John Marguerite Émile Lemoinne [ejtsd: lömoánn] (London, 1815. október 17. – Párizs, 1892. december 14.) francia újságíró, diplomata, politikus.

Életrajza

Londonban született francia szülők gyermekeként, s bár tanulmányait főként Franciaországban végezte, kétnyelvűségét (angol-francia) megőrizte. Előbb a Francia Külügyminisztériumban állt munkába, majd 1840-ben a Journal des Débats angol levelezője, szerkesztője, később nagy tekintélyű főszerkesztője lett, ahol közel fél évszázadig működött. Angol levelezéssel és külpolitikai témákkal foglalkozott, vezércikkeit a mintaszerűség példájául állították a többi hírlapíró elé. Írásaiban a Második Császárság alatt az angol intézményrendszer liberalizmusát a napóleoni rendszer elé helyezte. Ő tette a Débats-t a párizsi burzsoázia közvéleményének irányadó közlönyévé. Főszerkesztővé válása után egy ideig ingadozott az Adolphe Thiers politikáját támogató konzervatív republikanizmus, illetve az alkotmányos monarchista felfogás között, de Henri d’Artois fellépte és a köré csoportosuló legitimisták politikája miatt végül a mérsékelt köztársasági párt mellett foglalt állást (1873–1875).

Egyike volt azon újságíróknak, akik tollukkal a legaktívabban küzdöttek 1877 után Patrice de Mac-Mahon burkoltan monarchista törekvésű kormánya ellen.MacMahon 1873-ban mondott beszéde alapján e korszakot az Ordre Moral (Erkölcsi rend) kormányzásaként említi a történelem.

Három évvel később, 1880. február 23-án, 142 szavazattöbbséggel, versenytárs nélkül élethossziglani szenátorrá„sénateur inamovible” választották, és elfoglalta helyét a balközépben. 1880. április 17-én Brüsszelbe diplomatává nevezték ki, melyről következő év május 1-jén lemondott. Bár soha nem osztotta a szélsőséges anglofób nézeteket, de az angol politika iránti hangulata sokat változott az idő múlásával, főként 1882-től, Egyiptom megszállásától egyre kritikusabb hozzáállása serkentette az angol-ellenességet.

1875. május 13-án Jules Janin helyére a Francia Akadémia tagjává választották, székét 1876. március 2-án foglalta el.Adatai a Francia Akadémia honlapján

Lemoinne nemcsak politikai, de irodalmi művekkel is gazdagította a Journal des Débats folyóirat tartalmát, amelyek témái általában angol írások voltak. Számos tanulmánya jelent meg a Revue des deux Mondes-ban is, melyek között politikatörténeti tárgyúak is voltak (1842): De la Monarchie des Afghans (Az afgánok monarchiájáról); Les Druses et les Maronites (A drúzok és a maroniták), Les Anglais et les Russes dans le Caboul (Az angolok és az oroszok Kabulban). Mások Angliára vonatkozó tanulmányok (1847-ben): Mœurs électorales de la Grande-Bretagne (Nagy-Britannia választási szokásai); De la Législation anglaise sur les céréales (Az angol gabonatörvényről); De l’Éducation religieuse des classes manufacturières (A munkásosztály vallási neveléséről); l’Église d’Irlande (Az ír egyház); L’Irlande et le Parlement anglais (Írország és az angol parlament). Közzétett több életrajzi tanulmányt, amelyek közül nevezetesebbek: La Vie de Brummel (1844) (Brummel élete); La Cour de Berlin (1846) (A berlini udvar), La Cour de Saint-Petersbourg (1846) (A szentpétervári udvar), Caroline de Brunswick (1846) (Caroline of Brunswick). Ezen írásaiból több ízben gyűjteményes munkát adott ki 1852-ben és 1863-ban Études critiques et biographiques ill. Nouvelles études… címmel.

Tagja volt Lemoinne a Le Matin szerkesztői gárdájának, ahol a napi politikai kommentárokat szerkesztette.

1846. február 23-án a Külügyminisztérium egykori attaséjaként a Francia Becsületrend lovagi fokozatával tüntették ki.Leonore: Légion d’honneur archives online LH//1583/43/

Művei (válogatás) Les Élections en Angleterre, lettres publiées dans le Journal des débats, Paris, J. Hetzel, 1841. Les Anglais dans le Caboul, Paris, au bureau de la Revue des deux mondes, 1842. Affaires de Rome, Paris, E. Blanchard, 1850. Letters of John Lemoinne. In. Dionysius Lardner et al.:The Great Exhibition and London in 1851, etc. London. Kiad. Longmans, Brown, Green, and Longmans, 1852. (Levelek az 1851. évi londoni világkiállításról.) Études critiques et biographiques : Études critiques : Shakespeare, l’abbé Prévost, Goethe… ; Études biographiques : Brummel, O’Connel, Robert Peel, Haydon, Chateaubriand…, Paris, Michel Lévy frères, 1852. De l’intégrité de l’Empire ottoman, Paris, M. Lévy frères, 1853. Le Passage du Nord, Strasbourg, Treuttel et Würtz, 1854. Nouvelles études critiques et biographiques, Paris, Michel Lévy frères, 1863. Histoire de Manon Lescaut et du chevalier Des Grieux par l’abbé Prévost, Nouv. éd. précédée d’une étude, Paris, Lévy, 1900.

Jegyzetek

Fordítás

Források

Extrait du „Dictionnaire des Parlementaires” français, Robert et Cougny (1889) és Extrait du „Dictionnaire des Parlementaires français”, Jean Jolly (1960/1977) Ancien sénateur Inamovible. Francia szenátus honlapja

Kategória:Francia újságírók Kategória:Londoniak Kategória:1815-ben született személyek Kategória:1892-ben elhunyt személyek Kategória:Szakírók Kategória:Francia diplomaták Kategória:Franciaországi politikusok Kategória:A Francia Akadémia tagjai Kategória:A Père-Lachaise-ben eltemetett személyek Kategória:A Becsületrend lovagjai