A budapesti Magyar Színház 1897-es alapításakor a főváros nyolcadik állandó magyar színházaként (a Várszínház, Nemzeti Színház, budai Népszínház, Népszínház, Operaház, óbudai Kisfaludy Színház és a Vígszínház után) nyitotta meg kapuit az Izabella (1964 őszétől pedig Hevesi Sándor nevét viselő) téren. A magánszínház 1897. október 16-i megnyitásától az 1948-as államosításáig működött.
Épületét többször és jelentősen átépítették, amiben folyamatosan, így a 21. században is színház működik. Bár a minisztérium a Magyar Színház nevet adta az 1966 óta folyamatosan ott játszó, 2000-ben átkeresztelt állami fenntartású intézménynek, az nem a korábbi azonos nevű színház, hanem az első Nemzeti jogutódja.Nemzeti helyett Pesti Magyar Színház (8. old.), Nógrád Megyei Hírlap 11. évfolyam, 207. szám, library.hungaricana.hu – 2000. szeptember 4.
Története Előzmények Rákosi Szidi – a Nemzeti Színház művésznője, Rákosi Jenő húga – 1895. február 8-án nyújtotta be első kérvényét a főváros tanácsához. Eszerint Józsefvárosban, az Erzsébetváros felőli oldalon, olcsó helyárú polgári színházat létesített volna, amely közönsége elsősorban a főváros művelt kereskedő- és iparosrétege, valamint a hivatalnoki kara lenne, műsorában is ezek igényeihez alkalmazkodva a klasszikus dráma kivételével minden drámai műfajt játszana, de leginkább operettel és énekes vígjátékokkal töltené ki játékrendjét. Ezt követően, annak ellenére, hogy már ekkor Budapest főváros tanácsának elvi támogatásával bírt – mivel a törvényhatóság szintén érzékelte a főváros és különösen Budapest Nagykörúton kívül eső területeinek színházi ellátatlanságát –, mégis, csaknem három év telt el, mire a színház pontos helyét kijelölték és tető alá hozták. Az épület végleges helyét végül városi segítség nélkül szerezték meg. Rákosi Szidi húgának férje, Evva Lajos vásárolta meg a Barnaszeder-család tulajdonát képező Szövetség, Izabella és Wesselényi utcák által határolt ingatlant 1896. február 10-én . Noha a terület közlekedés szempontjából már akkor sem volt ideális helyen, hiszen négy főútvonal által határolt négyzet közepére esett, így távolabb volt a kor megszokott közlekedési eszközeinek állomásaitól, bíztak a művészi koncepcióban. Evva, amikor a Magyar Színház ügye és Rákosi Szidi mellé állt 1896-ban, az akkor már másfél évtized óta általa vezetett Népszínház irányítását a Népszínházi Bizottmány épp kivette keze alól. Felismerte a családhoz fűződő intézményben kínálkozó lehetőséget, amit sikeres színház-vezetési tapasztalata és ismertsége alapozott meg.
Mivel a színház felépítéséhez és a vállalkozás beindításához jelentősebb anyagi eszközökre volt szükség, mint amik Evva rendelkezésére álltak, 1896. szeptember 14-én megalapították a Magyar Színház Részvénytársaságot, ezzel az alapítók köre kibővült. A alaptőkét kitevő, egyenként 5.000 forint névértékű 56 darab részvény megoszlásáról nincsenek pontos adatok és az alapításról is nagyon kevés hír szivárgott ki.
A részvénytársaság elnöke Evva Lajos, alelnöke Tomcsányi László lett. Művezető-igazgatónak Relle Ivánt választották.Új színház a fővárosban (637. o.), Vasárnapi Ujság 43. évfolyam 38. szám, epa.oszk.hu – 1896. szeptember 20.
bélyegkép A színház működtetésére két lehetőség kínálkozott: a bérbeadás, vagy hogy a részvénytársaság saját kezelésében és közvetlen irányítás alatt áll. 1901-ig ez utóbbi valósult meg, ami a színház művészeti és gazdasági ügyeinek szétválasztását jelentette. A Magyar Színház alapszabályából következően kettős irányítás látta el vezetést. Ennek egyik eleme a művészeti vezetés volt, ami élén a részvénytársaság által szerződés alapján megbízott művészeti igazgató állt, aki a műsorpolitikáért felelt beszámolási kötelezettséggel, de az általa vezetett színház gazdasági ügyeibe tényleges beleszólása szinte nem volt. A másik eleme maga a részvénytársaság, illetve az általa választott "legalább négy, legfeljebb hét tagból" álló igazgatóság volt, akik jogkörébe az előbbi megvalósításához szükséges anyagi fedezet és a színház pénzeszközeivel való tényleges gazdálkodás tartozott úgy, hogy a társaság végrehajtó bizottsága által a művészeti ügyekbe közvetlen beavatkozási jogot szerzett. Így tehát a szerződtetések fontos és létkérdésében megkötötték a művészeti vezető kezét. Ez azért fontos, mert e miatt az ötletet adó Rákosi Szidi és Evva Lajos, akik a színház életében és a színház művészeti irányításában járatosak voltak és hosszú évek tapasztalatait hozták magukkal, nem volt azonos azzal a körrel, amely a színház mögött állt tőkéjével, és az intézet gazdasági stabilitását biztosította.
Kezdeti évek 1897–től
A megnyitó előtti héten tartott első színházbejáráskor a budapesti lapok színházi kritikusain kívül jóformán minden aktiv magyar színműíró és az összes budapesti színház képviselete (igazgatóik és tisztviselőik által) megjelent. Többek között a Nemzeti Színház és Opera nevében Pluszár Kálmán kormánybiztos és gróf Festetics Andor igazgató és Várady Antal dramaturg, a Népszínházéban Porzsolt Kálmán jelent meg, a Vígszínházat gróf Keglevich István, a nyári színműintézeteket Feld Zsigmond, az óbudai Kisfaludy Színházat Serly Lajos, a Nemzeti Színház Nyugdíjintézetét Fenyvessy Ferenc és Pázmándy Dénes képviselték. A vendégeket Evva Lajos, a Magyar Színház részvénysársaság elnöke, Relle Iván igazgató, Fáy Béla titkár és Hegedűs Béla országgyűlési képviselő, a színház főrészvényese fogadta és vezette körbe.Pesti Napló 48. évfolyam 282. szám – 1897. október 10. (online: adtplus.arcanum.hu)
Az 1897. október 16-ai megnyitón – amiről a Vasárnapi Ujság számolt be – miniszterek és sok előkelőség megjelent. Az eseményt Szávay Gyula Az első lépés című színjátéka nyitotta meg, melyben versekkel üdvözölték Thalia új hajlékát, s a színpadon megszemélyesítve megjelenő Művészet és Irodalom pártfogásába ajánlották. A következő jelenet a Nemzeti Színház megnyitásának napját jelenítette meg, a háttérben a Nemzeti Színház első épületének képe tűnt elő, Földváry Gábor alispán üdvözlő szózatával és a Himnuszt éneklő lelkes diákok karával. Ezt követően a Magyar Színház képe tűnt fel és elhangzott a Szózat, a „fiatal Magyar Színház” pedig e szavakkal fordult a közönséghez: «Ugy-é, hogy megérjük, édes közönségem, / Ezt az ünnepet? / Meglásd úgy vigyázok, hogy csak állandóan / Tetszhessem neked! / Hova te vágyódol, engem oda csalsz egy / Pillantás alatt, / S a hol szépet tudok, én tégedet oda / Elcsábítalak.» Ezek előadói Somló Emma, Szarvasi Ilona és Székely Sándor voltak. Nyitóelőadásként egy angol operett került színre A gésák, vagy egy japáni teaház története, Sidney Jones zenéjével. Vlád Gizella, Somló Emma, Bózsa Lili, Sziklay Kornél, Szilassy Rózsa, Győző Lajos, Szentmiklóssy Béla, Kalmár József, Odry Zuárd és Boross Endre adták elő.Színházak (716. o.), Vasárnapi Ujság 44. évfolyam 43. szám, epa.oszk.hu – 1897. október 24.
bélyegkép|180px|1908-as színlap A külvárosnak számító városrészben azonban a színház első éve meglehetősen sikertelen maradt. Így Relle Iván után 1898 májusában az akkor még alig 25 éves Beöthy László vezetése alá került. Fiatalos lendületével sikerre is vitte a műintézményt. A századfordulón francia, angol darabokat, illetve ez utóbbi sajátosságait felhasználó, látványos operetteket játszott a színház. Amikor azonban Fedák Sárit akarta szerződtetni, akit az Rt. elnöksége nem tartott elég tehetségesnek, megromlott a viszony, ami egy igazgatóválságba torkollott. Beöthy 1900. január 20-án lemondott, a színházat június 10-én Rajna Ferenc vette át, de következő év május 17-én ő is megvált az intézettől, amelyet ekkor főrendezői minőségben Szilágyi Vilmos vezetett amíg az új évad elején működésbe léphetett Leszkay András. Vezetése idején elődei drámai előadásokkal való kísérletezésének véget vetett és a Magyar Színház az új magyar és a bécsi operett otthona lett, bár egyik legsikeresebb előadása már a revü felé hajlott, igyekezett minőségi előadásokkal ellátni közönségét. Társával, Zoltán Jenővel 6 évig vezették sikeresen, de nehézségek között az intézményt. 1907-ben Zoltán elhagyta a színházat, Leszkay pedig gazdasági főnökként működött tovább. A bérletet átruházta Beöthy Lászlóra, aki titkárával, Lázár Ödönnel 1918-ig igazgatta a Magyar Színházat, a Király Színház vezetése mellett. Társulatának tagjait nagyobbrészt az 1904-ben alakult Thália Társaságból szervezte meg és az intézet kizárólag drámai színházzá alakult, rendezői Márkus László és Vajda László voltak. 1907 és 1917 között 3459 eladást játszottak, amiből 273 magyar és 191 külföldi szerző darabja volt. A legnépszerűbb előadásai Bíró Lajos: Sárga liliom, Molnár Ferenc: A farkas és a francia és Edmond Rostand: A sasfiók voltak. A részvényesekkel nem volt jó Beöthy viszonya, ezért 1911-ben titkára és egy színész, Kardos Andor segítségével megszerezte a Magyar Színház Rt. részvényeinek többségéty, így 33 részvénnyel főrészvényese lett a vállalatnak. Gazdasági és politikai kapcsolatait családja révén alapozta meg, azonban kártyaadósságai miatt, édesanyja, Rákosi Szidi, – aki annak révén tudta akaratát érvényesíteni, hogy rendezte ezeket, – rendszeresen beleszólt a színházak működésébe, a programok kialakításába.Hlbocsányi Norbert: Színház és vállalkozás : az Unió Rt. és a pesti pénzoligarchák (139-197. o.), Fons forráskutatás és történeti segédtudományok 21. évf. 2. sz., epa.oszk.hu – 2014.
bélyegkép|180px|Az átépített homlokzat Erdélyi Mór fotóján 1914-ben átépíttette a színházat Vágó László építésszel. Az új előcsarnok mellett a nézőtér férőhelyeit ügyes átrendezéssel jóval ezer fölé növelték. A megújult intézet így a kor egyik legmodernebb színháza lett.
Az első világháborútól A Unió Színházüzemi és Színházépítő Részvénytársaság alatt Az első világháború folyamán a hadviselés érdekei alá rendelődött a gazdaság és a kultúra is.
Az első világháború folyamán a Magyar Színház Részvénytársaság beolvadt az Unió Színházüzemi és Színházépítő Részvénytársaságba – ami működése során további hat színházat és három bérházat vett kezelésébe. A társaság egyik elnöke, báró Kohner Jenő (utóda 1918-as hirtelen halálát követően Teleki Sándor lett, aki hamarosan szintén meghalt a zaklatott kor kihívásaitól), illetve a Magyar Városi Bank érdekeltjeinek anyagi támogatásával 1918. májusában Beöthy László hozta létre ezt az amerikai, tröszt típusú vállalkozást. Kezdetben Magyar Színház és Király Színház bérleti jogait szerezték meg, amiknek továbbra is ő és Lázár Ödön maradtak a vezetői. A Magyar Színház igazgatásával Vajda Lászlót bízták meg.Hlbocsányi Norbert: A szászbereki báró Kohner család Tanulmány (161. old.), Zounuk – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29., Szolnok, library.hungaricana.hu – 2015
Az Unio nagyszabású terveit hamar megtörte az országra hulló történelmi csapások sora: a világháborús vereség, az őszirózsás forradalom, az 1919-es magyarországi Tanácsköztársaság, román megszállás, Trianon, a gazdasági visszaesés és az infláció. Az 1919 márciustól augusztusig tartó időszakban Unió Rt. színházait is államosították (szocializálták, a gazdag színházi felszereléssel együtt) és a vállalat pénztárából a leltározás során készpénzt elraboltak és még a vállalat haszna elmaradt, a Magyar Színház mégis nyereséggel zárta az évet, amit nagy részben Fedák Sári szerepvállalásának is köszönhettek (aki részt vett a kor politikai mozgalmaiban). 1920-ra ugyan már politikailag stabilizálódott az ország helyzete, de gazdaságilag nagy volt a bizonytalanság, ezt kihasználva a vállalat újabb négy színházat szerzett meg magának, sőt, belefogtak a Corvin Mozgóképszínház Rt. megalapításának.
bélyegkép|180px|Plakát Beöthy László színigazgatói jubileumának díszelőadásáról