Szőke István ) magyar fafaragó, népi iparművész, oktató, a Népművészet Mestere. Két gyermek édesapja; négy unokája és hét dédunokája van. Felesége Horváth Mária (1922–2017). Édesapja révén egyebek között a rigácsi Marton, édesanyja oldaláról a kopcsányi Mohos, Vajay, valamint a Mráz, Ravasz, Thebery, Kornély, Szentgyörgyi, galánthai Fekete stb. nemesi család leszármazottja.
Életútja Elemi és polgári iskoláit Kaposváron végezte. A faragás alapjait a polgári iskolában Tormási István Lászlótól sajátította el. Tizenkét éves korában már nemcsak fűzfasípot, hanem virágkarót, ékrovásos munkákat is készített. Ekkor volt alkalma közelről látni és tanulmányozni idős Kapoli Antal munkáit.
A háború után fából és barackmagból gombokat készített, csontból különféle dísztárgyakat faragott. 1950-től a vasúton irodai munkát vállalt, ahol több ügyeskezű emberrel volt alkalma találkozni; így 1960-ban faragószakkört hoztak létre, amely 1967-ig működött. 1967-től kezdődően a Népművészeti Szövetkezetben folytatta hagyományőrző tevékenységét, amelynek elismeréséül 1968-ban Népi Iparművész címmel jutalmazták.
1962-től szakköröket vezetett felnőtt és diák faragók részére. A TIT Néprajz-Népművészeti Szabadegyetem előadásait hallgatta 1978–1979-ben, majd 1984–1986 között Budapesten a Népművészeti Szabadegyetem hallgatója volt. A Somogy Megyei Népművészeti Egyesülettől 1981-ben ment nyugdíjba, melynek haláláig tiszteletbeli tagja maradt.
Önálló kiállítása 1991 októberében az SMK-ban volt. 1992-ben az Országos Népművészeti Pályázaton I. díjat, aranyplakettet kapott.
2001. augusztus 20-án Aranykoszorús díjat vehetett át, majd fa- és csontfaragó munkásságáért 2007. augusztus 20-án A Népművészet Mestere címmel tüntették ki.
Jegyzetek
Források Akit megfertőzött a fafaragás Geni.com
Kategória:1921-ben született személyek Kategória:2019-ben elhunyt személyek Kategória:Népművészet Mestere díjasok Kategória:Tapolcaiak