Humváros () falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Atyinához tartozik.
Fekvése Verőcétől légvonalban 20, közúton 32 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 13 km-re északra, a Papuk-hegység területén, a Csagyavica-patak völgyében és a Szalatnokról Daruvárra menő főút mentén fekszik.
Története Josip Buturac szerint a középkorban a Hum nevű település állt a helyén, melynek 1501-ben említik Imre nevű plébánosát és Pál nevű prebendáriusát „Emericus plebanus de Hum. Paulus prebendarius ibidem.” alakban. Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine
A mai település valószínűleg a török hódoltság idején keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Humski Varosh” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Humvarosh” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 256. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Hum Város” néven Hummal együtt 42 házzal, 18 katolikus és 231 ortodox vallású lakossal szerepel.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 65. o. Buda, 1829.
A 19. században a Jankovich család a Dél-Dunántúlról magyar anyanyelvű lakossággal telepítette be. 1857-ben 188, 1910-ben 560 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 51%-a magyar, 43%-a szerb, 5%-a horvát anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a partizánok elűzték a magyar lakosságot, helyükre a háború után szerbek és horvátok települtek. 1991-ben a falu lakosságának 67%-a szerb, 28%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején a település 1991 októberének elején már szerb ellenőrzés alatt volt. A horvát hadsereg 136. slatinai dandárja az Orkan-91 hadművelet során 1991. december 15-én foglalta vissza. 2011-ben 47 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 188 540 413 491 515 560 512 610 389 391 328 237 114 61 40 47
Nevezetességei A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt pravoszláv harangtornya az első világháború után épült.
Jegyzetek
Források A község hivatalos honlapja Az első katonai felmérés térképe Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010.
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja A község rendezési terve
Kategória:Verőce-Drávamente megye települései