A megvetést nem sorolják Paul Ekman hat alapvető érzelme közé, melyek a következők: harag, undor, félelem, boldogság, szomorúság, és meglepődés. A megvetés undor és harag keverékéből áll.TenHouten, W.D. (2007). General Theory of Emotions and Social Life. Routledge.
Robert C. Solomon a megvetést a haraggal és a nehezteléssel rokon fogalomként határozza meg, majd azt állítja, hogy a három alapvető különbsége az, hogy a neheztelés olyan harag, amely magasabb státuszú személy ellen irányul; a harag egyenlő státuszú személy felé irányul; és a megvetés pedig alacsonyabb státuszú személy felé irányul.Solomon R.C. (1993). The Passions: Emotions and the Meaning of Life. Hackett Publishing.
Kulturális összefüggések
Ekman és Friesen (1986) pontos arckifejezést társított a megvetéshez, amely tíz különböző kultúrában megjelenik, mind nyugati, mind nemnyugati kultúrában egyaránt. Ebben a tanulmányban Nyugat-Szumátra, Indonézia állampolgárainak, amerikai, japán és indonéziai személyek képeit mutatták. Az, hogy képesek voltak felismerni az arckifejezéseket, a hat alapvető érzelem: a harag, undor, boldogság, szomorúság, félelem, vagy meglepődés mellett, azt mutatta meg, hogy kultúrákon keresztülívelően világszerte értik a megvetés fogalmát.
Karakter Paul Ekman széles körben elismert pszichológus hat olyan érzelmet talált, amely univerzálisan felismerhető: haragot, undort, félelmet, örömöt, szomorúságot és meglepődést. A megvetésre vonatkozóan kevésbé nyilvánvaló eredményei voltak, de képes volt bizonyítékkal szolgálni arra, hogy ez az érzelem és annak kifejezése világszerte felismerhető.Ekman, P. & Friesen, W. V (1969). The repertoire of nonverbal behavior: Categories, origins, usage, and encoding. Semiotica, 1, 49–98.
Az 1990-es években Ekman az érzelmek kibővített listájával állt elő, ezúttal a lista tartalmazta a megvetést is.
Meghatározó tényezők A megvetésnek öt tényezője van. A megvetés magában foglalja az ítélkezést a megvetés tárgya felé. A megvetés egészen pontosan olyan ítélettel jár együtt, amely olyan morális vagy személyes hibára koncentrál, amely miatt egy olyan interperszonális színvonalat nem képes képviselni, amely a megvető számára fontos. Nem feltétlenül direkt módon teszi ezt, hanem a társadalmi státusz miatt következhet be. Emiatt a státuszkülönbség miatt a megvető beskatulyázza a megvetettet egy értéktelen kategóriába, mivel ő nem képes egy interperszonális színvonalat képviselni. Ennélfogva a megvetés egy válasz az interperszonális színvonal képviselésének képtelenségére. A megvetés egy magatartásformára is utal, amely kifejezése egy kellemetlen érzéssel jár együtt. Viszont a megvetést egy undorhoz közeli érzésként is, de akár hűvös távolságtartásként is lehetséges érezni.
A megvetésnek bizonyos összehasonlító összetevője is van. David Hume tanulmányai alapján ő úgy határozza meg a megvetést, mint egy "rossz tulajdonságok" felismerését a másikban, és emellett párhuzamosan önmagunkkal hasonlítjuk össze a másik embert. Emiatt a reflexív tényező miatt a megvetés egyfajta pozitív érzéssel is együtt jár a megvetőben, hiszen önmagával kapcsolatban pozitívan érez. A megvetés karakteréhez hozzátartozik a távolságtartás attól, aki felé a megvetést érezzük. Ez a pszichológiai eltávolodás lényegi kifejezése annak, hogy nem azonosulunk a megvetés tárgyával, és ez megakadályozza szimpatikus érzések táplálását irányába. (Hume, 2002, 251) A megvetés egyfajta negatív és összehasonlító érzés, ami azt érezteti az érzővel, hogy a megvetés tárgya nem képes olyan interperszonális színvonal elérésére, ami a megvető részéről fontos volna. Ez a hozzáállás pszichológiai visszavonulást jelez a megvetés tárgyától.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Érzelem