A neokolonializmus (újgyarmatosítás) a gyarmatosítás továbbélésének megnyilvánulása a gyarmati rendszer felbomlása, a gyarmatok túlnyomó többségének függetlenné válása után. Az egykori imperialista gyarmattartóknak és más nagyhatalmaknak a második világháború utáni időszakban, a nemzeti felszabadító mozgalmak sikerei nyomán függetlenné vált gyarmatok feletti gazdasági és politikai ellenőrzés fenntartására irányuló törekvéseinek az összefoglaló elnevezése. (A gyarmati rendszer felbomlása előtt azokat a formálisan független országokat, amelyek a gyakorlatban egy vagy több nagyhatalom túlnyomó befolyása alatt álltak, félgyarmatoknak nevezték.)
A neokolonializmus célja a formálisan független fejlődő országok feletti gazdasági és politikai befolyás megszerzése, természeti kincseik kiaknázása, piacuk megszerzése, munkaerejük kizsákmányolása, katonai támaszpontok létrehozása. A neokolonializmus jellemzően a 20. század utolsó harmadának a jelensége volt, a nagyhatalmak befolyásolási törekvései és lehetőségei később is fennmaradtak, de eszközeikben és módszereikben sokat fejlődtek.
A fogalom eredete A fogalom az 1960-as évek elején született meg, amikor az egykori gyarmatok függetlenné válásának folyamata nagyjából befejeződött. Megalkotója Kwame Nkrumah ghánai politikus volt. Eredetileg elsősorban a volt európai gyarmattartók és korábbi gyarmataik között fennmaradt egyenlőtlen gazdasági és politikai kapcsolatokra vonatkozott.
A fogalom hivatalosan először az Afrikai Egység Szervezete alapokmányának preambulumában jelent meg 1963-ban, majd Nkrumah 1965-ben könyvet is kiadott Neokolonializmus: az imperializmus utolsó szakasza címmel. Nkrumah ebben Lenin művére visszautalva (Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka) fejtette ki elméletét a tőkés nagyhatalmak újgyarmatosító törekvéseiről.
A neokolonializmus módszerei Katonai segélyek A legnyíltabb befolyásolási módszerek közé tartoznak a katonai segélyek, kombinálva a fejlődő országok közötti ellentétek szításával. A fegyverexport emellett általában igen fontos a katonai segélyeket nyújtó nagyhatalmak hadiipara számára is.
Hitelek Különösen fontos szerepet töltenek be a neokolonializmus módszerei között a hitelek. A jellemzően erősen tőkehiányos újonnan felszabadult államoknak nagy szükségük volt az ilyen tőkeinjekciókra, és ezek nyújtása nagy beavatkozási lehetőséget nyújt az egyes volt gyarmati országok gazdaságába és politikájába.
Jegyzetek
Fordítás
Források
Lásd még Törökországi törökök Észak-Cipruson Marokkói telepesek Nyugat-Szaharában Mandzsúriai japán telepesek Líbiai olaszok
További információk Jean-Paul Sartre: 'Colonialism and Neocolonialism, angolra fordította Steve Brewer, Azzedine Haddour, Terry McWilliams; első kiadása: 1964, újra kiadta a Routledge France 2001-ben . Jack Woddis, An introduction to neo-colonialism. London: Lawrence & Wishart, 1967.
Kategória:Történelem Kategória:Politikai ideológiák Kategória:Gyarmatosítás