A Nemzet megváltása székesegyház (), dedikációi szerint Urunk mennybemenetele és András apostol katedrális a román ortodox egyház székesegyháza Bukarestben. A mindenkori román pátriárka széktemploma, egyúttal átadásakor az egyik legnagyobb és legmagasabb ortodox templom a világon. A város központjában, a Spirea-dombon áll, a Parlament Palota szomszédságában.
Története
Előzmények Egy reprezentatív, nemzeti szimbólumként szolgáló székesegyház felépítésének igénye már a román függetlenséget elhozó 1877–1878-as háború után felmerült. Egy 2014-es ortodox közlemény szerint eredetileg Mihai Eminescutól és Ioan Slavicitól származott a katedrális felépítésének ötlete, azonban egyes szakértők ezt határozottan cáfolják, azt állítva, hogy az ortodox egyház csak propagandaként használja Eminescu nevét, hogy minél nagyobb támogatást szerezzen.
A székesegyházat eredetileg egy emlékműként tervezték a felszabadítási és egyesítési harcokban elesett román katonák – vagyis a román nemzet megmentői, „megváltói” – tiszteletére. Ebből a szempontból ez az első reprezentatív emlékmű, mely előtérbe helyezi a román hősök áldozatának vallásos dimenzióját.
1882-ben I. Károly román király a törvényhozás elé terjesztette a tervet, és ötmillió lejt (az ország költségvetésének 4%-át) utaltatott ki az egyháznak. Magánszemélyek is támogatták a templomépítést, azonban a mérnökök és építészek nem tudtak megegyezni a katedrális helyszínéről és kinézetéről, így az építkezést nem kezdték el, a pénzt pedig végül az állam más célokra használta fel. Az első világháború miatt a tervek egy időre leálltak. 1925-ben Miron Cristea, a román ortodox egyház első pátriárkája kihallgatást kért Ferdinánd királytól, a miniszterelnök pedig hárommillió lejt utalt ki az egyháznak. 1929-ben a bukaresti Bibescu teret (a jelenlegi Unirii teret) jelölték ki helyszínként, és fel is szentelték, a gazdasági világválság és a második világháború miatt azonban nem kezdték el a munkálatokat, az azt követő kommunista uralom alatt pedig szó sem lehetett templomépítésről.
Az 1989-es rendszerváltás után ismét szóba került a katedrális. A tervezett helyszín továbbra is az Unirii tér volt, ismét felszentelték, és 1999-ben még II. János Pál pápa is megáldotta a helyet, azonban végül a városháza nem adott építési engedélyt (egy ekkora súlyú épület veszélyt jelentett volna a tér alatt húzódó metróállomásokra és csatornákra). 2001-ben az Unirii és Nerva Traian sugárutak kereszteződésénél levő telket jelölték ki (ezt az egyház visszautasította), 2003-ban pedig az I. Károly parkot (itt a lakosság tiltakozása akadályozta meg az építést). 2005-ben kormányrendelettel bocsátották az egyház rendelkezésére a parlamenthez tartozó, annak épülete mögötti telket, ahol 2007-ben helyezték el az alapkövet, az építkezés pedig 2010 végén kezdődött meg.
Építkezés A román patriarchátus 2009. december 28-án pályázatot írt ki a Nemzet Megváltása székesegyház építészeti tervének kiválasztására, és a bákói székhelyű Vanel Exim céget választották ki a székesegyház építészeti tervezésére. A székesegyház építésének megkezdéséhez 24 különböző állami intézménytől és a bukaresti városházától kellett engedélyeket szerezni. A munkálatok hivatalosan 2010. december 15-én kezdődtek el.
2010 decembere és 2011 júniusa között a Foretis Inject cég felépítette az alapzat 80 centiméter vastag diafragmafalait 15,6 méter mélységig (észak-déli falak). Ezzel párhuzamosan a Lufin Construct cég 90 ezer köbméter földet ásott ki az alapozási gödörből. A magasabb észak-déli falakon háromszintű rögzítéseket szereltek fel. A rövidebb kelet-nyugati falakon kétszintű rögzítéseket alkalmaztak, és az utolsó rögzítési szint a talajvízszint alatt található. A függesztőrudak 75 fokos dőlésszöggel kapcsolódnak az alapfal felé, és a rögzítést 750 rögzítéssel végezték, amelyeket az olasz CasaGrande cég fúrt a betonba.
2011. június 28-án aláírták a Bog'Art céggel az épület alapjainak építésére vonatkozó szerződést 2011 júliusa és 2013 áprilisa között a katedrális a hajó padlójáig épült fel, elérve a talajtól számított 6,8 méteres magasságot. A mély alapozás egy 120 méter hosszú, beton gerendák hálózatából álló monoblokk szerkezet, amelyet úgy terveztek, hogy ellenálljon az alapozás földrengés közbeni elcsúszásának. Az alapozást 2011 decembere és 2012 júniusa között építették, az alagsort pedig 2013 áprilisára fejezték be. A katedrális főépülete az alapzat környező falaitól független szerkezetként lett tervezve, így hengerben lévő dugattyúként mozoghat. Az alapzat körül, az ólomtartály és a diafragmafalak között 8 centiméter vastag expandált polisztirol szigetelőréteg található. Ez a réteg megkönnyíti a katedrális minden irányú mozgását földrengés esetén. A katedrálist úgy tervezték, hogy a Richter-skála szerint 9-es erősségű földrengéseket is kibírjon.
A katedrális vízszigetelésének megvalósításához a Bog'Art mérnöki csapata Franco Sticher a svájci mérnökkel közösen három hónapig tartó kiterjedt teszteket végzett Romániában és Svájcban. A tesztelt anyagok között szerepelt bitumen, bentonit, poliuretán és ólomfólia. Korrózióállósága miatt a katedrális teljes alapját ólomtartályba burkolták. 2011 novemberében és decemberében több mint 120 hegesztő dolgozott 10 000 négyzetméternyi ólomfólia hegesztésén. A katedrális alapjához körülbelül 400 tonna ólmot használtak, amelynek vastagsága vízszintesen 4 mm, függőlegesen pedig 3 mm volt. Az ólmot azért választották, mert nagy plasztikus deformációs képességgel rendelkezik törés nélkül, ami a épület hatalmas súlya miatt elengedhetetlen tulajdonság. Általában nagyfeszültségű elektromos kábelek burkolatanyagaként és föld alatti vagy víz alatti kábelek védőburkolataként használják, hogy megakadályozzák a víz behatolását a szigetelésbe.
2013. július 22-én szerződést kötöttek az osztrák Strabag céggel az épület felépítményének megépítésére. 2015 júniusára a szerkezet magassága meghaladta a tervezett felét. A boltozatok, a hajó felső része és a kupola megépítéséhez, hogy ne terheljék a hajó padlóját, 1100 tonnás fém állványzatot szereltek fel. Ez a szerkezet trapéz alakú volt, alapja 27 méter volt, és fokozatosan 45 méter magasra emelték.
A székesegyház építéséhez több mint 145 ezer köbméter nehéz betont, körülbelül 40 ezer tonna vasalást, körülbelül 22 ezer tonna téglát és egyéb anyagot használtak fel, így a z épület össztömege körülbelül 425 ezer tonna, ami meghaladja a szentpétervári Szent Izsák-székesegyház (322 ezer tonna) tömegét, és ezzel a világ legnehezebb keleti ortodox templomépülete lett. Viszont a szomszédban álló Parlament Palotánál felhasznált teljes beton-, homok- és acélmennyiségnek mindössze körülbelül a 13%-át használták fel a Nemzet megváltása székesegyház építéséhez. A felhasznált beton (C40/50) ugyanolyan minőségű, mint a Vidraru-gátnál alkalmazott, amely az 1977-es romániai földrengés során bizonyította ellenállóképességét, és nem repedt meg. A vasbetonban (RCC) használt legvastagabb betonacél a BTS500-S, amelynek átmérője 32 milliméter.
Összesen 6200 köbméter Câmpulungban gyártott tömör téglát és 7800 köbméter Zsilvásárhelyről származó üreges téglát használtak fel. A tömör téglákhoz szükséges agyagot a Câmpulung Muscel közelében található Grui-dombból nyerték. A felhasznált téglák nedvszívóak, porózusságuknak köszönhetően biztosítva az erős tapadást a habarcsréteg és a tégla között, amikor az első vakolatréteget felviszik. Ha a téglákat megütik, fémes hangot adnak. A katedrális fala kívülről befelé nézve a következő szerkezetű: üreges téglák, rugalmas erősítések (acélrudak), merev fém szerkezet (hegesztett fémlemez erősítés), rugalmas erősítések és tömör téglák.
A székesegyházat 2018. november 25-én szentelték fel. Ugyan eddigre csak 95%-ban készült el, ám az átadást Nagy-Románia létrejöttének centenáriumára, a gyulafehérvári nagygyűlés 100. évfordulójára időzítették.
A költségek az átadásig mintegy 110 millió euróra rúgtak; ennek 25%-a adományokból, a többi állami és önkormányzati támogatásból származott.
2025. április 8-án a hét méter magas és hét tonnás keresztet felszerelték a Román Nemzeti Székesegyház kupolájára. Az elkészült épületet 2025. október 26-án szentelte fel Bartholomaiosz (Bertalan) konstantinápolyi pátriárka és Dániel román pátriárka.
Leírása A 11 hektáros telken épült katedrális bruttó alapterülete , hossza 126,1 méter, szélessége 67,7 m, magassága 120 m (keresztek nélkül); ezzel Románia második legmagasabb épülete. Harangjai az innsbrucki Grassmayr öntődében készültek. Nagyharangja,amelynek alaphangja C0 (DO#0), tömege pedig 25 190 kg, a világ legnagyobb szabadon lengő harangja. Építészeti jellemzői bélyegkép|387x387px|Az épület alaprajza bélyegkép|291x291px|Az épület keresztmetszete A székesegyház főépületében és földalatti galériáiban összesen körülbelül 20 000 ember fér el. A liturgián egyszerre 7000 zarándok vehet részt, ebből 1000 hely a kórus és a papság számára van fenntartva. A földalatti kápolnában 5000 zarándok, a földalatti Szent András-galériájában pedig 7000 zarándok fér el. A teljes 11 hektáros komplexum 125 000 embert tud befogadni, míg a 11 600 négyzetméteres téren több mint 23 000 hívő gyűlhet össze. A főszékesegyház alapterülete 6050 négyzetméter (hajó alapterülete) és 8100 négyzetméter a lépcsőkkel együtt. A katedrális méretei tekintélyesek: hossza 126 méter, szélessége 68 méter, külső magassága (a talajszinttől számítva) 134 méter. A főépület 6,8 méterrel emelkedik a talajszint fölé, az alagsor pedig 15,6 méterrel a talajszint alatt húzódik, és 7200 négyzetméter alapterületű. A katedrális földszinti térfogata 323 ezer köbméter, az alagsoré pedig 479 ezer köbméter. Az alapzattal együtt a szerkezet teljes térfogata 508 ezer köbméter, a föld alatti Szent András-galériával együtt pedig 595 ezer köbméter.
A katedrális a román építészet több épületből merít ihletet. A tizenhat íves perisztülion, a hat darab felső nyolcszögletű torony négyzetes alapokkal a kolozsvári Istenszülő elszenderedése katedrálisból lett átemelve. A harangtorony homlokzata a tornáccal és a bizánci összetett kupola két soros pendentívekkel a temesvári ortodox székesegyházban található. A gyulefehérvári Szentháromság-katedrálisból származnak a boltívek, a párkány és a harangtorony oldalán lévő támpillérekkel ellátott robusztus homlokzat, valamint a bukaresti Metropolita-dombon álló, Constantin Brâncoveanu által épített harangtorony homlokzata. A harangtorony rozettájával ellátott portál és a portikusz hasonlít az Antim-monostor és a bukaresti Cașin-templom portikuszához. A székesegyház homlokzatának építészete a hagyomány és a kortárs stílus szintézisét valósítja meg azáltal, hogy olyan nemzeti építészeti elemeket tartalmaz, mint a Brâncoveanu-stílusú előcsarnokok, az erdélyi tornyok és a moldvai szoborfülkék (rocnițe).
A katedrális előcsarnokában található korinthoszi oszlopok román reneszánsz stílusú oszlopfőkkel rendelkeznek, Brâncoveanu-stílusú akantuszokkal. A fejezet sarkain az jón voluták mérete kisebb, és a stilizált akantuszlevelek felett kifelé tekerednek. Az akantusz, mint tüskés levél, magában hordozza a beszennyezetlen föld szimbólumát, és a Teremtés 3:18-ban szereplő bogáncshoz hasonlít. A mediterrán régióban az örök élet, a halhatatlanság és az újjászületés szimbólumának tekintik. Az akantusz díszítés az oszlop talapzatának molduráján is megtalálható, hangsúlyozva az alulról felfelé építkezés tartósságát.