Namangan (; cirill írással: Наманган) város Kelet-Üzbegisztánban, a Namangan régió közigazgatási, gazdasági és kulturális központja. A Ferganai-medenceben fekvő Namangan a 17. század óta fontos kézműves és kereskedelmi központ. A szovjet időkben nagyszámú gyár épült a városban. A második világháború alatt Namangan ipari termelése az 1926-1927-eshez képest ötszörösére nőtt. Jelenleg főként a könnyűipar, különösen az élelmiszeripar központja. A város népessége a 2014 évi adatok szerint volt.
Fekvése A Ferganai-medence északi szélén, Kirgizisztán határától -re, Taskenttől -rel keletre fekvő település.
Földrajza Namangan 450 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, a Qoradaryo és a Narin folyók a város déli peremén kívül egyesülnek a Szir-darjával.
Éghajlata Namangán hideg, félig száraz éghajlatú (Köppen éghajlati osztályozása: BSk) hideg telekkel és forró nyárral. Az átlagos júliusi hőmérséklet 26,3 °C (79,3 °F), míg januárban az átlagos hőmérséklet –2,3 °C (27,9 °F).
Története A város a helyi sóbányáknál alakult ki, neve a perzsa نمککان (namak kan) - „egy sóbánya” névből származik. A velencei etnográfus, Vlagyimir Petrovics Nalivkin (Kazany, 1886) a „Kokandi kánság rövid története” című könyvében írta, hogy Namangan neve már 1643-ban szerepelt a feljegyzésekben.
Namangan egy időben a karakhanid állam ujgur birodalmának részeként volt ismert. Akrsikat ősi városának lakosai, a városnak egy földrengés miatti súlyos sérülése után 1610-ben költöztek az akkori Namangan faluba, mely később várossá fejlődött. A 18. század közepe óta a város Kokand Kánátjának része.
Mint a Fergana-völgy sok más városa, eredetileg Namangan is a szogdiai nép által lakott volt, később perzsa nyelvű várossá vált. A térségbe a török nép beáramlása a késő középkortól kezdődően a régió és a város fokozatos eltörökösödéséhez vezetett. A 19. század közepéig Namangan még mindig nagyszámú tadzsik többséggel rendelkezett.
1926-ban romboló földrengés sújtotta a várost, amely 34 embert megölt, 72 megsérült, és 4850 házat pusztított el.
Üzbegisztán 1991-ben való függetlensége óta Namangan az iszlám vallás helyi központja lett, sok mecset és iskola építését finanszírozták a közel-keleti országokból származó szervezetek, köztük a szaúd-arábiai szélsőséges vahabita szekták.
Gazdasága Namangan fontos ipari központ, területén jelentős mennyiségű kőolaj, arany, réz és kvarc található. A város az olajipar központja, közelében egy antimonbányával is. A mezőgazdasági szektort a gyapot, gyümölcs és zöldség termesztése uralja. A szükséges mennyiségű vizet a Szir-darja északi Fergana-csatornájából nyerik.
Nevezetességek Természeti és történelmi múzeuma Mulla Qirgʻiz medresze (1910). Xoʻja Amin mauzóleuma
Itt születtek, itt éltek Szergej Szirzov (1966), orosz súlyemelő Odil Ahmedov (1987), labdarúgó
Jegyzetek
Források Encyclopedia Britannica: Macropedia : Knowledge in depth. Encyclopedia Britannica. 2002. p. 715. . Uzbekistan. Bradt Travel Guides. p. 111. .
Kategória:Üzbegisztán települései