gótok csak valamikor az 1700-as években veszítették el nyelvüket. .Sveriges Television: Svenska dialektmysterier
Iordanes korában Skandináviát a tudósok szigetnek tekintették, mivel nem ismerték távoli, északi összeköttetését az európai kontinenssel. A mai történészek nagy része egyetért abban, hogy Iordanes elméletét Cassidoriuson keresztül végső soron egy Ablabius nevű szerzőtől kölcsönözte.Rolf Hachmann, "Die Goten und Skandinavien" 1970". Peter Heather brit történész szerint ez a bizonyos Ablabius még nem nevezte meg a gótok származásának szigetét, azt csak Cassidorius azonosította Skandináviával, aminek létezéséről akkoriban szereztek szélesebb körben tudomást egy bizonyos norvég királynak, Rodwulfnak a gót királyi udvarban tett látogatása kapcsán.Heather, P J, "The Goths" s 27
Történészek vitája
A gótok származása a középkor óta vitatott kérdés, különösen Svédországban. Iordanes nyomán széles körben elterjedt az az álláspont, hogy a gótok a mai Svédország területéről származtak, közelebbről Götalandból és Gotland szigetéről. Az a gondolat, hogy a svédek voltak az ősei a nagy hatalmú ősi gótok népének, messzemenően megfelelt a svéd nemzeti romantika ápolásának. Az elmélet hívei nagyon részletesen foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Manapság azonban a szerzők többsége, különösen a svéd történészek nagy része megkérdőjelezi a gótok skandináviai származtatását, mások azonban továbbra is támogatják azt, mint Ingemar Nordgren. Anders Kaliff"The archaeological record could indicate that Jordanes' history concerning the origin of the Goths was based on an oral tradition with some sort of real background." - Kaliff, Anders. 2001. Gothic Connections. Contacts between eastern Scandinavia and the southern Baltic coast 1000 BC – 500 AD. Department of Archaeology and Ancient History, Uppsala University. és Josef Svennung.Lars Hermodsson, Var goterna svenska utvandrare? , Populär historia, 5/1997
Német és lengyel régészek bizonyos eredményei alátámasztják Iordanes elméletét, legalábbis ami a gótoknak a Visztula torkolatvidékéről a Fekete-tenger iránya történt vándorlásukat illeti, de a skandináviai eredet vonatkozásában már nem áll rendelkezésre hasonló archeológiai anyag, kivéve néhány viszonylag késői halomsír hasonlatosságát. A gótokat tehát régészetileg talán sikerült az úgynevezett Wielbark-kultúrához kapcsolni (bár sok történész ezt is vitatja), de Skandináviához nem. A történészek többségének álláspontja szerint a gót nép etnogenezisére, néppé válására a kelet-európai síkságokon került sor.
Jegyzetek
Fordítás
Források
Kategória:Gótok