Ignace Lepp (1909. október 24.Egyes források október 11-ét adják meg születése napjaként. Az eltérés feltehetőleg abból fakad, hogy 1909-ben Észtországban, pontosabban az akkor az orosz birodalomhoz tartozó Livóniai (rígai) kormányzóságban még a Julián naptár volt érvényben. Az október 24. a Gergely-naptár időszámításának felel meg. – Párizs, 1966. május 29.) észt származású francia kommunista aktivista, filozófus; majd katolikus pap, pszichológus és író.

Élete és munkássága Tehetős család gyermekeként született. Származásáról és korai éveiről kevés és ellentmondásos információ maradt fenn. Nyolc éves volt, amikor a haditengerészetnél szolgáló édesapja az első világháború harcaiban elesett.

1924-ben, tizenöt éves gimnazistaként, Gorkij Az anya című regényének hatására felvételét kérte az Ifjúkommunisták szervezetébe, és hamarosan szakított családjával. 1925-ben a kommunista ifjúsági mozgalom körzeti propaganda-felelőse (agitprop-titkár). Ugyanebben évben utazott először a Szovjetunióba. 1927-ben, amikor elérte a megfelelő korhatárt, belépett a kommunista pártba. Egyetemistaként fontos pártmegbízásokat kapott, titkos pártküldöttként számos országban hajtott végre feladatokat, főként a Nemzetközi Vörös Segély szolgálatában.

1929-ben megválasztották a Komintern égisze alatt működő Forradalmi Értelmiségiek Uniójának főtitkárává. E szervezet célja az volt, hogy a szovjet kommunista párt befolyását kiterjessze az európai baloldali mozgalmakra és a baloldallal szimpatizáló tekintélyes személyiségekre. Ettől kezdve csaknem évente utazott a Szovjetunióba. Főtitkári minőségében megismerkedett Európa szinte valamennyi jelentős kommunista vagy baloldali érzelmű írójával és művészével. 1932–1933-ban Németországban többször letartóztatták, 1934-ben halálra ítélték, de kommunista elvtársainak sikerült kimenekíteniük a börtönből és átjuttatniuk a Szovjetunióba. Itt először végleges letelepedési engedélyért folyamodott, amit meg is kapott, együtt tifliszi egyetemi tanári kinevezésével. Az ezt követő több hónapos szovjet-oroszországi tartózkodása alatt szembesült azzal, hogy a sztálini kommunizmus – legfőképpen a proletárdiktatúra túlkapásai és a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése, az egyéni szabadság elnyomása – éles ellentétben állnak azokkal az eszményekkel, melyek őt serdülőként a kommunizmushoz vezették. Oly mértékű volt a csalódása, hogy 1935 körül visszatért Franciaországba.

Kilábalva a kiábrándultság okozta egzisztenciális krízisből megismerkedett a kereszténységgel, katolizált, majd a lyoni egyetemen elvégezte a teológiát. 1941-ben pappá szentelték. Az 1950-es évek első felében Marokkóban működött, kiadója és igazgatója volt a Maroc-Monde című észak-afrikai katolikus újságnak. 1955-ben Párizsba visszatérve érdeklődése egyre inkább a pszichológia felé fordult. Vezetője lett az Institut de Psychosynthèse-nek, és egyetemen is oktatta a pszichológiát.

Az 1950-es és 60-as évek folyamán számos nagysikerű filozófiai, vallási és lélektani könyvet írt, amelyeket valamennyi nyugati világnyelve lefordítottak. Művei összes kiadásának példányszáma meghaladja a milliót. A szocialista országokban nem jelenhettek meg az írásai. Magyar nyelven, a rendszerváltozás után négy művét adták ki (2019-ig).

Művei Au seuil de la guerre impérialiste (1930) De la dialectique idéaliste de Hegel à la dialectique révolutionnaire de Marx (1931, thèse) La philosophie politique de Platon (1931, thèse complémentaire) Peines et espoirs du prolétariat (1947) Existence et existentialismes (1948) Le marxisme, philosophie ambiguë et efficace (1949) L'existence authentique (1951) La communication des existences (1952) La philosophie chrétienne de l'existence (1953) Midi sonne au Maroc (1954) Itinéraire de Karl Marx à Jésus-Christ (1955) Le monde chrétien et ses malfaçons (1956) Espoirs et déboires du progressisme (1956) Clartés et ténèbres de l'âme (1956) Hygiène de l'âme (1958) Anfechtung und Trost (1959) Psychanalyse de l'amour (1959) – magyarul: A szeretet pszichoanalízise. Szeged, Agapé (1999) Liebe, Neurose und Christliche Moral (1960) Psychanalyse de l'athéisme moderne (1961) – magyarul: A modern ateizmus pszichoanalízise. Budapest, Kairosz (2005) Wagnisse des Daseins (1963) Teilhard et la foi des hommes (1963) La morale nouvelle, psychosynthèse de la vie morale (1963) Les chemins de l'amitié (1965) – magyarul: A barátság pszichológiája. Szeged, Agapé (1999) La Mort et ses mystères: approches psychanalytiques (1966) L'art de vivre de l'intellectuel (1966) Lettres posthumes à mes lecteurs. /Préf. Paul Chauchard/ (1970)

Magyarul

A szeretet pszichoanalízise; szöveggond. Bokor Beátrix, Szarvas János; Agapé, Szeged/Novi Sad, 1999 (Dimenziók) A barátság pszichológiája; szöveggond. Bokor Beátrix, Szarvas János; Agapé, Szeged/Novi Sad, 1999 (Dimenziók) A modern ateizmus pszichoanalízise; ford. Ferencz István; Kairosz, Bp., 2005 Utam Marxtól Krisztusig – Személyes beszámoló egy damaszkuszi életútról; ford. Keresztes András; Kairosz, Budapest, 2019

Jegyzetek

Források A német és az angol nyelvű Wikipédia vonatkozó szócikkei Lepp önéletrajzi műve: Itinéraire de Karl Marx à Jésus-Christ, Paris : Aubier, Editions Montaigne, 1955 Revue Philosophique de Louvain Année 1966/82/, p. 338. The Catholic Standard and Times, 10 June 1966, p. 11.

Kategória:1909-ben született személyek Kategória:1966-ban elhunyt személyek Kategória:Francia írók