Az Eagles The Last Resort című dalát Don Henley és Glenn Frey írta. A dal azt mutatja be, ahogy az ember elkerülhetetlenül tönkreteszi az általa szépnek tartott helyeket. A dal eredetileg a zenekar Hotel California című albumán jelent meg 1976. december 8-án. Ezt követően a Life in the Fast Lane kislemez B-oldalán adták ki újra 1977. május 3-án. A Rolling Stone magazin által készített 1978-as interjúban Henley ezt mondta: „A Hotel California album The Last Resort című dala még ma is az egyik kedvencem… Azért, mert jobban érdekel a környezetünk, mint dalírás kábítószerekről, szerelmi ügyekről vagy bármilyen szertelenségről. A dal mondanivalója az volt, hogy amikor valami jót találunk, a jelenlétünkkel elpusztítjuk – csupán azáltal, hogy az ember az egyetlen állat a földön, amely képes elpusztítani saját környezetét. A környezet az oka annak, hogy bekerültem a politikába: hogy megpróbáljak tenni valamit az ellen, amit én maradék erőforrásaink nagy része teljes elpusztításának látok. Gyarapodási vágyból és kapzsiságból elzálogosítottuk a jövőnket.Andy Greene. "Readers Poll: The Ten Best Eagles Songs." Rolling Stone, July 29, 2015.

A dal létrejötte

Az In the Studio with Redbeard című rádióműsor egyik adásában (amely egy egész epizódot szentelt a Hotel California készültének) Frey ezt nyilatkozta: A The Last Resort megírása teljes mértékben (Don) Henley érdeme. Ez volt az első alkalom, hogy Don magára vállalta egy drámai történet megírását. Akkoriban nagyon aggódtunk a környezetünk miatt, és jótékonysági koncerteket szerveztünk a nukleáris dolgok ellen. Ez tűnt tökéletes módszernek a Hotel California albumban érintett különféle témák összefoglalására. Don a dalban szövegíróként találta meg önmagát, valahogy túltett önmagán… Folyamatosan szétcsesszük a saját földi Paradicsomunkat, és ez volt a dal mondanivalójának lényege, meg az, hogy egyszerre csak nem lesznek új felfedezésre váró területek. Frey itt a dal szövegére utal: 'Cause there is no more new frontier, We have got to make it here (Nincs új felfedezésre váró terület, itt kell boldogulnunk) Azt akarom ezzel mondani, hogy már hulladékot, szemetet küldünk az űrbe is. Éppen elég szarság lebeg a bolygónk körül, amit nem is tudunk használni, vagyis úgy tűnik ez a mi életformánk. Sajnálatos, de hát ilyesmi, ami mostanában történik.

Frey Henley mesterműveként jellemezte a dalt. Henley felidézte, hogy akkoriban, amikor a dalt írta, olvasott a Nyugat megerőszakolásáról és kifosztásáról, a bányászattal, a fakitermeléssel, az olajkutatással és a szarvasmarhatenyésztéssel.

Hangfelvételek

A zenekar Miamiban vette fel a dalt a Criteria Studios egyik stúdiójában. Az egyik szomszédos stúdióban éppen a Black Sabbath készítette Technical Ecstasy című albumát, rendkívül hangosan. Az Eagles kénytelen volt a dalt többször felvenni a szomszédos stúdió falán átszűrődő zaj miatt.

Kritikai fogadtatása

Dave Thompson író és zenekritikus a dalt Joni Mitchell Big Yellow Taxi című dala aktualizálásának tartja, de hozzáteszi, hogy annál még csüggedtebb és lemondóbb. Thompson szerint a „Some rich men came and raped the land. Nobody caught ‘em” (Gazdagok jöttek, és erőszakot tettek a földön. Senkit nem érdekelt) sor a szabad piacgazdaság kritikája. William Ruhlmann kritikus szerint olyan borúlátón vázolja fel Amerika történelmét, ami már a nihilizmus határát súrolja. James Perone író szerint a Hotel California album dalait egybefoglalva a kaliforniai élet sötét oldala tükröződik benne. Megjegyzi például, hogy a dal szövege milyen ellentétbe állítja a kaliforniai sivatag szépségét a csúf külvárosi épületekkel, és legvégül bírálja a „manifest destiny” (a sors nyilvánvaló rendeltetése) néven emlegetett elképzelést, amelyen a Kaliforniáig való amerikai terjeszkedés részben alapult. A szöveg kulcsmondatának a „They called it paradise; I don't know why” (földi Paradicsomnak hívták, nem is tudom, miért) sort tartja, észrevéve, hogy erre utal Henley lemondó hangsúlya és a dallam esése. Perone kifogásolja, hogy a dalban húros hangszerek helyett szintetizátort használnak, amit ő mesterséges hangzásúnak érez. Az Eagles életrajzírója, Mark Eliot számára a The Last Resort egy nemzet önmegsemmisítésének és fizikai hanyatlásának történetét írja le személyes kiégés metaforájaként. 2016-ban a Rolling Stone magazin szerkesztői a "The Last Resort" dalt az Eagles 27. legnagyszerűbb dalának értékelték.

Zenészek

Don Henley - ének, dobok, szintetizátor Glenn Frey - zongora, akusztikus gitár, háttérvokál Joe Walsh - elektromos gitár, szintetizátor, háttérvokál Don Felder - pedal steel gitár, elektromos gitár, háttérvokál Randy Meisner - basszusgitár, háttérvokál

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:1976 nagylemezei Kategória:Eagles