A Perret-díj – hivatalosan: Auguste Perret-díj – az Építészek Nemzetközi Szövetsége (UIA) 1961-ben alapított építészeti díja, amit az építészetben alkalmazott kiváló műszaki megoldásokért és technológiákért ítélnek oda. Az UIA 1961-ben az Perret mellett még további három díjat alapított, valamennyit az egyesület korábbi elnökeiről nevezték el: a Sir Patrick Abercrombieról elnevezett Abercrombie-díj, a Sir Robert Matthewra emlékező Matthew-díj és a Jean Tschumiról Tschumi-díjnak nevezett oklevél is ekkor született.
A díj névadója Auguste Perret francia építész, az egyesület korábbi elnöke, a vasbeton építészet mestere volt. A díjat kezdetben két, majd 1969-től háromévente ítélik oda.
A díj nemzetközi zsűrijének magyar tagjai is voltak: 1961-től Major Máté, 1965 és 1967 között pedig Nagy Elemér.
Díjazottak 2017: Nyikolaj Ivanovics Sumakov ( orosz) 2014: nem adták ki 2011: Ban Sigeru ( japán) 2008: Françoise-Hélène Jourda ( francia) 2005: Werner Sobek ( német) 2002: Sir Norman Foster ( brit) 1999: Ken Yeang ( maláj) 1996: Thomas Herzog ( német) 1993: KHR Arkitekter A/S ( dán építésziroda) 1990: Adrien Fainsilber ( francia) 1987: Santiago Calatrava ( spanyol), továbbá szóbeli elismerésben részesült Clorindo Testa ( argentin) 1984: João Batista Vilanova Artigas ( brazil) 1981: Günter Behnisch ( német), továbbá szóbeli elismerésben részesült Jacques Rougerie ( francia) 1978 megosztva: Kikutake Kijonori ( japán) és Richard Rogers ( brit), Renzo Piano( olasz) kettőse 1975: Arthur Erickson és csapata ( kanada), továbbá szóbeli elismerésben részesült J. Cardoso ( brazil) 1972: Emilio Pérez Piñero ( spanyol) 1969: Karel Hubáček ( cseh) 1967: Frei Otto és Rolf Gutbrod ( német) 1965: Hans Scharoun ( német), továbbá szóbeli elismerésben részesült Heikki és Kaija Siren ( finn) 1963: megosztva: Maekava Kunio ( japán) és Jean Prouvé ( francia) 1961: Félix Candela ( mexikói) és megosztva a brit Oktatási Minisztérium, valamint a magyar Ipari Épülettervező Vállalat
A magyar díjazottak
A Perret-díj odaítélésének első évében magyar építészek munkáját is elismerték: az Ipari Épülettervező Vállalat kollektívája (a brit Oktatási Minisztérium iskolatervezési csoportjával megosztva) elsősorban a Székesfehérvári Könnyűfémmű új öntödéjének és présművének (tervezők: Semsey Lajos, Menyhárd István, Farkas Ipoly) kapták a kitüntetést. Ugyanakkor az elismerés nem csak konkrét épületet díjazott, hanem a megfogalmazás szerint: „az Iparterv az elmúlt 12 év folyamán figyelemre méltó eredményeket ért el az ipari és mezőgazdasági beruházások céljait szolgáló nagyelemek előregyártása és a nagyüzemi építkezés rendszeres műszaki fejlesztése terén. Ezzel új utat nyitott az építkezés gazdaságosságának és észszerűsítésének kutatásában, de nem tévesztette szem elől a minőség elengedhetetlen feltételét sem.”Szendrői J. – Arnóth L. – Finta J. – Merényi F. – Nagy E.: Magyar építészet 1945-70. Corvina, Budapest, 1972. 155. o. A díj odaítéléséről döntő hétfős bizottság tagja volt Major Máté és a magyar származású Pierre Vago is, ld.: Dr. Borostyánkői Mátyás – Barna Krisztina: IPARTERV. In: Schéry Gábor (szerk.): A magyar tervezőirodák története. Építésügyi Tájékoztatási Központ, Budapest, 2001. 165. o.
Jegyzetek
Kategória:Építészeti díjak