A régi magyar írás a latin betűs írásbeliségből fejlődött ki, tulajdonképpen a latin írásba tartozó régi magyar helyesírásról beszélhetünk. Különösen fontos volt a középkori magyar királyok udvarában kialakult ún. kancelláriai helyesírás. Eleinte több helyi változata is kialakult, és szabályait következetlenül alkalmazták. A könyvnyomtatással azonban elkezdődött az egységesülése, ami 1832-re fejeződött be. A mai magyar helyesírást a Magyar Tudományos Akadémia szabályozza.
A magyar nyelv írása leginkább fonémikus, ami azt jelenti, hogy egy betűhöz általában egy kiejtés tartozik, és viszont, egy kiejtett hang leírására egy betűt vagy betűkombinációt használunk. Ez alól persze vannak kivételek, de nem nagy számban.
A magánhangzók + A magánhangzók kiejtése (IPA kiejtésjelöléssel) Elöl képzettkerekítetlen Elöl képzettkerekített Hátul képzett Zárt Középzárt Középnyílt Nyílt
Megjegyzések Minden hangnak van rövid (a, e, i, o, ö, u, ü) és hosszú (á, é, í, ó, ő, ú, ű) változata, mely utóbbiakat éles ékezettel jelöljük. Az i–í, o–ó, ö–ő, u–ú, ü–ű esetében ez ténylegesen csak hosszúsági különbséget jelent, míg az a–á párosban a képzés helye, míg az e–é párosban a nyíltság is különböző. Egyes nyelvjárásokban megtalálható az a és az e hosszú változata is, melyeket gyakran ā-val és ē-vel jelölnek: arra – āra és erre – ēre . Ugyanígy megtalálható az é hang rövid változata () is a nyelvjárásokban – lásd a következőpontot. Egyesek használják az á hang rövid változatát is egyes – általában idegen eredetű – szavakban, azonban ez egyeseknek „hiperkorrekt” lehet, és kerülendőnek tartják, pl. a hardver szó az irodalmi kiejtés szerint , míg egyeseknél ez lesz. Az e betű allofónja lehet az hang, amit esetenként ë-vel jelölhetnek, de semmi esetre sem a hivatalos helyesírás szerint. Ezt a hangot nem mindenki használja, de egyes beszélőknél jelentés-megkülönböztető szerepe is lehet, pl. a mentek szó esetében négyféle kiejtési variánsa más-más jelentéssel bír ezeknél a beszélőknél: mëntëk (’ti haladtok valamerre’), mëntek (’ők haladtak valamerre’), mentëk (’én megszabadítok valamit’), és mentek (’ők mentesek’). A negyedik variáns népnyelvi alak, a többi megtalálható az irodalmi nyelvben is, természetesen nyílt -vel ejtve. Két egyforma magánhangzó egymás mellé kerülése esetén általában csak egy hosszú hangot ejtünk: zoológia → . Szó végén viszont csak egy egyszerű hang marad: Hawaii . Ez utóbbit a származást jelölő -i toldalék esetében a helyesírás is egyszerűsíti: Lenti → lenti (’Lentiből származó’). Ha két magánhangzó közül az egyik i, sokan egy rövid hanggal kötik össze a kettőt: fiaiéi → . Megjegyzendő, hogy ragozás szempontjából az e, é, ö, ő, ü, ű betűkkel jelölt hangok mind magas hangrendűek, az a, á, o, ó, u, ú betűkkel jelölt hangok mélyek, míg az i, í vegyes, mivel utána állhat magas és mély hangrendű toldalék is. Ezt egyesek azzal magyarázzák, hogy régen – az e-hez hasonlóan – kétféle i létezett a magyarban, egy mély és egy magas hangrendű. Ezek az idők során összeolvadtak a mai i-be, de nyelvtani szempontból megtartották ezt a különbséget, pl. nyíl → nyíllal, de hír → hírrel.
A mássalhangzók + A mássalhangzók kiejtése (IPA kiejtésjelöléssel)IPA szerintAjakhang(Bilabiális)Ajak-foghang(Labiodentális)Fogmederhang(Alveoláris)Fogmederentúli-hang(Posztalveoláris)Elő-szájpadláshang(Palatális)Utó-szájpadláshang(Veláris)Gégehang(Glottális) Zárhang (Plozíva) Orrhang (Nazális) Pergőhang (Trilláris) Réshang (Frikatíva) Zár-réshang (Affrikáta) Közelítőhang (Approximáns) Nyelvoldali-közelítőhang (Laterális approximáns)
Megjegyzések: A kettőzött mássalhangzókat hosszan ejtjük: bb . Összetett betűknél csak az első betűrész kettőződik: ccs . Ez alól kivétel, ha a hosszú mássalhangzó egy másik mássalhangzó mellett áll: folttal , varrtam . Régies helyesírású nevekben előfordul hosszan írt mássalhangzó, amit azonban röviden ejtünk, pl. Dessewffy }. Egyes nyelvészek szerint (pl. Szende Tamás) a gy-vel és ty-vel jelölt hangok nem zárhangok ( és hanem zár-réshangok ( és ). A magyar nyelv az idegen nevek, szavak esetében nem tartja meg az eredeti kiejtést, hanem megpróbálja azt a legközelebbi magyar hanggal helyettesíteni, pl. Washington nem lesz, hanem .
Az egyes betűk kiejtése A következő táblázatban a fent említett kiejtési és a nyelvjárási variációkat nem tüntetjük fel.
Betű Helyzete Kiejtése Kiejtési példák Megjegyzés A apa , csata Az a betűhöz tartozó alsó nyelvállású veláris labiális magánhangzó fonémát az IPA rendszerben Szende -val jelöli,Szende, 1994:92 míg Gósy -val.Gósy, 2004:62, 67–70Gósy szerint az a betű jelölheti a köznyelvben is egyes szavakban ritkán megjelenő hangot, pl. advent , hardver .Gósy, 2004:66-67Nyelvjárásokon kívül egyedül a betű nevében ejtjük hosszan: a . Á vár , sátor (Nem az a hosszú párja, hanem attól eltérő fonéma.)Gósy szerint az á betű jelölheti a köznyelvben is egyes szavakban ritkán megjelenő hangot, pl. Svájc , ádvent . B bab , liba C cár , barack Idegen eredetű nevekben általában megtartja eredeti kiejtését, pl. Marcus , Bocelli Ch magas hangrendű szavakban technika A ch betűkapcsolat nem része az ábécének, de elég sok meghonosodott szóban megtalálható. más esetben achát Cs csere , lecsó , bölcs D dada , kád Dz brindza , dzéta A következő szavakban a dz betű hosszú ejtést jelöl: bodza , madzag , edz , pedz , valamint a „-dzik” igevégződésben, pl. sarjadzik . Dzs dzsinn , tinédzser , lándzsa , bandzsa A következő szavakban a dzs betű hosszú ejtést jelöl: menedzser , bridzs , bridzsel , maharadzsa , lodzsa , rádzsa , hodzsa , dodzsem , tádzsik , Tádzsikisztán , Kudzsiri-havasok . E eszik , lesz , csirke Az e betű -ként való ejtéséről – amit egyes forrásokban ë-vel jelölnek – lásd a megjegyzéseket a magánhangzóknál!Nyelvjárásokon kívül egyedül a betű nevében ejtjük hosszan: e . É él , fék , belé (Nem az e hosszú párja, hanem attól eltérő fonéma.) F f ázik , kefél , paff G guba , rege , vég Gy gyár , egye , vagy Kiejtése alapján a *dy kapcsolat helyesebb lenne a hang jelölésére, de valószínűleg olasz hatásra a ma használatos gy kapcsolat terjedt el. H szó végén doh , MÉH A következő szavakban szó végén nem ejtjük: céh , cseh , düh , Enéh (női név) , juh , méh , oláh , pléh , rüh . más esetben hajó , tehát Két magánhangzó között helyett egy zöngés glottális réshang () léphet fel, pl. tehát .Szende, 1994:93Néhány szóban magas hangrendű magánhangzó mellett kiejtése lesz, pl. ihlet . I itt , kint , senki Í íz , kígyó , rí J jég , varjú , haj Szó végén zöngétlen zárhangok után egy zöngétlen palatális réshang () lép fel, pl: lopj .Siptár, Törkenczy, 2007: 205 K kutya , eke , salak L ló , sellő , hal Ly lyuk , melyik , súly Kiejtése teljes egészében megegyezik a j betű kiejtésével. Hagyományos palatális laterális likvida kiejtése () csak néhány tájszólásban maradt meg. M f és v előtt hamvas más esetekben mama , rémes , elem N g és k előtt kong , lankad b, m és p előtt különb , énmagam , színpad f és v előtt különféle , színvonal gy, ny és ty előtt ángy , magánnyomozó , pinty más esetben nép , enni , kén Ny nyár , kenyér , vény O orgona , sor , nono Szó végén csak a no és nono szavakban fordul elő. Ó ól , bór , só Ö örül , kör Szó végén csak a hö, höhö és höhöhö szavakban fordul elő. Ő őr , lődöz , kő P papír , apáca , kap Qu A mai magyar nyelvben csak idegen eredetű nevekben (vagy ritkán, még meg nem honosodott szavakban) fordul elő és csak u-val együtt: Aquincum . Meghonosodott szavakban kv kapcsolatot írunk helyette: akvarell . R répa , mogyoró , sör S sár , vese , kés Sz szár , kusza , vész T tőr , vétel , kert Ty tyúk , latyak , lötty U ugat , sugár , kapu A szavak végén csak kevés szóban rövid az u, pl. adu, alku, anyu, apu, áru, bábu, batyu, bizsu, daru, emu, falu, frufru, gyalu, hamu, hindu, kakadu, kapu, kenguru, kenu, lapu, marabu, pertu, ragu, saru, satu, szaru, tabu, vaku, zsalu, zsaru; valamint a becéző alakok: Icu, Pityu stb. Ú új , kúp , odú Ü ürü , düh A szavak végén csak kevés szóban rövid az ü, pl. bürü, eskü, güzü, menü, revü, süsü, ürü stb. Ű űr , tűz , gyűrű V vas , káva , sav W watt A mai magyar nyelvben csak idegen eredetű vagy magyar nemesi nevekben (esetleg ritkán, még meg nem honosodott szavakban) fordul elő. Angol nyelvet jól beszélők egy része a w betűt tartalmazó angol szavaknál nem -t, hanem -t ejt. X , xilofon , oxigén , textil , bórax A mai magyar nyelvben csak idegen eredetű nevekben (esetleg ritkán, még meg nem honosodott szavakban) fordul elő. Meghonosodott szavakban ksz vagy gz kapcsolatot írunk helyette: boksz , egzakt . Y a gy, ny, ty betűkben a lágyítójel szerepét játssza agy , vény , tyúk idegen eredetű, még meg nem honosodott szavakban yard más esetekben Ady , Batthyány Régies írású nevekben fordul elő ebben a formában. Z zab , vezér , víz Zs zsák , ázsió , bézs
Hasonulások A b, d, dz, dzs, g, gy, v, z, zs zöngés mássalhangzót jelölő betűk c, cs, f, h, k, p, s, sz, t, ty zöngétlen mássalhangzó előtt zöngétlenekké válnak, pl.: dobtam , szívtam , pénztár . Ugyanez visszafelé is érvényes, a zöngétlen hangok (a h kivételével) zöngés hang (kivéve a v-t) előtt zöngéssé válnak, pl.: ketrecben , pintyből , futball , de hatvan .
Bizonyos mássalhangzó-kapcsolatokban az első hang hasonul a rá következővel: d, gy, t, ty + c, sz → : metszet , ötödször , négyszer , füttyszó , átcipel , nádcukor ; d, gy, t, ty + cs, s → : kétség , fáradság , egység , hegycsúcs ; sz, z, zs + s → : egészség , község rozssikér ; s, sz, z + zs → : vadászzsákmány , száraz zsömle ; s, z, zs + sz → : kisszerű , rozsszalma ; s, sz, zs + z → : tilos zóna , parázs zene ; c + s → : malacság ; sz + cs → : halászcsárda .
Lágy mássalhangzók után álló j megnyújtja az előtte álló hangot: d, gy + j → : adja , nagyja ; l, ly + j → : tolja , folyjon ; n, ny + j → : unja , hányja ; t, ty + j → : látja , atyja .
Hasonlóan viselkedik a d, t + gy, ty kapcsolat is: hadgyakorlat , nemzetgyűlés , vadtyúk , hat tyúk .
Az hang általában beleolvad a rá következő hangba: balra . A népnyelvben más esetekben is eltűnhet az l, megnyújtva az előtte álló magánhangzót: volt , polgár .
Többszörös mássalhangzó-kapcsolatokban a középső tag kieshet, vagy a csoporton hasonulás megy végbe, pl.: mindnyájan , azt hiszem , falanxstratégia .
Nevekben előforduló régies betűkapcsolatok Az itt megadott kiejtések csak tájékoztató jellegűek, előfordulhat, hogy az adott kapcsolatot a név tulajdonosa sajátságosan ejti ki.
Magánhangzók A: a, aa, aá, áh → ; ä, ae, ai, ay → ; áe, ái, áy → ; áë, áï, áÿ → ; aë, aï, aÿ → ; å → ; â, åe, åi, åy → ; åë, åï, åÿ → ; au → E: e, ee, eé, éh → ; ei → ; eö, ew → ; eö, eő, ew → ; eu → I: i, ié, íh, ii, ií → ; ia → O: o, óh, oo, oó → ; oe, oi, oy → ; óe, ói, óy → ; oë, oï, oÿ, óë, óï, óÿ → Ö: ö, őh, öö, öő → U: u, úh, uó, uu, uú → ; ua → ; ue, ui, uy → ; úe, úi, úy → ; uë, uï, uÿ → ; úë, úï, úÿ → Ü: ü, űh, üő, üü, üű → ; üa → Y: y → ; y, ý →
Mássalhangzók C: ch, chs, csh, cy, cz → ; ck → ; cz → D: dgy → ; ds → ; dsz → ; dy → G: g,gj → ; gh → J: j → K: kh → ; ky → L: l → vagy M: my → N: n → P: ph → vagy Q: qu → R: rh → S: s → vagy ; sch, ss → ; sc, ss, sy → ; ss → T: th → ; ts, tsch, tzsch → ; tz → W: w → vagy X: x → ; xy, xz → Y: y → Z: z → ; zy →
Mássalhangzó és magánhangzó kapcsolatok G: gy, gÿ → L: ly, lÿ → N: ny, nÿ → vagy T: ty, tÿ → vagy
Példák A következő példákban a vastagon szedett alak a hagyományos írásmódú, míg mellette, nyíllal elválasztva és dőlttel szedve a mai írásmódú alakok láthatók.