Franz Schmidt (Pozsony, Osztrák–Magyar Monarchia, 1874. december 22. – Perchtoldsdorf, Ausztria, 1939. február 11.) zeneszerző, cselló- és zongoraművész, kamarazenész, pedagógus, a Bécsi Zeneakadémia (Akademie für Musik und darstellende Kunst in Wien) igazgatója (1925-1927) majd rektora (1927-1931).

Élete Élete során magyar nyelvterületeken zeneszerzőként és zenei vonatkozásokban Schmidt Ferenc néven is említették, neve németül és magyarul egyaránt ismert volt. 1874. december 22-én az Osztrák-Magyar Monarchia magyar részének határvidékén, Pozsonyban (Pressburg) született.

Szülei muzikálisok voltak. Apja, Franz Schmidt (1848-1910) anyai ágon magyar, apai ágon német származású volt, szállítmányozási vállalkozást működtetett. Édesanyja, sz. Ravasz Mária (1853-1931) felmenői magyarok voltak, ő maga is nagyszerűen zongorázott és felismerte gyermeke kiváló adottságait. Zongoraoktatását már korán megkezdte, és megismertette őt J. S. Bach műveivel. A fiú zeneelméletet és orgonajátékot Móczik Józseftől (Felícián atyától), a pozsonyi Ferences templom orgonistájától tanult.

Az ifjú Franz Schmidt 1888 elején briliáns zongorajátékával feltűnést keltett szülővárosa társasági köreiben, ahol csodagyereknek tekintették. Zongorázni később Theodor Leschetizky is tanította, akivel azonban annak elavult, torzító rubátók jellemezte előadói stílusa miatt csakhamar szakított.

1888-ban döntő változás következett – Bécsbe költözött. A helyváltoztatás oka az volt, hogy a feddhetetlen férfi, idősebb Franz Schmidt érthetetlen módon és váratlanul összeütközésbe került a törvénnyel. Kétségtelen, hogy a családra vetülő árnyék az ifjú Schmidttet lelkileg oly mértékben megviselte, hogy egyik legjellemzőbb tulajdonságára, érzékenységére, és későbbi pszichés állapotára is döntő hatással volt. A tekintélyes és jómódú  Grienauer család házitanítója lett Perchtoldsdorf bei Wienben, ahol később mint már érett Mester telepedett le. 1889-ben anyja és két nővére, Mária és Emma is követte. Később a család élete újra rendeződött, az apa Bécsben könyvelőként helyezkedett el.  

1890-ben beiratkozott a Zenebarátok Társaságának Konzervatóriumába (Konservatorium der Gesellschaft der Musikfreunde), ahol zeneszerzésre Robert Fuchs oktatta, csellózni Ferdinand Hellmesbergernél tanult. 1901 szeptemberétől e tanintézetben, ahol még maga is tanult, már csellóoktatóként is közreműködött. Konservatóriumi tanulmányait 1896-ban, kitüntetéssel fejezte be.

bélyegkép|A bécsi Zeneakadémia épülete napjainkban bélyegkép|A szimfonikus Schmidt reliefje a perchtoldsdorfi Franz Schmidt villa falán 1896-tól 1911-ig Schmidt a Bécsi Filharmonikusok (Wiener Philharmoniker) tagja volt, és 1914-ig az Udvari Opera Zenekarában (Hofopernorchester, ma: a Bécsi Állami Opera Zenekara /Orchester der Wiener Staatsoper/) szólócsellistaként, kamarazenészként, kísérőként és karmesterként egyaránt elismerték, és ünnepelték. Oskar Adlerral Arnold Schönberg kvartettjében játszott.

1914-ben Schmidt zongoraprofesszori állást kapott a Bécsi Zeneakadémián (Akademie für Musik und darstellende Kunst in Wien – ma: Universität für Musik und darstellende Kunst  Wien/ Zene- és Előadóművészeti Egyetem, Bécs). 1925-ben ugyanott igazgatóvá nevezték ki, 1927-től 1931-ig pedig rektorként tevékenykedett.

Zongora-, cselló-, ellenponttan- és zeneszerzés-professzorként a Zeneakadémián számos, később nevessé vált zeneszerző, zenész és karmester tanára volt. Tanítványai közé tartozott többek között Friedrich Wührer zongoraművész, Rudolf Wimmer zeneszerző, Alfred Rosé zeneszerző és karmester, Theodor Berger zeneszerző, Marcel Rubin zeneszerző  és Alfred Uhl zeneszerző, hegedűművész, karmester és zenepedagógus, valamint a kiváló karmester, Herbert von Karajan. De jeles  tanítványai közé tartozott a szintén Pozsony környékén született Rajter Lajos (Ľudovit Rajter), aki egyúttal zeneszerző és zenepedagógus is volt, az Erdélyben született Trózner József zeneszerző, valamint a bécsi születésű Kemény Egon (bécsi Zeneakadémia, 1925) zeneszerző is, aki 1933-tól élete végéig Budapesten élt, és alkotott. További magyar tanítványa volt még Enyedi György zeneszerző, zenetörténész és a somorjai születésű Németh-Šamorinsky István is, aki később Pozsonyban élt.

Franz Schmidttet (Schmidt Ferencet) – külföldön osztrák zeneszerzőnek tekintik. A pozsonyi szülői házban szüleivel, testvéreivel magyarul beszélt, és Magyarországon tett látogatása során is magyarul szólalt meg. Dr. Carmen Ottner interjújában Rajter Lajos arra is emlékezett, hogy magyar versre komponált zenéjét Franz Schmidt mindaddig nem fogadta el, amíg a tanítvány a  magyar nyelv ritmusához nem illesztette. bélyegkép|Schmidt mellszobra Wien-Hietzingben, a Franz Schmidt  parkban Egészségi okokból Schmidt 1937-ben befejezte oktatói tevékenységét. Schmidt pedagógusi munkájának széles spektrumát dokumentálja Arnold Schönberg teljes és a maga korában fölöttébb avantgarde-nak tartott művének, a Pierrot Lunaire-nek a bemutatása, amelyet Schmidt 1929-ben az akadémia növendékeivel együtt tanult be. Máskülönben az ú.n. bécsi iskola képviselői és a „későromantikus” Franz Schmidt között alig volt személyes kapcsolat.

Sok kitüntetés bizonyítja az iránta tanúsított nagyrabecsülést: többek között a Ferenc József-rend, valamint a 60. születésnapja alkalmából a Bécsi Egyetem (Universität Wien) által neki adományozott díszdoktori cím (Dr. phil. h. c.). Schmidt tanítványainak elmondása szerint tanáruk csaknem az összes akkor ismert zongoraművet kotta nélkül, fejből játszotta. bélyegkép|Schmidt Ferenc ravatala a Bécsi Zeneegyletben – 1939 Életének utolsó évében a halálos beteg művész még megérte Ausztriának a Német Birodalomhoz történt csatlakozását. Prominens személyiségekkel együtt, a népszavazás alkalmával Schmidt is igent mondott. Schmidtet a nemzeti szocialisták is a legjelentősebb élő osztrák zeneszerzőnek tartották, akkor is, ha őt „a vallásos művészet” képviselőjének tekintették. Schmidt megbízást kapott a „Német feltámadás. Ünnepi dal” (Deutsche Auferstehung. Ein festliches Lied) című kantáta megírására, de ezt nem fejezte be. Schmidt 1938 nyarán és őszén, néhány hónappal a halála előtt – Paul Wittgenstein zongoraművész megrendelésre – még két művet komponált: az A-dúr klarinétkvintettet és a d-moll toccatát.

Prof. dr. Franz Schmidt, udvari tanácsos 1939. február 11-én szívroham következtében perchtoldsdorfi villájában hunyt el.

1939. február 17-én Schmidt földi maradványait a Bécsi Zeneegylet (Wiener Musikverein) Arany termében ravatalozták föl, ezt követően a Károly templomban (Karlskirche) áldották meg, és a Bécsi Központi temető (Zentralfriedhof Wien) díszsírhelyén helyezték végső nyugalomra.

Fogadtatás bélyegkép|Andre Roder: Schmidt Ferencnek a Bécsi Központi Temetőben található síremléke 1945 után Schmidt műveit és életét az ausztrofasiszta rezsim iránti állítólagos szimpátiája miatt igen kritikusan ítélték meg. Leon Botstein állítása szerint Schmidt életműve az osztrák katolicizmusra épült. Ezáltal Schmidtről egy korrumpálhatatlan és antikozmopolita művész imázsa alakult ki, aki honi gyökereinek a foglya volt. Ebből a magatartásból fakadt az, hogy Schmidtet az 1930-as években az ausztrofasizmus és a nemzeti szocializmus félrevezette, és – mert barátai állítása szerint politikailag naiv, sőt egyenesen apolitikus volt – e félrevezetés ellen időközben megrendült egészségi állapota miatt sem vette fel a harcot.

Magánélete Magánélete azonban éles ellentétben állt sikeres szakmai pályafutásával. Házasságon kívül született gyermekét (Ludwig Zirner [1906-1971]) eltitkolni kényszerült, aki hazáját elhagyva, az Illionisi Egyetem zenei igazgatója lett. Franz Schmidt első feleségét, Perszin Karolinát (1880-1942), egy bécsi ideggyógyintézetben (Am Steinhof, Wien) kezeltek, Schmidt élete végéig rendszeresen látogatta. A hihetetlen lelki terhet, közös gyermekükkel, Emmával (1902–1932) együtt viselte, aki kislánya szülése után drámai hirtelenséggel elhunyt. A megtört apa, Franz Schmidt, 4. szimfóniájának a „Rekviem leányomért” (Requiem für meine Tochter) címet adta. Magánélete biztonságát – már betegségeivel küzdve – Margarethe Jirasekkal (1891-1964) kötött második házasságában találta meg. Schmidt halála után, gyógyíthatatlan első felesége a nemzeti szocialisták euthanázia-kampánya áldozatává vált.

Emlékezete, tiszteletadás

1951-ben Bécsben megalakult a Franz Schmidt-Társaság (Franz-Schmidt-Gesellschaft) a zeneszerző életének és életművének tudományos kutatása, e témában tanulmányok megjelentetése és művei bemutatásának a támogatása végett. (E társaság működésének 65. évében, 2017 tavaszán finanszírozási nehézségek miatt feloszlott.) Franz Schmidtről Perchtoldsdorfban utcát neveztek el. Egykori villája falán két emléktábla hirdeti kiemelkedő zeneművészeti munkásságát. Pozsony óvárosában, a szülőháza helyén álló épületet (az Ursulínska, azaz Orsolya utca sarkán) 1965 óta kétnyelvű (szlovák-német) emléktábla jelöli, többek között Rajter Lajos kezdeményezése nyomán. A Perchtoldsdorf (Perchtoldsdorfer Marktgemeinde) által 1982 óta működtetett zeneiskola Franz Schmidt nevét viseli (Franz-Schmidt-Musikschule ). 1985-ben a Perchtoldsdorfi Egyházkerületi Főtempom (Pfarrkirche Perchtoldsdorf) új orgonáját Franz Schmidtről nevezték el. 2000-ben Perchtoldsdorfban döntés született a Franz Schmidt Zenei Napok (Franz Schmidt-Musiktage) rendszeres megrendezéséről, amelyre 2001 óta minden év tavaszán kerül sor. 2001-ben a Wien-Hietzingben található Ernst Krenek parkot Franz Schmidt parkra nevezték át. 2005-ben a Franz Schmidt parkban felállították Schmidt mellszobrát. 2012. november 4. Composer of the Week: Franz Schmidt (1874-1939), Radio New Zealand (https://www.rnz.co.nz/) 2015. május 10. Fórum – Franz Schmidt, alapító: smaragd, momus.hu 2019. február 11-én Franz Schmidt halálának 80. évfordulóján, tiszteletére, magyar nyelvű Wikipédia oldal nyílt. 2019. június 23-án a Musikverein Aranytermében Franz Schmidt halálának 80. évfordulója alkalmából "A hétpecsétes könyv" című oratóriumát adták elő, vezényelt Alois J. Hochstrasser. 2019. november 13. Szerző: Zuzana Godárová, Fordította: Böszörményi Péter: Franz Schmidt – Schmidt Ferenc, a zeneszerző, orgona-, zongora- és csellóművész, pozsonyikifli.sk 2020- 8. Franz Schmidt Orgonaverseny (Bécs, 2020. szeptember 11-19) 2021. április 15. EIFFEL MŰHELYHÁZ – BÁNFFY TEREM, Franz Schmidt: „Notre Dame“ opera, Hangversenyszerű előadás nyilvános lemezfelvétellel, német nyelven, magyar és angol felirattal (Szövegíró: Victor Hugo, A párizsi Notre-Dame című regénye nyomán: Franz Schmidt és Leopold Wilk.)

Művei

Operái

Notre Dame, romantikus opera két felvonásban, szövegét Victor Hugo után Franz Schmidt és Leopold Wilk írta; zenéje 1902 és 1904 között készült el; ősbemutató: Bécs, 1914

Fredigundis, opera 3 felvonásban, szövegét Felix Dahn után Bruno Warden és Ignaz Welleminsky írta, zenéje 1916 és 1921 között készült el; ősbemutató: Berlin, 1922.12.19.

Oratóriuma

A hétpecsétes könyv (Das Buch mit sieben Siegeln) szólókra, kórusra, orgonára és zenekarra, szövege Szent János kinyilatkoztatásai alapján készült; zenéjét a szerző 1935 és 1937 között komponálta; ősbemutató: Bécs, 1938

Szimfóniái

I. Szimfónia, E-dúr (1896  –  1899) ősbemutató: Bécs, 1902 II. Szimfónia, Esz-dúr (1911 – 1913) ősbemutató: Bécs, 1913 III. Szimfónia, A-dúr (1927  –  1928) ősbemutató: Bécs, 1928 (az 1928. évi, Nemzetközi Schubert-versenyen II. díjat nyert) IV. Szimfónia, C-dúr (1932 – 1933) ősbemutató: Bécs, 1934

Zongoraversenyei

Fantáziadarab zongorára, zenekari kísérettel (Phantasiestück für Klavier mit Begleitung des Orchesters), B-dúr (Majdnem azonos a Notre Dame közjátékával és karneváli zenéjével, azonban zongorakadenciákkal bővült. Feltehetően az azonos című opera előtt keletkezett.) Ősbemutató a kéziratból: Bécs, Musikverein, 2013. Zongora: Jasminka Stancul, Bécsi Filharmonikusok, karmester: Fabio Luisi