Radosavci falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szalatnokhoz tartozik.
Fekvése Verőcétől légvonalban 24, közúton 31 km-re délkeletre, községközpontjától 6 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység északi lejtőin, a Szalatnokot Daruvárral összekötő 34-es számú főút mentén fekszik.
Története A falu középkori létezésének nincs nyoma, azonban megjegyzendő, hogy Engel Pál Radosavci közelébe helyezi az 1508-ban „Rosonc castellum” néven említett Rosonc várát. Csánki Dezső Körös megye leírásában a várat a Csagyavica-patak völgyébe helyezi.Csánki Dezső: Körösmegye a XV-ik században Budapest, 1893 52. o. A korabeli források szerint a vár az atyinai uradalom területén állt. 1463-ban említik először a Gariak birtokaként, 1508-ban pedig már castellumként szerepel a Batthyány család birtokában. Dénes József a várat az Atyina melletti Vočinski Hum területén légifelvétel alapján beazonosított sáncokkal hozza összefüggésbe.Dénes József naplója – Rosonc Gjuro Szabo horvát történész valószínűsíti, hogy Rosonc azonos a népnyelvben Ružicának nevezett Orahovica (magyarul Raholca) várával.Gjuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji Zagreb, 1920. 133. oldal Fentiek alapján Radosavci azonossága a középkori Rosonccal nem valószínű.
A mai falu feltehetően a török uralom idején keletkezett, amikor a 17. században Boszniából pravoszláv szerbeket telepítettek ide. A Pozsegai szandzsákhoz tartozott. Lakossága a térség 1684-ben történt a török uralom alóli felszabadítása idején is megmaradt.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Radosovcze” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Radoszavcze” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 547. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Radossavcze” néven 10 házzal, 51 katolikus vallású lakossal szerepel.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 67. o. Buda, 1829. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején nagyszámú német lakosságot telepítettek ide. Első iskolája 1887-ben nyílt meg és egy ideig német nyelvű magániskola is működött a faluban.
Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. 1857-ben 129, 1910-ben 203 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 76%-a német, 18%-a magyar, 5%-a cseh anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a partizánok elűzték a német lakosságot. Helyükre a háború után horvátok települtek be. 1991-ben lakosságának 95%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 99 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 129 128 125 170 184 203 240 237 211 170 182 124 112 114 111 99
Nevezetességei Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus harangtornya a falu közepén a főutca északnyugati oldalán áll. Szent Mihály képét 1984-ben Viktor Libl festette a régi kép helyett, mert az ekkor már nem volt meg.
Jegyzetek
Források A község hivatalos honlapja Az első katonai felmérés térképe Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Bus.hr: Kulturna dobra grada Slatine Dénes József naplója – Rosonc Gjuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji Zagreb, 1920. Slatinski informativni vodić Slatina, 2006.
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja A község rendezési terve Gjuro Szabo: Orahovičke gradine Zagreb 1914.
Kategória:Verőce-Drávamente megye települései