Bojár Iván András (Budapest, 1964. március 8. –) magyar művészettörténész, építészetkritikus, képzőművészeti, film- és fotóművészeti szakíró, újságíró, szerkesztő, író, kurátor és civil szervező. Részt vett a Magyar Narancs megalapításában, 1990–1991-ben a lap főszerkesztője volt. 1998-ban megalapította az OCTOGON architecture&design folyóiratot, amelynek 2015-ig alapító főszerkesztője volt. Nevéhez több kortárs művészeti galéria, valamint az Építészet Hónapja fesztivál és a Szeretem Budapestet Mozgalom létrehozása kapcsolódik. 2019-ben kezdeményezte a 10 millió Fa országos közösséget, majd alapítványt, amelynek alapítója és elnöke.
Élete Tanulmányai és oktatói tevékenysége
Édesanyja Sztankay Ágnes múzeumi műtárgy-restaurátor, édesapja Bojár Iván (1924–1995) festőművész, díszlettervező és művészeti kritikus volt.
1981-ben a Szépművészeti Múzeumban kezdett dolgozni. 1984–1985-ben a Lapkiadó Vállalat sajtódokumentációs osztályán, 1986 és 1989 között ismét a Szépművészeti Múzeumban dolgozott. 1993-ban szerzett művészettörténész diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán.
1992-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola Film Tanszakán tanított művészettörténetet, előbb óraadóként, majd adjunktusként. A rendelkezésre álló korabeli szakmai életrajz 1997-ig jelöli ezt az oktatói időszakot. Később az ELTE Művészettörténeti Intézetében is tartott órákat. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Esztétika Tanszékének 2020-as tanári névsorában is szerepelt. A PPKE az Esztétika Tanszék és az esztétika mesterképzés megszüntetését 2021 decemberében kezdeményezte.
Újságírás és folyóirat-szerkesztés
1989-ben részt vett a Magyar Narancs megalapításában, 1990–1991-ben a lap főszerkesztője volt; 1994-ig képzőművészeti és filmkritikákat, riportokat és politikai interjúkat közölt a lapban. 1992-től a Café Bábel szerzője és szerkesztője volt. A Magyar Narancs szerkesztősége 1994-ben Joseph Pulitzer-emlékdíjat kapott; ez szerkesztőségi, nem személyes elismerés volt.
1993 és 2002 között rendszeresen közölt építészeti kritikákat a Népszabadság hétköznaponként megjelenő Budapest mellékletében. A sorozatnak nem volt önálló rovatcíme. A lap Hétvége mellékletében hosszabb művészeti és építészeti írásai, valamint interjúi is megjelentek.
Szakírói tevékenysége az építészet és a képzőművészet mellett a filmre és a fotográfiára is kiterjedt. A Filmvilágban többek között az Ölhet a művészet? (1994), a Rajk Lászlóval készült Rejtőző Budapest (1996) és Az ezüstnitrát illata (1998) című írásai jelentek meg.
Írásait közölte többek között a Budapest, a Beszélő, a Mozgó Világ, az Artmagazin, az Új Művészet, a Jelenkor, a Pannonhalmi Szemle, a BUKSZ, a Tiszatáj és a Magyar Lettre International. A Beszélő önálló szerzői oldalon tartja nyilván írásait; a Magyar Lettre International 1995. nyári számában Lugosi Lugo Lászlót bemutató írása jelent meg. A Pannonhalmi Szemle 2020-ban közölte Apám szalvétája című esszéjét, a Tiszatáj ugyanabban az évben a Térey Jánossal készített Térey – Hegymagas című beszélgetését. A Budapest 2021-es Ráday Mihály-emlékszámában Mihály jelen van címmel közölt esszét.
1998-ban megalapította az OCTOGON architecture&design építészeti és designfolyóiratot, amelynek 2015-ig alapító főszerkesztője volt. 1999-ben létrehozta az OCTOGON Építészetkritikai Műhelyt, amely bölcsészeti hátterű szerzők bevonásával az építészeti kritika kulturális nyelvének megújítására törekedett. Az általa vezetett folyóirat szerkesztősége 2003-ban Joseph Pulitzer-emlékdíjat kapott.
2018 márciusától 2019 júniusáig az Építészfórum főszerkesztője volt. 2023-ban Vulkán címmel online irodalmi, művészeti és környezetvédelmi folyóiratot alapított.
Rádiós és televíziós tevékenysége
1989-től dolgozott a Magyar Rádióban, később a Szabad Európa Rádióban és a Tilos Rádióban is. 2009 nyarától 2011 májusáig Tüske Ferenccel közösen vezette a Radiocafé 98.6 Építő kritika című heti műsorát. Az OCTOGON és a rádió együttműködésében készült adás keddenként 19 és 20 óra között foglalkozott építészeti, városépítészeti és designkérdésekkel. A rádiót 2011. május 17-én, kedden 16 órakor kapcsolták le, három órával a műsor szokásos kezdési ideje előtt.
Az 1990-es években televíziós kulturális, művészeti és építészeti műsorok munkatársa, szerkesztője és műsorvezetője volt. Műsorai közé tartozott a Mezítláb, a Kultúrember, a Mélyvíz, a Múzsa, a Kézirat, a Repeta, a Lyoni omnibusz, a Hello Magyarország, a Záróra és a Publikum; a Múzsa és a Publikum szerkesztő-műsorvezetője, a Mezítláb műsorvezetője volt. A Magyar Televízióban 1991-ben készült, Wahorn András által rendezett Kultúrember egyik fennmaradt epizódja online is hozzáférhető; Bojár a műsorban riporterként működött közre. A Velencei Biennálé ’97 című televíziós munkájáért 1997-ben Tell Vilmos-díjat kapott.
Építészeti közélet és kiállítások
2000-ben az OCTOGON és az @RC formáció együttműködésében kezdeményezte a KATT – Az évezred utolsó kattintása című országos fotópályázatot. A résztvevők 2000. december 31-én, 0 és 24 óra között készített fényképekkel örökítették meg Magyarország és a korszak egy napját. A beérkezett munkákból rendezett szabadtéri kiállítás 2001. május 31. és június 29. között volt látható a WestEnd City Center előtt. A kiállítás bezárásakor a válogatott fényképeket egy 2100-ban felnyitandó időkapszulában helyezték el; a kapszulához kapcsolódó vasobeliszk-szobrot Kardos Botond készítette.
A Közben – A magyar építészet 15 éve a rendszerváltástól az EU-ba lépésig, 1989–2004 című, Bojár által rendezett kiállítás 2003. október 3. és november 10. között volt látható a budapesti Műcsarnokban. Az Anthony Gall és Pazár Béla közreműködésével készült dokumentációs kötet 2004-ben jelent meg a Műcsarnok kiadásában, az OCTOGON könyvek sorozatában.
2003-ban elindította az Építészet Hónapja fesztivált. Az országos rendezvénysorozat kiállításokat, előadásokat, konferenciákat és építészeti sétákat fogott össze; 2007-ben 15 település 65 helyszínén mintegy 170 eseményt rendeztek. A 2008-as fesztivál az állami támogatás elmaradása miatt nem valósult meg, 2018-ban azonban tizenötödik alkalommal rendezték meg a programsorozatot.
Művészettörténészként kortárs képzőművészeti és építészeti kiállítások rendezője, kurátora és megnyitója. Több kortárs művészeti kiállítóhely létrehozása kapcsolódik a nevéhez. Az OCTOGONart Galéria 2005-ben nyílt meg a Várfok utcában; Bojár a galéria alapítója és tulajdonosa volt. Szy Sándorral közösen hozta létre a 2007-ben megnyílt Körzőgyár Galériát, később pedig a Gallery MAX szakmai programjának kialakítója és kurátora lett.
Várospolitikai és közéleti tevékenysége
2004-ben társaival megalapította a Szeretem Budapestet Mozgalmat, amelynek elnöke lett. A civil szervezet városfejlesztési javaslatokat dolgozott ki, pályázatokat, köztisztasági és városszépítő akciókat szervezett. A mozgalom és az Építészet Hónapja 2004-ben A Dunánál címmel konferenciát és pályázati programot szervezett a budapesti Duna-part jövőjéről.
2006 és 2010 között az SZDSZ képviselőjeként a Fővárosi Közgyűlés tagja, 2007-től városarculati tanácsnok volt. Tanácsnoki munkájához kapcsolódott az illegális plakátolás és falfirkák visszaszorítása, a Színes Város program támogatása, valamint a budapesti taxik egységes arculatának előkészítése.
A Szeretem Budapestet Mozgalom munkájának összegzéseként 2010-ben elkészítette a Zöld Budapest című városfejlesztési vitairatot. A koncepció a gyalogos és kerékpáros belváros, a rakpartok parkosítása és a városi zöld infrastruktúra bővítése mellett érvelt; Egymillió fát Budapestnek! címmel fővárosi faültetési programot is javasolt. A koncepcióhoz kapcsolódó kiállítás 2011. március 29-én nyílt meg a FUGA Budapesti Építészeti Központban; a megnyitón Térey János író működött közre.
A 10 millió Fa
2019. július 6-án közösségi oldalán közzétett felhívásban tízmillió fa társadalmi összefogással történő elültetését kezdeményezte. A felhívás nyomán létrejött a 10 millió Fa országos közösség, majd a 10 millió Fa Alapítvány; Bojár a szervezet alapítója és elnöke.
A szervezet faültetéseket, erdő- és Miyawaki-minierdő-telepítéseket, iskolai programokat, közösségi faápolást és szemléletformáló kampányokat szervez. A szervezet saját 2026-os összesítése szerint különböző együttműködések keretében addig több mint hétszázezer fa elültetéséhez járult hozzá. Ez a szervezet saját számlálója, amely különböző típusú ültetéseket foglal magában.
A 10 millió Fa 2020-ban elnyerte a Civil Díj Legígéretesebb új szervezet elismerését, és harmadik helyezést ért el a Highlights of Hungary szavazásán. Ezek a szervezet, nem pedig Bojár személyes díjai.
2025-ben a szervezet első alkalommal rendezte meg a Nemzeti Faültetés Napját. A szervezői összesítés szerint 196 település 285 helyszínén 12 645 önkéntes 96 557 ültetést végzett. A 2026-os eseményhez mintegy 150 szervezet csatlakozott, és közel 200 000 fát és cserjét ültettek; a rendezvényen mutatták be a természetpolitikai változásokat sürgető Népligeti Kiáltványt is.
Írói tevékenysége
Bojár építészeti és városelméleti tanulmányok, képzőművészeti, film- és fotóművészeti esszék és kritikák, valamint kiállítási katalógusok és albumok szerzője, illetve szerkesztője. Szépirodalmi írásokat – novellákat, naplórészleteket, karcolatokat és kisregényt – elsősorban az általa alapított Vulkán folyóiratban publikál.
2026-ban jelent meg A Tisza áradása – A rendszerváltás rövid története, 2024–2026 című közéleti kötete.
Díjai, elismerései
Souvenir-díj (1996) Magyar Lajos-díj (1997) Tell Vilmos-díj (1997), a Velencei Biennálé ’97 című televíziós munkáért Ezüst Szög-díj (1999) Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (2004) Ezüst Ácsceruza díj (2017)
Művei
Önálló és társszerzős kötetek – válogatás
Új magyar építészet / New Hungarian Architecture (Dorottya Galéria, 1998) Budapest, a kreatív város – A lehetőségek kapujában (Demos Magyarország, 2005/2006) Nagy Káli könyv (Darabos György fényképeivel, Ivon, 2014) Nagy Pécs Könyv (Darabos György fényképeivel, Ivon, 2016) A Tisza áradása – A rendszerváltás rövid története, 2024–2026 (KAS, 2026)
Szerkesztett kötetek és katalógusok – válogatás
Preisich Gábor – Architektúr/Vallomások (Kijárat, 1999) Kortárs magyar építészeti kalauz (Klein Rudolf, Lampel Éva és Lampel Miklós munkája; Vertigo, 2001) Téglaépítészet Magyarországon I. (Vertigo, 2003) Közben – A magyar építészet 15 éve a rendszerváltástól az EU-ba lépésig, 1989–2004 (Anthony Gall-lal és Pazár Bélával; Műcsarnok, 2004) Magyar design – A magyar design 150 éve a dualizmus korától napjainkig (Vadas Józseffel; Vertigo, 2004) Hogyan épüljön Budapest? (szerk. Juharos Róbert; OCTOGON Könyvek 6.; Bojár felelős kiadóként és szerzőként működött közre, 2005)
Jegyzetek
További információk
Bojár Iván András az Artportalon Bojár Iván András írásai az Építészfórumon A 10 millió Fa honlapja A Vulkán folyóirat honlapja
Kategória:1964-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Magyar művészettörténészek Kategória:A Magyar Narancs vezetői, újságírói Kategória:Magyar hetilapszerkesztők Kategória:Magyar környezetvédők Kategória:A Szabad Európa Rádió magyar vezetői, újságírói Kategória:Magyar kritikusok Kategória:Magyar rádiósok, televíziósok Kategória:A Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetettjei