Az LMBT-jogok a szocializmusban folyamatosan fejlődtek és országonként is változtak. A 19. és 20. század során a kommunista pártok és államok egy része elismerte, támogatta az LMBT-jogokat, köztük nem egy élen járt ebben, más részük üldözte azokat. A 21. században a legtöbb nyugati kommunista párt támogatja az LMBT emberek jogait.
Az LMBT jogok alakulása a szocialista országokban egészében véve nem különbözött karakterisztikusan a történelmileg egyidejűen a nyugati országokban alkalmazott jogrendszertől. Például Angliában és Walesben 1967-ben, Skóciában 1980-ban, Észak-Írországban csak 1982-ben dekriminalizálták a homoszexualitást.British Council
Történelem A marxizmus Karl Marx és Friedrich Engels megjelent művei igen keveset mondanak a témáról. Norman Markowitz a politicalaffairs.net oldalon azt írja, hogy Marx nem volt hajlandó foglalkozni a témával, míg Engels kifejezetten homofób megnyilvánulásokat tett (bár ezeket magánban, nem kiadott műveiben). Többek között a férfi homoszexualitást az ókori görög pederasztiával kapcsolta össze, és azt mondta, hogy Ganümédész mítosza „degradáló mind a görögökre, mind isteneikre nézve”.
A weimari köztársaság A weimari köztársaság idején a Német Kommunista Párt, a Német Szociáldemokrata Párttal közösen, legalizálni próbálta a felnőttek közötti közös beleegyezésen alapuló kapcsolatokat.
LMBT-jogok országonként LMBT-jogok a jelenlegi szocialista országokban Észak-Korea Észak-Koreában továbbra is tabutéma a homoszexualitás. A kormány ugyan kijelentette, hogy a homoszexualitás nem választás kérdése, hanem genetikai okokra vezethető vissza és ezért el kell fogadni, ugyanakkor elutasítja a „nyugati” meleg kultúra „promiszkuitását”.
Kínai Népköztársaság Mao Ce-tung idejében az LMBTQ közösség tagjai teljes láthatatlanságra, szigorú állami üldöztetésre és rendszerszintű elnyomásra kényszerültek Kínában. Bár a homoszexualitást kifejezetten tiltó törvény nem létezett, a rezsim a szexuális kisebbségeket a kapitalista dekadencia és a szocialista erkölcsök elleni bűncselekmény maradványának tekintette. A homoszexualitást csak 1997-ben dekriminalizálták.
Kuba A kubai szocialista forradalom után a homoszexualitást törvény büntette. Fidel Castro többször kijelentette, hogy egy homoszexuális nem lehet valódi forradalmár. A homoszexuálisokat gyakran vidékre küldték átnevelő-táborokba, de sokan közülük elhagyták az országot. Később, Fidel Castro hivatalosan is bocsánatot kért az LMBT-emberek elleni üldözésekért, és felelősséget vállalt. Azt nyilatkozta, hogy „Ha valaki felelős ezért, az én vagyok.” Hozzátette, hogy nem fogja másra hárítani a hibát, sem a Kommunista Pártra, sem senki másra. Az LMBTQ-emberek kényszermunkatáborokba zárását (az úgynevezett UMAP táborokba) és megbélyegzését „szörnyű, hatalmas igazságtalanságnak” nevezte.
Az 1990-es években változott a helyzet. Ebben fontos szerepet vállal a CENESEX (Nemzeti Szexuális Nevelési Központ), amelynek vezetője Mariela Castro, a volt elnök Raúl Castro lánya. Évente a Homofóbia Ellenes Világnapon rendezik a Pride felvonulást, amelyen évről évre többen vannak. 2018-ban a parlament megszavazta a nemi identitás és szexuális orientáció alapján történő diszkrimináció tilalmát, 2019-ben elfogadott új kubai alkotmány kifejezetten tiltja a szexuális orientáció és a nemi identitás alapján történő megkülönböztetést a munkahelyeken és az oktatásban. Az azonos neműek házasságát a törvény teljes mértékben legalizálta a melegházasságot és a bejegyzett élettársi kapcsolatot. Az azonos nemű párok törvényesen fogadhatnak örökbe gyermekeket, és engedélyezett számukra a nem kereskedelmi (altruista) béranyaság, valamint a mesterséges megtermékenyítés is. A családon belüli erőszak büntetését szigorították. Kubában jogilag családon belüli erőszaknak minősül és büntetendő az is, ha a szülők LMBTQ-identitása miatt tagadják meg a gyermeküket. A transzneműeknek teljes jogaik vannak, Kubában korábban orvosi műtéthez vagy bírósági végzéshez kötötték a hivatalos nemváltást. A 2025 júliusában elfogadott és 2026 szeptemberében életbe lépő új anyakönyvi törvény (Civil Registry Law) értelmében a felnőttek műtéti kényszer nélkül, egyszerűsített adminisztratív úton is megváltoztathatják a bejegyzett nemüket és nevüket a személyazonosító okmányaikban. A transzneműek számára a nemi megerősítő műtétek és az hormonkezelések már 2008 óta ingyenesen elérhetők az állami egészségügyi rendszerben, bár a gazdasági válság miatt az utóbbi időben nehezebb ezekhez hozzáférni. A 2026 januárjában hatályba lépett új ifjúsági kódex (Code of Children, Adolescents, and Youths) teljes mértékben megtiltja a csecsemőkori, kozmetikai célú nemi helyreállító műtéteket interszexuális kiskorúakon
Laosz Az azonosneműek közötti kapcsolat legális. Nincsen feljegyezés, hogy valaha be volt-e tiltva.
Vietnám A homoszexualitás mindig is legális volt, bár sokáig tabu témának számított. Egy 2015-os tanulmány szerint az LMBTQ emberek diszkriminálása nem általános, de az LMBTQ emberek 20%-a jelentette, hogy egy vagy több családtagjuk bántalmazta őket, amikor Coming Out-oltak.
LMBT-jogok a volt szocialista országokban Albánia Enver Hoxha Albániájában tíz évig terjedő börtönbüntetés járt a homoszexualitásért a Btk. 137-es bekezdése alapján. A „pederasztia” szót használták mind az azonos nemű felnőttek, mind a felnőtt és bármilyen nemű gyermek közötti szexuális kapcsolatra. 1994-ben törvénymódosítást nyújtottak be, amely három évre szállította volna le a homoszexualitás büntetési tételét. A Gay Albania Society albán melegjogi egyesület, valamint az Európa Tanács és nemzetközi melegszervezetek nyomására azonban az albán nemzetgyűlés 1995. január 20-án legalizálta az azonos nemű kapcsolatokat.
Benin A Benini Népköztársaságban mindig is legális volt az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat. A beleegyezési korhatár azonban különbözött: egy 1947-ben elfogadott törvénymódosítás értelmében a heteroszexuális kapcsolat már 13 éves kortól legális volt, azonos nemű kapcsolatoknál 21 év volt a beleegyezési korhatár, és az ennél fiatalabb partnernél szexelőket hat hónaptól három évig tartó börtönbüntetéssel és pénzbírsággal sújtották. Csak 2008-ban lett a beleegyezési korhatár egységesen 15 év.
Bulgária A Bolgár Népköztársaság megőrizte a Bolgár Királyság büntető-törvénykönyvét, amelynek értelmében a 16 éven felüli azonos nemű partnerek közötti szexuális kapcsolatot legalább 6 hónap börtönnel büntették; ezt 1951-ben 3 évig terjedő szabadságvesztésre emelték. 1968-ban törölték el a homoszexualitás büntethetőségét.
Csehszlovákia Csehszlovákia egyik első melegjogi aktivistája, aki a szexuális kisebbségek egyenlő jogaiért és a homoszexualitás dekriminalizációjáért küzdött, Imrich Matyáš volt. Munkásságát a kommunista rezsim alatt is folytatta.
A Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1962-ben törölte el a homoszexualitás büntethetőségét, miután Kurt Freund tudományos kutatása arra a következtetésre jutott, hogy a szexuális irányultság nem megváltoztatható.
Etiópia Az Etióp Demokratikus Népköztársaság kormánya a korábbi Etióp Birodalom büntető-törvénykönyvét vette át, amely börtönbüntetéssel sújtja az azonos neműek közti szexuális kapcsolatot. Ez a törvény továbbra is hatályban van. Egy 2007-es attitűd-felmérés szerint az etiópok 97%-a azt nyilatkozta, hogy a társadalomnak el kell utasítania a homoszexualitást – ez Mali után a második legmagasabb arány.
Jugoszlávia A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság az 1929-es büntető-törvénykönyvet vette át, amely tiltotta az anális szexet; ezt 1959-ben férfiak közötti anális szexre korlátozták, egy évig terjedő börtönbüntetéssel. A homoszexualitás ugyanakkor mentális betegségnek is számított 1973-ig. Az LMBT embereket a rendszer ellenségeinek tekintették és megtiltották nekik, hogy belépjenek a Jugoszláv Kommunista Pártba.
1974-ben új szövetségi alkotmány lépett életbe, amelynek értelmében minden tagköztársaság saját büntető-törvénykönyvet fogadott el. Ennek értelmében 1977-től a Vajdaságban, Horvátországban, Montenegróban és Szlovéniában eltörölték az anális szexet tiltó törvényt, Bosznia-Hercegovinában, Macedóniábanban és Szerbiában (a Vajdaság kivételével) viszont megmaradt.
Toni Marošević, az első nyíltan meleg média-személyiség, 1985-ben rövid ideig műsort vezetett az Ifjúsági Rádióban (Omladinski radio), amely elsősorban marginális társadalmi és politikai témákkal foglalkozott. Utólag elmondta: a horvát kommunisták többször felkérték, hogy alakítson LMBT csoportot a párton belül. 1989-ben alakult meg az első, rövid életű horvát leszbikus egyesület, a Lila initiative. 1982 óta rendezik meg a Ljubljanai LMBT Filmfesztivált, amely így a legrégibb ilyen fesztivál Európában.
Kongó A Kongói Népköztársaságban sosem volt büntetendő a homoszexualitás.
Lengyelország A Lengyel Népköztársaság soha sem büntette az azonos neműek szexuális kapcsolatát. A rendőrség azonban rendszeresen zsarolta és zaklatta a melegeket és a leszbikusokat. 1985-1987 között például az úgynevezett „Jácint akció” során számos homoszexuális férfit tartóztattak le. A 80-as évek végétől több szamizdat meleg újság is megjelent, külföldi – főleg osztrák – segítséggel.
Magyarország A Rákosi-korszakban bűncselekmények számított, csak Kádár-korszak elején, 1961-ben elfogadott új büntető törvénykönyvben dekriminalizálták az azonos nemű emberek közötti szexuális kapcsolatot. (Előtte az 1880 óta érvényes Csemegi-kódex szerint egy évig terjedő börtönnel büntették a férfiak közötti viszonyokat.) A rendszerváltásig 1958-1989 között azonban a rendőrség és az állambiztonság megfigyelte és nyilvántartásba vette, elsősorban a meleg férfiakat. Zsarolás útján többeket, különösen egyházi személyeket ügynöknek szerveztek be. 1986-ig az MSZMP Központi Bizottságának Agitációs és Propaganda Osztálya (APO) a korabeli sajtóban rendszeresen táplálta a közvélemény homofób előítéleteit.
A LMBTQ-mozgalom hazai adminisztratív elindulása az első civil szervezetként 1988-ban hivatalosan bejegyzett, Homérosz Egyesülethez kötődik. (Az állami jóváhagyást a hanyatló Kádár-korszak végén az országba begyűrűzött HIV pánik könnyítette meg.) A láthatóság szempontjából fontos lépés volt Makk Károly 1982-es filmje, az Egymásra nézve, amely azóta is leszbikus kultuszfilm.
Mongólia A Mongol Népköztársaságban 1961 óta legális az azonos neműek szexuális kapcsolata.
NDK (Kelet-Németország) 1950-ben, egy évvel a Német Demokratikus Köztársaság megalakulása után a berlini feljebbviteli bíróság () a 175-ös paragrafus 1935 előtti formáját állította vissza - kivéve a homoszexualitásra vonatkozó részt, mert ezzel kívánták megvédeni a társadalmat a „társadalomra káros homoszexuális aktusoktól”. Az 1953-as felkelés után az NDK kormánya „erkölcsi reformot” hirdetett, hogy szolid alapot hozzon létre az új szocialista köztársaságnak, amelynek alapja a férfiasság és a hagyományos családmodell. Ebben a megközelítésben a homoszexualitás vagy a burzsoá dekadencia maradványa, vagy az erkölcsi gyengeség jele, vagy a szocialista nemzet aláásása volt.
1957-ben az új büntető-törvénykönyvből törölték a 175-ös paragrafust, és a homoszexuálisokat többé nem üldözték. A homoszexualitás büntethetősége hivatalosan 1968-ban szűnt meg - hamarabb, mint a Német Szövetségi Köztársaságban.
Az első meleg csoportok és szervezetek protestáns egyházak égisze alatt szerveződtek. Heidi Minning történész szerint azonban, valahányszor a melegek és leszbikusok látható közösséget próbáltak alkotni, a kormány és a párt megakadályozta őket: többször szétoszlattak nyilvános meleg és leszbikus eseményeket, a cenzúratörvények értelmében pedig a homoszexualitást ábrázoló sajtó- és más médiatermékek nem jelenhettek meg és importálni sem volt szabad őket.