Az Apák és fiúk (oroszul: Отцы и дети) Ivan Szergejevics Turgenyev orosz író 1862-ben megjelent, leghíresebb regénye. Címe a nemzedékek kapcsolatára utal, és a regényt sokszor valóban csak a nemzedékek közötti ellentét kifejeződéseként ismertetik.

Keletkezése Turgenyev regényei alapötletét saját élményeiből vagy valóban megtörtént eseményekből merítette. Maga beszélte el, hogy a tőle egyébként távol álló főhős, Bazarov alakját egy fiatal orvosról mintázta, akivel egyik oroszországi útján a vonaton ismerkedett meg. Ott ő maga képviselte az idősebb, útitársa pedig a fiatalabb nemzedéket.

A könyv tervét az angliai Wight-sziget Ventnor nevű tengeri fürdőhelyén dolgozta ki 1860-ban. Az első fejezeteket a tél folyamán Párizsban, a többit oroszországi birtokán írta és 1861 júliusában fejezte be. A regény azonban csak 1862 telén jelent meg a Russzkij Vesztnyik című folyóiratban. Közben ugyanis ismerősei tanácsára az író sokat változtatott a szövegen, például később iktatta be Anna Szergejevna életének előtörténetét.

A cselekmény 1859 nyarán játszódik. Oroszországban akkor – a vereséggel végződött krími háború (1853–1856) után – történelmi változások érlelődtek; új eszmék, új társadalmi erők csírái jelentek meg, és 1861-ben hivatalosan megszűnt a jobbágyság. Ebben a történelmi helyzetben írta Turgenyev első négy regényét (Rugyin, Nemesi fészek, A küszöbön, Apák és fiúk), melyek mindegyike az író korában játszódik; műfaj, szerkezet és az alapvető kérdések szempontjából is (különbségeik ellenére) szorosan összefüggnek. Ezen a talajon születtek többnyire rokonszenvvel ábrázolt központi regényhősei, különleges női alakjai, és alkotta meg a lázadó ember új típusát, melyet a regényben „nihilistának” nevez.

Tartalma Személyek Bazarov, Jevgenyij Vasziljevics – a regény központi alakja, „nihilista”; nőtlen fiatalember, az orvosi akadémián egy év múlva végez, leendő orvos. anyja: Arina Vlaszjevna. apja: Vaszilij Ivanovics. Kirszanov, Arkagyij Nyikolajevics – 23 éves, most végezte az egyetemet, kezdetben Bazarov barátja. apja: Nyikolaj Petrovics – 44 éves földbirtokos, felesége több mint 10 éve meghalt; Fenyecska a szeretője. nagybátyja: Pavel Petrovics – az előző bátyja, egykori nagy szerelmi csalódása után nőtlenül él. Fenyecska – az elhunyt gazdaasszony lánya; Nyikolaj Petrovics kitartottja, szeretője. Ogyincova, Anna Szergejevna – feltűnően szép, 29 éves özvegyasszony, földbirtokos. Kátya (Jekatyerina Szergejevna) – a húga; tartózkodó, józanul gondolkodó kb. 18 éves lány. Kuksina és Szitnyikov – a „progresszió” divatjában tetszelgő, ironikusan ábrázolt alakok.

Cselekménye

1859. május 20-án az apai birtokra, Nyikolaj Petrovics Kirszanovhoz hazatér az egyetemről fia, Arkagyij, akit egy éve nem látott. Vele jön vendégségbe barátja és példaképe, az orvosi akadémiát jövőre befejező, természettudományos érdeklődésű Jevgenyij Bazarov, aki a hagyományos értékeket elutasító nézeteket vall.

A művészetkedvelő, újdonságokra is fogékony és liberálisnak tartott Nyikolaj Petrovics feszengve vallja be fiának, hogy magához vette Fenyecskát, egykori gazdaasszonyának lányát, akitől fél éve gyereke született. Bátyja, a konzervatívabb Pavel Petrovics is örömmel fogadja Arkagyijt, de a vendégtől idegenkedik. Az angol divat szerint, gondosan öltöző nemes úr („ez a piperkőc”) és a viseltes öltözékű, plebejus Bazarov („ez a borzas”) között kölcsönös ellenszenv támad, ami hamar világnézeti vitákhoz vezet (és később párbajba torkollik).

Arkagyij a barátját „nihilista”-ként mutatja be. Bazarov elveti a tekintélyt, az elveket, a liberalizmust, az arisztokratizmust, az orosz intézményeket és közállapotokat; a művészetet hiábavalóságnak, a lelki élet megnyilvánulásait „romanticizmus”-nak tartja, a nőben csak nőstényt igyekszik látni és a hasznos dolgokon kívül mindent tagad.

– Az vezet a cselekvésben, amit hasznosnak ismerünk el… A mi korunkban a leghasznosabb a tagadás, tehát mi tagadunk. – Mindent? – Mindent. (…) – Ön tehát mindent tagad, vagy pontosabban kifejezve, mindent rombol… No de építeni is kell. – Ez már nem a mi dolgunk… Előbb meg kell tisztítani a helyet.10. fejezet, 615. o.

Erre válaszolva, Pavel Petrovics az orosz nép és a civilizáció védelmezőjeként éli bele magát a vitába: „Nekünk drága kincsünk a civilizáció, igen, igen, tisztelt uram; drága nekünk a gyümölcse.”10. fejezet, 619. o. Testvére megértőbb és úgy érzi „...van bennük valami, ami bennünk nincs meg: egy bizonyos fölény… Az ifjúság? Nem, nemcsak az ifjúság. Vajon nem abból ered a fölényük, hogy kevesebb úrhatnám vonásuk van, mint nekünk?” [Az orosz eredetiben az „úrhatnám vonás”: следы барства].11. fejezet, 623. o.

A két barát ***városba megy. Megismerkednek a helyi „progresszió” ironikusan ábrázolt képviselőivel (Szitnyikov, Kuksina), majd a kormányzói bálon Anna Szergejevna Ogyincovával, a szép és gazdag özveggyel, aki meghívja őket vendégségbe a házába, ahol húgával, Kátyával lakik. Bazarov egyszerre féltékeny lesz barátjára, pedig az asszonyt épp az ő különös egyénisége vonzza. Közben Arkagyijt Kátya kezdi érdekelni. Bazarov a beszélgetéseik során beleszeret Anna Szergejevnába. Nemcsak vonzalmat érzett az asszony iránt, hanem „valami más is talajt fogott benne” és „felháborodva látta meg magában a romantikust”17. fejezet, 667. o. Egy alkalommal már nem tud uralkodni magán: szerelmével szinte ráront Ogyincovára, aki ezt érdeklődésével és természetes nőiségével maga váltja ki, de a vad szenvedély láttán megijed és visszautasítja. – Nem értettük meg egymást, – mondja, később magában: – Nem – döntötte el végre –, isten tudja, hova vezetne, ezzel nem lehet tréfálni, és a nyugalom mégiscsak a legjobb világon”.18. fejezet, 682. o.

Bazarov barátjával együtt meglátogatja idős szüleit, akikhez eredetileg is készült. Anyja (egyszerű, jóságos parasztasszony) és apja (egykori katonaorvos), a hagyományos orosz falusi élet képviselői, boldogan lesik szavait, de környezetükben Bazarov unatkozik. Arkagyij érzékeli a szülők szeretetét és taszítja barátja hidegsége, aki szerint ő „szépelegve beszél” és „máris a nagybátyja nyomdokába akar lépni”.20. fejezet, 714. o.

Visszatérnek a Kirszanov-birtokra. Arkagyij megunja barátját, Anna Szergejevna házába utazik és hamarosan bevallja szerelmét Kátyának. Bazarov tovább végzi mikroszkópos vizsgálatait, sétálgat Fenyecskával és egy reggel megcsókolja a kertben. Pavel Petrovics meglesi és másnap kihívja párbajra. Bazarov ostobaságnak tartja a párbajt, de egykedvűen rááll; könnyebben megsebesíti kihívóját és rögtön be is köti a sebet. Azután az ellenfelek kissé zavarban, de szinte barátként társalogva ülnek a földön, míg értük jön a kocsi.24. fejezet, 747. o.

A párbaj után Bazarov is Anna Szergejevnához siet. Az asszony továbbra is tartózkodó, mégis marasztalja, mert „jó beszélgetni” vele. Bazarov úgy érzi, alamizsnát kínálnak neki, amit nem fogad el, és udvariasan elköszön. Elválik Arkagyijtól is, aki Kátyával kettesben maradva nyugodtan ismeri el, hogy teljesen „megszabadult” barátja befolyásától. A lány véleménye: „Ő ragadozóféle, mi pedig, maga meg én, szelídek vagyunk.” Bazarov visszamegy szülei házába, lázasan dolgozni kezd; néhány hétig akar maradni, de napokon belül levertség fogja el, majd egy boncoláskor vérmérgezést kap. Halálos ágyán Anna Szergejevna meglátogatja.

Epilógus. Hat hónappal később Arkagyij Kátyával és Nyikolaj Petrovics Fenyával köt házasságot. Arkagyij az apjával együtt berendezkedett a birtokon és jó gazda lett. Nagybátyja Drezdában telepedett le. Anna Szergejevna férjhez ment egy nagyreményű jogász "jégcsap-emberhez". Bazarov öreg szülei a temetőben újra és újra elsiratják fiukat.

Fogadtatása Turgenyev regénye általában véve is a régi és az új nemzedék találkozásának rajza, de saját korának szóló üzenete is jól kiolvasható volt belőle: érkezett egy új, helyét és hangját kereső plebejus nemzedék, amely változásokat akar. Csakhogy ami ezen túl van, azt a két tábor eltérően értelmezte, és a könyv heves vitákat váltott ki. A fiatal értelmiség, a forradalmi demokraták köre karikatúrának, saját törekvései megcsúfolásának tartotta a „fiúkat” képviselő Bazarov alakját, aki lenézi a művészetet, és csak kritizál, de nem cselekszik. A konzervatív ellentábor szerint viszont a regény nevetségessé teszi az „apákat", de rokonszenvvel ábrázolja vagy nem elég egyértelműen ítéli el a „nihilista” Bazarov alakját. A kor ismert kritikusa, Dmitrij Piszarev szerint a szerző objektíven, elfogultság nélkül ábrázolta hősét, és teljesen helyén való volt, hogy tragikus alakot állított a középpontba.Zöldhelyi Zsuzsa i. m. 171. o.

Értelmezések, bírálatok Az „Apák és fiúk” már régóta a világirodalom nagy regényei között foglal helyet. Megjelenése óta is sok eltérő vélemény látott róla napvilágot, neves írók és irodalmárok értelmezték a maguk eltérő szempontjai szerint. A rövid ismertetők általában csak a nemzedéki ellentétekről szóló könyvként mutatják be.Turgenyev, az Apák és fiúk szerzője (Szerző: Cultura-MTI, hozzáférés: 2019-02-08)

Egy mai orosz felfogás szerint a központi konfliktus nem a fiatal és az idősebb nemzedék között bontakozik ki, hanem a fiúk nemzedékén belül: Bazarov és Arkagyij között, akik különböző társadalmi réteghez tartoznak. Bazarov halála szükségszerű, Arkagyij apjával és Kátyával oldalán felülkerekedik, és a hagyományos liberális orosz nemesi életmód megtartó ereje győzedelmeskedik.«Кто тут прав, кто виноват... решить не берусь...»: «Отцы и дети» Тургенева (O. Bogdanova, Voproszi Lityeraturi, 2015/4. Hozzáférés: 2019-02-09)

Egy másik mai, hazai értelmezés is a fiatalok közötti ellentétet emeli ki és úgy látja, hogy a regényben „a nemzedékek szerinti felosztást felváltja egy másik szereplőcsoportosítás.” Eszerint: hasonlóságaik alapján (kudarc a szerelemben, nem találják meg helyüket az életben) az egyik csoportba kerül Bazarov és Pavel Petrovics alakja, a másikba a helyüket megtalált férfiszereplők (Arkagyij és Nyikolaj Petrovics alakja). A következtetés: „…a mű elején érvényesnek tűnő nemzedéki ellentétet egy másik ellentét váltja fel. Ez utóbbi csoportosítás hátterében már nem a 19. századi Oroszországban aktuális eszmék (tehát a nihilizmus) áll, hanem az emberi lét lényegére vonatkozó kérdések.”Eőry-Tóth Borbála: Az állatábrázolások elemzése Turgenyev „Apák és fiúk” című művében (172. o., hozzáférés: 2019-02-10)

Hely, idő, szerkezet A regény 28 rövid fejezetből áll. Cselekménye 1859 májusában kezdődik és a nyár folyamán játszódik; az epilógus-szerű utolsó fejezet félévvel később. A történet a vidéki Oroszországban, három egymáshoz közeli helyszínen zajlik: Kirszanovék udvarházában, Ogyincova udvarházában és Bazarov szüleinek falusi házában. Mindenhová másodszor is visszatérünk, valamint bepillantást nyerünk egy kisvárosba és a szereplők előéletébe is.

A regény központi alakja a „nihilista”-ként jellemzett Bazarov; őt és vele tartó barátját, Arkagyijt – a fiúk nemzedékének képviselőit – „követi” a cselekmény fővonala. A történet két súlyponti része, legfontosabb jelenete – Bazarov és Pavel Petrovics vitája (10. fejezet), valamint Bazarov szerelmi vallomása (18. fejezet) – a regény szerkezetében teljesen szimmetrikusan helyezkedik el. A központi női alak, Ogyincova pedig csak a 14. fejezetben, vagyis épp a könyv közepén jelenik meg először.

A tanév végén Bazarov hetekig barátja, Arkagyij Kirszanov apjának udvarházában vendégeskedik. Ott vitákat folytat Arkagyij liberális apjával (Nyikolaj Petrovics) és annak bátyjával (Pavel Petrovics), nyíltan hangoztatva az ő életfelfogásukkal ellentétes, alapvető értékeket is tagadó nézeteit. Azután Arkagyijjal együtt megismerkedik a szép özvegy földbirtokosnővel, Ogyincovával, aki iránt – elveivel ellentétben – szerelemre gyúl, de visszautasításban részesül; Arkagyij pedig megszereti és eljegyzi az özvegy húgát, Kátyát, és végleg eltávolodik barátjától. Bazarov végül idős szüleihez utazik és ott egy véletlenül szerzett sebtől meghal.

Bazarov és a Kirszanovok (Nemzedéki ellentétek)