A marseille-i merénylet 1934. október 9-én történt, amikor hivatalos franciaországi látogatása során, Marseille-ben meggyilkolták I. Sándor jugoszláv királyt. A merényletre a Tőzsde téren (ma: de Gaulle tábornok tér) 16 óra 20 perckor került sor. A merénylő, a bolgár Vlado CsernozemszkiHistorical Politics and Historical “Masterpieces” in Macedonia before and after 1991* , hozzáférés: 2012. június 6. a Belső Macedón Forradalmi Szervezet (rövidítve VMRO) tagja volt. A merénylet áldozata lett Louis Barthou francia külügyminiszter is, akit a kezén sebesített meg egy eltévedt rendőrségi golyó, és a nem megfelelő orvosi ellátás miatt elvérzett. A merénylet az Usztasa és a VMRO együttműködése volt, akik nem akarták, hogy a horvátok és macedónok (akiket bolgárnak tartottakUlf Brunnbauer, Drevna nacionalnosti vjekovna borba za državnost: Historiografski mitovi u Republici Makedoniji , hozzáférés: 2012. június 6.Ivan Mihaйlov, "Spomeni", 1973, tom IV, glava sedma Sъbitieto v Marsiliя, str. 509 - "Sъrbite tretiraha makedonskite bъlgari gore-dole taka, kakto bяha tretirani negrite ot onia gospoda, koito nяkoga po Afrika s laso sa gi lovili i prodavali prez okeana za černa rabota."Ivan Mihaйlov, "Spomeni", 1973, tom IV, glava sedma Sъbitieto v Marsiliя, str. 538 - "No kato se ozova pri hъrvatite, toй napъlno e znael, če vragъt na hъrvati i makedonski bъlgari be obщ.") szerb uralom alatt éljenek, és különösen a királyi diktatúra bevezetése és az oktrojált alkotmány elfogadása miattfreeweb.com, Ubistvo kralja Aleksandra u Marseju, hozzáférés: 2012. június 6. a független Macedónia és Horvátország létrehozása érdekében tevékenykedtek. , hozzáférés: 2012. június 6.A merényletben külföldi hatalmak is részt vettek, elsősorban Benito Mussolini Olaszországa, amely az Adriai-tenger partvidékén területi igényeket támasztott Jugoszláviával szemben.
Előzmények A macedón helyzet A Szerb–Horvát–Szlovén Királyság létrejötte után még mindig nyitott maradt az ország délkeleti részén a „macedón kérdés”. A macedón területek széttöredezettségével elégedetlen Belső Macedón Forradalmi Szervezet (VMRO) folytatta a fegyveres harcot egész Macedónia (az Égei-tenger partvidéke, Macedónia pirini és a vardari részei) felszabadításáért és egyesüléséért."Prinos kъm istoriяta na Makedonskata Mladežka Taйna Revolюcionna Organizaciя", Kosta Cъrnušanov, Makedonski , Naučen Institut, Sofiя, 1996. Ezzel szemben az újonnan meghódított területeken a belgrádi kormány következetes szerbesítési politikát hajtott végre. danas.rs, Nepostojecem narodu namenut nepostojeci jezik, hozzáférés: 2012. június 6. Az iskolákban szisztematikus politikát folytattak a macedónok, bolgárok és más macedón lakosság elszerbesítésére.kroraina.com, Makedonsko Delo, The Real Face of Serbian Education in Macedonia hozzáférés: 2012. június 6. A belgrádi kormány Macedóniában (amelyet nem hivatalosan „Dél-Szerbiának” vagy hivatalosan „Vardari bánságnak” neveztek, a nyelvi területen is bevezette a szerbesítés politikáját. A macedón szlávok beszélt nyelvét hivatalosan a nem létező szerbhorvát nyelv dialektusának tekintették.Friedman, V. (1985.) "The sociolinguistics of literary Macedonian" in International Journal of the Sociology of Language. Vol. 52, str. 31.-57. Ugyanakkor ezt a délszláv nyelvjárást oktatással, hadseregben és különféle egyéb eszközökkel elnyomták, használata pedig büntetendő volt.kroraina.com, Makedonsko Delo, By the Shar Mountains there is also terror and violence, hozzáférés: 2012. június 6.
E politika miatt a kormány összeütközésbe került macedón és bolgárbarát csoportokkal. Macedóniában valódi fegyveres csaták zajlottak a csendőrség és a macedón hazafias erők között, melyhez kapcsolódóan a jugoszláv hatóságok a Belső Macedón Forradalmi Szervezettel való együttműködés gyanúja miatt több ezer embert bántalmaztak.Петър Петров, "Македония. История и политическа съдба", том ИИ, Издателство "Знание", София, 1998, str. 140–141.
A horvátországi helyzet A horvátok és szerbek közös államának 1918-as létrehozásával a két nép ellenséges viszonya ahelyett, hogy megszűnt volna, a szerb és horvát nacionalizmus addig dúló konfliktusának további felerősödéséhez vezetett. A vezető horvát politikusok, akik közül a leginkább Stjepan Radić és Horvát Népi Parasztpártja (HRSS) emelkedett ki, az új állam szövetségi köztársasággá válását szorgalmazták, míg a Nikola Pašić miniszterelnök vezette vezető szerb politikusok I. Sándor király támogatásával az egységes monarchia koncepcióját szorgalmazták. Ez utóbbi koncepciót 1921. június 28-án a Vid-napi alkotmányban fogadták el, amely Horvátország területén felháborodást váltott ki mind a megszavazás módja (az előre kikötött kétharmad helyett az alkotmányozó nemzetgyűlés tagjainak egyszerű többségével, valamint a muszlim képviselők nyílt megvesztegetésével fogadták el), mind az új centralista rendszer bevezetése (Horvátország elveszítette saját államiságának egyes elemeit, a Szábort mint parlamentet, a horvát honvédséget (Domobranstvo) mint hadsereget, a bánt mint az állam vezetőjét, melyeket a külhoni magyar és osztrák hatóságok által évszázadok óta sikerrel megőrzött) miatt. Amellett, hogy az új államszövetségben a Horvátország és a horvátok alárendelt pozíciót kapnak, az elégedetlenséghez jelentősen hozzájárult a széles körben elterjedt korrupció, valamint az új államigazgatás arroganciája és hozzá nem értése, amelyet a szerbiai tisztviselők uraltak. A horvát politikusok arra irányuló próbálkozásai, hogy a „horvát kérdést” újra napirendre tűzzék, akár a külföldi nyilvánossághoz intézett felszólítások, akár az új államrendszer létrehozására irányuló kérések révén, többnyire kudarcot vallottak, és reakcióként hazaárulással vádolták és bizonyos esetekben rendőri elnyomással büntették őket.
A szerb–horvát konfliktust újabb eszkalációhoz vezető kulcsesemény az 1928. június 20-i nemzetgyűlési merénylet volt, amelynek során Puniša Račić montenegrói szerb politikus rálőtt a Horvát Parasztpárt (HSS) képviselőire. Pavle Radićot, és Đuro Basaričeket a helyszínen megölte, Ivan Pernart és Ivan Granđát, valamint Stjepan Radićot pedig súlyosan megsebesítette, aki merénylet következtében 1928. augusztus 8-án Zágrábban belehalt sérülésébe.HSS GO Novska: Povijest HSS-a, (u međumrežnoj pismohrani archive.org 14. kolovoza 2015.), hozzáférés: 2018. november 9. Ez az esemény mélyen érintette a horvát közvéleményt, Radićot vértanúvá tette, és olyan zavargásokat is okozott, amelyek ürügyül szolgáltak Sándor király számára, hogy 1929. január 6-án kihirdesse királyi diktatúrát, és rákényszerítse az államra az úgynevezett az integrált Jugoszlávia ideológiáját, amely eltörölte a horvát nemzetnév hivatalos használatát. A diktatúra idején betiltották a politikai pártok, köztük a HSS tevékenységét is, amely ekkorra már a horvát nép meggyőző többségét maga mellé állította. Mindezek a folyamatok a horvát közvélemény és politikusok radikalizálódásához vezettek, akik nemcsak a szerbek és horvátok közös államának minden elképzelését kezdték elutasítani, hanem célul tűzték ki egy független horvát állam létrehozását is, amely Jugoszláviát váltaná fel, és amit erőszakkal, vagyis fegyveres harccal igyekeznek elérni.
Ebben a harcban leginkább az Usztasa Horvát Forradalmi Szervezet (UHRO) tűnt ki, amely a királyi diktatúra bevezetését követő napon, 1929. január 7-én alakult meg Olaszországban. Ebből az alkalomból az Usztasa vezetője Ante Pavelić, és a VMRO vezetője Ivan Mihajlov megállapodnak a jövőbeni közös fellépésről, és aláírták az ún. szófiai nyilatkozatot, amely Horvátország és Macedónia független államainak létrehozását irányozta elő.Ivan Vanča Mihajlov: makedonski revolucionar uskraćen za domovinu i korijene , hozzáférés: 2012. június 6. 1932 szeptemberében megszervezték a likai vagy más néven velebiti felkelést, amikor fegyveres usztasák megtámadták a Gospić melletti csendőrállomást. Érdekesség, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt akkor még kiáltványában üdvözölte a „likai és dalmát parasztok usztasa mozgalmát, és teljes mértékben az ő oldalukra állt”.List Proleter: organ Centralnog komiteta Komunističke partije Jugoslavije, u broju od 28. prosinca 1932. godine.
A királyi diktatúra 200px|bélyegkép|balra|I. Sándor jugoszláv király A királyi diktatúra a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban 1929. január 6-tól 1931. szeptember 3-ig tartott. 1929. január 6-án Sándor király feloszlatta a nemzetgyűlést, megtiltotta minden politikai párt és szakszervezet működését,Parlamentarizam u Srbiji , hozzáférés: 2012. június 6. betiltotta a politikai összejöveteleket, bevezették a cenzúrát, meghirdették az „integrált Jugoszlávia” ideológiáját, és megváltoztatták az ország nevét Jugoszláv Királyságra.
A diktatúra idején a centralizmus számos politikai ellenfelét, elsősorban a Jugoszláv Kommunista Párt, a Horvát Köztársasági Parasztpárt és a Belső Macedón Forradalmi Szervezet tagjait üldözték és bebörtönözték. A diktatúrát hivatalosan 1931. szeptember 3-án, az októberi alkotmány elfogadásával szüntették meg, amely megerősítette Sándor király egyszemélyi uralmát. A diktatúra megszűnése után is folytatódott a politikai ellenfelek üldözése és bebörtönzése.
A lepoglavai börtönben 1934 elején horvát és macedón nemzeti forradalmárok és kommunisták létrehozták a „Politikai Elítéltek Közösségét”, melynek célja a király „fasiszta katonai” diktatúrája elleni közös küzdelem volt.Šime Balen, Prisjećanje na robijašku epozodu Antifašističke fronte, u zborniku: Antisemitizam, holokaust, antifašizam, Zagreb: Židovska općina Zagreb, 1996, str. 210-213.
Korábbi sikertelen merényletek I. Sándor jugoszláv király meggyilkolását több sikertelen merénylet előzte meg. Az elsőt az első világháború idején, 1916-ban szervezték meg, Szalonikiben, ahol az akkor száműzetésben lévő szerb kormány működött. Ezért a merényletért a merénylőt, Dragutin Dimitrijević „Apist” a szaloniki perben elítélték és kivégezték.http://www.dnevno.hr/vijesti/hrvatska/o-ustasama-s-ljubavlju-novi-film-koji-daje-drugaciju-sliku-o-ustaskom-pokretu-134717 A Vid-napi alkotmány 1921-es elfogadása után a kommunisták újabb sikertelen merényletet szerveztek Sándor király ellen. A merénylő Spasoje Stejić volt, akit később 1922-ben az ún. Vid napi perben halálra ítéltek, de ítéletét 20 év börtönre változtatták.Politika.rs: Atentati na Aleksandra i Pašića, hozzáférés: 2012. június 5. 1933. december 17-én Petar Oreb, Josip Begović és Antun Podgorelec, az Usztasa mozgalom tagjai zágrábi látogatása során próbálták megölni Sándor királyt.Nada Kisić Kolanović, Mladen Lorković: Ministar urotnik, Golden marketing-Hrvatski državni arhiv, Zagreb, 1998., , str. 22. A merénylőket még a céljuk elérése előtt letartóztatták, de a letartóztatás során megöltek egy ügynököt. Az Államvédelmi Bíróság Orebet és Begovićot halálra, Podgorelecet pedig életfogytiglani börtönre ítélte.
A merénylet A franciaországi látogatás előzményei 200px|bélyegkép|jobbra|Louis Barthou