Kemény Zoltán (Banica, (Erdély), 1907. március 21. – Zürich, 1965. június 14.) magyar szobrász. Ő volt eddig az egyetlen magyar, aki megnyerte a szobrászfődíjat a Velencei biennálén 1963-ban.
Életpályája Miután tizenéves korában egy festőművész tanítványa volt, beiratkozott a budapesti Kisképzőbe. De Agostini: Le Muse (A múzsák) Novara, 1965, 6. kötet, 251. o.
1930-ban Párizsba költözött, ahol az építészet és az haute couture felé orientálódott.
A második világháború alatt kivándorolt Svájcba, ahol domborműveket készített, először homokkal és kövekkel, majd szegekkel, vezetékekkel, csavarokkal stb. Fémdomborművei néha nagy méreteket öltöttek, mint például a Sankt Gallen-i Egyetemen.
Munkáit dadaista stílus, a textúrák, a chiaroscuro hatások és a struktúrák eleganciája jellemzik.
1959-ben részt vett a második documenta kiállításon, Kasselben (Németország).
1965. június 14-én halt meg, Zürichben.
Jegyzetek
További információk Kemény Zoltán. Út a fémreliefekhez; szerk. Körösényi Tamás; Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, 2002 (A magyar szobrászat modern hagyománya) Kemény Zoltán és Kemény-Szemere Madeleine. Kettős horizont. Művek az 1800 utáni Nemzetközi Gyűjteményben; kurátor Sodics Dominika; Szépművészeti Múzeum–MNG, Budapest, 2024 (Az 1800 utáni gyűjtemény kabinetkiállításai)
Fordítás
Kategória:1965-ben elhunyt személyek Kategória:1907-ben született személyek Kategória:Magyar szobrászok