Bušetina (régi magyar neve Busóc) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Bakvához tartozik.
Fekvése Verőcétől légvonalban 7, közúton 10 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 7 km-re északkeletre Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, Rogovac és Turanovac között fekszik.
Története Az itt talált leletek alapján a település területe már a bronzkorban lakott volt. A Konaki nevű településrészen a lelkes helyi régiségkutató J. Erpačić nagyszámú cseréptöredéket és kőszerszámot talált, melyek a bronzkori urnamezős kultúrához tartoztak. A leletek nagy részét Erpačić a verőcei városi múzeumnak adományozta, míg kisebb része saját gyűjteményében maradt.
A település már a középkorban is ismert volt. 1439-ben Albert király Marczaly István temesi grófnak korábbi, a királynak és a királynénak tett szolgálataiért „Werewcze” királyi várost a hozzá tartozó birtokokkal, köztük a „Bwsowcz” nevű birtokkal adományozta. 1495-ben a csázmai káptalan jelentette Zápolya István nádornak, hogy amikor be akarták iktatni Dorottya asszonyt Bewlchewcz-i Dragffy Bertalan erdélyi vajda és a székelyek ispánjának feleségét a Verőce megyei „Werewche castellum et pallacium” valamint Verőce és „Bwsowcz” oppidumok és a hozzájuk tartozó falvak és possessiók birtokába az iktatásnak Bánffy Miklós nevében ellene mondtak. A falu Imre nevű plébánosát és Balázs nevű képlánját 1501-ben említik „Emericus plebanus de Bwsowcz. Blasius capellanus eiusdem” alakban. Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine Plébániáját ezen kívül 1520-ban is megemlítik. Ekkor a falu a Bánffy család birtoka volt. A török 1552-ben Verőce várának elestekor foglalta el a települést. Területe ezt követően vélhetően a 17. század végéig pusztaság volt.
Miután 1684-ben Verőcét felszabadították a török uralom alól a kihalt területre a 17. század utolsó évtizedétől főként Kapronca, Kőrös és Szentgyörgyvár vidékéről telepítettek be horvát ajkú lakosságot. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Buxetina” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Busetina” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 87. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Busetina” néven 153 házzal és 992 katolikus vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 63. o. Buda, 1829. Verőce vármegye Verőcei járásának része volt.
A településnek 1857-ben 1.099, 1910-ben 1.387 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 89%-a horvát, 6%-a magyar anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A II. világháború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-ben csaknem teljes lakossága (98%) horvát nemzetiségű volt. 2011-ben falunak 815 lakosa volt. Lakói földműveléssel, állattartással foglalkoznak.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 1.099 1.193 1.107 1.152 1.332 1.387 1.241 1.452 1.528 1.566 1.521 1.283 1.085 988 891 815
Nevezetességei Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomaÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-366. a 19. század elején épült a középkori templom alapjain. Egyhajós, keletelt épület, három oldalú apszissal, az északi oldalon sekrestyével. Harangtornya a főhomlokzat felett áll. Téglából építették, fa nyeregtetővel, melyet hódfarkú cseréppel fedtek, kivéve az apszist, melyet bádoglemez borít. A hajó síkmennyezetű, az apszis boltíves. A szentélyt a hajótól diadalív választja el. A nyugati oldalon áll a fából ácsolt kórus, melyet két falazott oszlop tart. A főhomlokzat egyedi kialakítású, architrávval záródó bejárattal és két félköríves ablakkal. A templomhoz a főutcáról, keletről lehet bemenni, mivel a többi oldalon töltés határolja. A töltés nyugati oldalon a legnagyobb, mivel itt az épület egy meredek falú völggyel határos. A templomban a főoltár mellett található egy kép, mely a régi templomot és környékét ábrázolja. Körülötte régen temető volt, mert 1988-ban J. Erpačić egy hársfa kivételénél 60 cm mélységben melléklet nélküli emberi csontokra bukkant. A mai temető a templomtól északra, kissé odébb fekszik.
Gazdaság A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság és az állattenyésztés.
Oktatás A településen a bakvai August Cesarec elemi iskola területi iskolája működik.
Jegyzetek
Források A község hivatalos honlapja Az első katonai felmérés térképe (1763-1787) Bus.hr:Kulturna dobra općine Špišić Bukovica Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010.
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja Diplomatikai levéltár
Kategória:Verőce-Drávamente megye települései