Balássy Gyula (Olthévíz, 1912. szeptember 27. – Dombóvár, 1978. április 16.) magyar fafaragó, népművész, mérnök, magyar királyi százados.
Családja Balássy Gyula szülei tanítók voltak; apja nemes bágyi Balássy Gyula (1885–1915), talaborfalvi állami iskola igazgató-tanító, a II. gyalogezred önkéntes tizedese, anyja Tókos Margit (1883–1962) dombóvári tanítónő. Az anyai nagyszülei Tókos Bálint, olthévizi állami iskola tanító és Gáspár Rozália voltak.
1940 december 14-én a nemesi származású Sassi Szabó családból való Sassy Emese és bárgyi Balásy Gyula m. kir. repülőfőhadnagy tartották esküvőjüket Budapesten, a Ludovika Akadémia kápolnájában. A menyasszonynak a szülei Sassy Csaba (1884–1960), miskolci költő, újságíró, hírlapíró, és Szilágyi Erzsébet (1879–1961) voltak.
Életrajz 1942. március 30-án nemes bágyi Balássy Gyula főhadnagyot századossá léptették elő. Mérnök végzettséget szerzett, azonban élethivatásának a fafaragást választott. Első munkái kopjafák voltak. 1960-ban népi iparművész lett. 1964-ben Népművészet Mestere díjban részesült. Díjak Népművészet Mestere díj (1964) Források
Jegyzetek
Ajánlott irodalom
Kategória:1912-ben született személyek Kategória:1978-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar mérnökök Kategória:Magyar iparművészek Kategória:Magyar népművészek Kategória:Népművészet Mestere díjasok