Gil Evans, születési nevén: Ian Ernest Gilmore Green (Toronto, 1912. május 13. – Cuernavaca, 1988. március 20.) kanadai dzsesszzongorista, hangszerelő, zeneszerző, zenekarvezető.
Pályakép Első zenekarát 1933-ban Kaliforniában alakította meg. A zenekar részére ő csinálta meg a hangszereléseket. Később a népszerű énekes, Skinnay Ennis kísérő zenekarává váltak. Dacára annak, hogy autodidakta volt, zongoristaként és zeneszerzőként a legmagasabb szakmai csúcsokra jutott. Tehetségének legjavát hangszerelőként nyújtotta.
A negyvenes években Claude Thornhill hangszerelője volt, és mellette lehetősége volt különböző hangzásokat és szokatlan zenei megoldásokat kipróbálni. Thornhill világa érdekes zenei műhely volt Evans számára. Ezek döntő befolyással voltak későbbi tevékenységére.
Kedvenc mondása ez volt: a bizonytalanság az örök ifjúság titka.
Szerzeményei (válogatás) Again and Again and Again, 1956 Alyrio, 1980 Arab Dance, 1942 Bilbao Song, 1959 Bud and Bird, 1983 Concorde, 1963 El Toreador, 1963 Flute Song, 1960 Gone (= Orgone), 1958 Hotel Me (= Jelly Roll), 1963 Jambalangle, 1956 La Nevada, 1959 Las Vegas Tango, 1963 Makes Her Move, 1959 Petit Machins (= Eleven), 1968, Miles Davisszel Proclamation, 1964 So Long, 1964 Song #1, 1962 Song #2, 1962 Solea, 1959 Spaced, 1969 The Time of the Barracudas, 1963, Miles Davis-szel Zee Zee, 1971
Jegyzetek
Források Passzió Fidelio
Kategória:Kanadai dzsesszzenészek Kategória:Dzsesszzongoristák Kategória:Torontóiak Kategória:1912-ben született személyek Kategória:1988-ban elhunyt személyek Kategória:Hangszerelők