A prózai írásművek elmélete egy tudomány, amely a költészettannal (poétikával) ellentétben a nem szépirodalmi műfajok elméletével foglalkozik. A 19. században retorikának is nevezték, ez alatt azonban ma ismét az ókori retorikát, azaz a szónoklattan értik. A szerkesztéstantól az különbözteti meg, hogy nem az írásművek általános szabályait kutatja.
A prózai írásművek elmélete foglalkozik a nem költészeti műfajokkal, tartalmuk felvetésével, megszerkesztésével, stilisztikájával, a kifejezések szabatos vagy hathatós voltának mérlegelésével. Nem költészeti műfajok alatt a tartalom értendő, ezért a versben írt tanító célzatú, ismeretközlő művek (pl. tanköltemények) is a prózai írásművek elméletének körébe tartoznak.
Részei Részei a következők: a szorosabb értelemben vett retorika (szónoklattan) elmélete a vallásos művek (egyházi irodalom) elmélete az elmélkedő művek (elmélkedések) elmélete az élményszerű művek (útleírások, emlékiratok) elmélete gyakorlati művek elmélete népszerű tudományos művek (ismeretterjesztő irodalom) elmélete tudományos művek (tudományos irodalom) elmélete, különös tekintettel: irodalomtudomány elmélete történettudomány elmélete
Magyar nyelvű tankönyvek Gaál Mózes: Kis magyar retorika, Stampfel-féle Könyvkiadóhivatal, Budapest, 1911 Koltai Virgil: A prózai írásművek elmélete (retorika) és olvasmányok felső kereskedelmi iskolák számára, Budapest, 1911 Névy László: Az irásművek elmélete – vagyis az irály, szónoklat és költészet kézikönyve, Eggenberger Könyvkiadó, Budapest, 1893 Prónai Antal – Bartha József: Retorika, Szent István Társulat, Budapest, 1913 Riedl Frigyes – Pintér Jenő: Retorika, Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, Budapest, 1933 Sarudy Ottó: Szerkesztéstan és retorika, Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., 1925
Források
Kategória:Irodalom