A nyelvészetben az analitizmus és a szintetizmus a klasszikus morfológiai nyelvtipológiában használt szakszavak. Olyan nyelvi vonásokra utalnak, amelyeket tekintetbe vesznek a nyelvek osztályozásában a szót alkotó morfémák számának szempontjából. Az eszerinti osztályozást August Wilhelm Schlegel kezdeményezte egy 1818-ban megjelent munkájában. Schlegel, A. W. von. Observations sur la langue et la littérature provençales (Megjegyzések a provanszál nyelvről és irodalomról). Párizs: Librairie grecque–latine–allemande, 1818 (Hozzáférés: 2023. május 4.) (vö. Bussmann 1998, 57. o.).

Minden nyelvet el lehet helyezni az alábbi skálán, kivéve az extrém pontjait:Eifring – Theil 2005, 4. fej., 5–6. o.Bakró-Nagy 2006, 195. o.

analitizmus ↔ szintetizmus ↔ poliszintetizmus (egy szó = egy morféma) (egy szó = egynél több morféma) (egy szó = egy mondat)

Ez azt jelenti, hogy egyetlen nyelv sem tisztán analitikus, szintetikus vagy poliszintetikus, hanem szó lehet csak olyan nyelvekről, amelyekben e vonások egyike túlsúlyban van a többihez viszonyítva.

Joseph H. Greenberg amerikai nyelvész kiszámította nyolc nyelvből vett százszavas minták alapján a morfémák és a szavak száma közötti arányt, melyet „szintézisfok”-nak nevezett el. Minél kisebb egy nyelvre vonatkozóan ennek az aránynak a hányadosa, annál analitikusabb az adott nyelv. Greenberg, Joseph H. A quantitative approach to the morphological typology of languages (Mennyiségi megközelítés a nyelvek morfológiai tipológiájában). Spencer, Robert. Festschrift for Wilson D. Wallis. Method and Perspective in Anthropology. University of Minnesota Press, 1954, idézi Sörés 2006, 33. o.

Az analitizmus és a szintetizmus arra is vonatkoznak, hogy miként valósulnak meg az egyes nyelvtani alakok és viszonyok. A magyar nyelvben például vannak analitikus igealakok, a segédigések (pl. olvasni fogok), és szintetikusak is, azaz toldalékokkal megvalósítottak, pl. olvasok. A mondattan terén is vannak analitikusan létrehozott viszonyok, pl. a helyhatározó kifejezése névutóval (asztal mellett), illetve rag használatával (asztalnál).Bokor 2007, 262. o. A szókészletet illetően is lehet szó analitikus képződményekről egyszerű szavakkal ellentétben, mely úton szinonimapárok is keletkezhetnek, pl. beleegyezését adja – beleegyezik.Bokor 2007, 176. o.

Analitizmus

Azokat a nyelveket, amelyekben az analitizmus a legmagasabb fokú, izolálóknak nevezik. Ilyen nyelvek főleg Kelet- és Délkelet-Ázsiában, valamint Nyugat-Afrikában vannak (például a joruba nyelv). Klasszikus példái az analitikus nyelveknek a kínai és a vietnámi. A kínaiból például hiányzik a ragozás, a szót többnyire egy lexikai vagy nyelvtani jelentésű morféma alkotja, a mondattani viszonyokat pedig főleg a szórendCrystal 2008, 25. o. és a viszonyszók fejezik ki.Bussmann 1998, 57. o. Például a magyar „Ha megvársz, veled megyek” mondat megfelelője:

+ nǐ děng wǒ, wǒ jiù gēn nǐ qù te várni én, én akkor -val/-vel te menni

A mondat nyolc, egy-egy morfémának megfelelő szóból áll.

Egy olyan izoláló, tehát nagyon analitikus nyelv szintézisfoka, mint a vietnámié, 1,06-os. Mivel az angol nyelvé 1,68-as, ez a nyelv is analitikusnak tekintett.

Szintetizmus

Szintetikusoknak nevezik azokat a nyelveket, amelyekben az egynél több morfémát tartalmazó szavak vannak túlsúlyban. Ezek egy lexikai jelentésű szótőből és egy vagy több grammatikai és/vagy lexikai toldalékból állnak. Ugyanakkor összetett szavaik is vannak. Ezek között a nyelvek között két csoportot különböztetnek meg. Az agglutinálóknak nevezett nyelvekben az egyetlen jelentésű vagy funkciójú morfémák vannak túlsúlyban, amelyek úgy követik egymást, hogy közöttük a határok világosak. A flektálóknak nevezett nyelvekben azon morfémák vannak túlsúlyban, amelyek egynél több jelentést, illetve funkciót fejeznek ki egyszerre. Egyes ilyen nyelvekben a szótőbe is beékelődhetnek grammatikai morfémák. Következésképpen a morfémák nincsenek világosan elhatárolva egymástól. Az első csoporthoz tartozik például a magyar nyelvKálmán 2007, 84. o. és a török,Crystal 2008, 472. o. a másodikhoz pedig a latin, a görög vagy az arab.

A szanszkrit nyelv jó példája a szintetikus nyelveknek. Szintézisfoka 2,59-es. A magyar is olyan nyelv, amelyben a szintetikus szerkesztés sokkal gyakoribb, mint az analitikus a névszó- és az igeragozás révén, de az analitizmus is megvan benne, melyet a névutók és a segédigés igealakok képviselnek. Greenberg módszerével több kiszámítása is létezik a magyar nyelv szintézisfokának, amelyek mind 2-es körüliek: 2,01; 1,91; 2,05.Sörés 2006, 41. o. A 2,5 e szerző kutatásának eredménye.

Poliszintetizmus

A poliszintetizmus a szintetizmus maximumát képviseli. Poliszintetikusak főleg az inkorporálóknak nevezett nyelvek. Ezekben túlsúlyban vannak a nagyon hosszú és alaktanilag nagyon komplex szavak. Ilyen nyelvek elsősorban az indiánokéi és az eszkimókéi között találhatók, de poliszintetizmus jellemez egyes szibériai, észak-kaukázusi és ausztráliai bennszülött nyelveket is. A „Ha megvársz, veled megyek” mondat megfelelője az egyik eszkimó nyelvben, az inuktitutban:

+ utaqqui- gu- vi- nga, aulla- qati- gi- niaq- pa- git várni ha te én menni társ birtokolni jövő idő állítás én/te

A mondat két, egy-egy tagmondatnak megfelelő szóból áll: utaqquiguvinga és aullaqatiginiaqpagit.

Egy eszkimó nyelvre vonatkozóan Greenberg 1954 3,72-es szintézisfokot állapított meg.

Az analitizmus, a szintetizmus és a poliszintetizmus viszonylagossága

Mindegyik nyelv több-kevesebb analitizmust, illetve szintetizmust mutat. Összehasonlításképpen lehet mondani, hogy egy nyelv analitikusabb/szintetikusabb, mint egy másik.

A kínai nyelv nagyon analitikus ugyan, mégis számos összetett szó és képzett szó is van benne.

Az indoeurópai nyelvek között a latin, a görög és a szanszkrit nagymértékben szintetikusak az újlatin nyelvekhez viszonyítva. Ezekhez vagy a némethez képest az angol még kevésbé szintetikus. Ennek ellenére az utóbbiból sem hiányzik teljesen még a poliszintetizmus sem. Egy olyan szó, mint például az antidisestablishmentarianismsPolitikafilozófiai eszme, amely ellenzi a vallás és az állam szétválasztását. Itt a terminus többes számban van (vö. Wiktionary, antidisestablishmentarianism szócikk). hét morfémából áll: anti|dis|establish|ment|arian|ism|s.Crystal 2008, 374. o. Egyes olyan nyelvek történetét tanulmányozva, mint az újlatin nyelvek vagy az angol, megfigyelhető, hogy fejlődésükhöz tartozott a szintetizmus mértékének jelentős csökkenése, főleg az angolban. Bizonyítékként az óangol szintézisfoka 2,12-es a modern angol 1,68-aséhoz képest.

Összehasonlításokat lehet tenni nyelvek között az analitizmus/szintetizmus szempontjából egyik vagy másik grammatikai viszony kifejezését illetően. Példák: birtokviszony: la maison du père (analitizmus) vs. Vaters Haus (szintetizmus) „az apa háza”; középfok: more beautiful (analitizmus) vs. schöner (szintetizmus) „szebb”.

Az analitizmus és a szintetizmus viszonylagossága megnyilvánulhat egy adott nyelv történetének egyik vagy másik momentumában is, mivel grammatikájának különböző területei különbözően működhetnek ebből a szempontból. A japán nyelvben például a főnevet nem ragozzák, tehát analitikusan működik, viszont az igének összetett ragozási rendszere van, azaz nagyon szintetikus.

Jegyzetek

Források

Bakró-Nagy Marianne. 9. fejezet – Az uráli nyelvek tipológiai jellemzése. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. . 192–207. o. (Hozzáférés: 2019. május 4.) Bokor József. Szóalaktan. A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. . 254–292. o. (Hozzáférés: 2019. január 25.) Bokor József. Szókészlettan. A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. . 164–196. o. Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. (Hozzáférés: 2019. január 25.) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. (Hozzáférés: 2019. január 25.) Eifring, Halvor – Theil, Rolf. Linguistics for Students of Asian and African Languages (Nyelvészet ázsiai és afrikai nyelveket tanulmányozó hallgatók számára). Oslói Egyetem. 2005 (Hozzáférés: 2019. január 25.) Kálmán László – Trón Viktor. Bevezetés a nyelvtudományba . 2., bővített kiadás. Budapest: Tinta. 2007, (Hozzáférés: 2019. január 25.) Sörés, Anna. Chapitre II. Une langue agglutinante. Le hongrois dans la typologie des langues (2. fejezet. Egy agglutináló nyelv. A magyar a nyelvtipológiában). Lambert-Lucas. 2006. . 29–51. o. (Hozzáférés: 2019. január 25.)

Kapcsolódó szócikkek

Agglutináló nyelv Analitikus nyelv Flektáló nyelv Izoláló nyelv Nyelvtipológia Poliszintetikus nyelv Szintetikus nyelv

Kategória:Nyelvtipológia