Reichraming osztrák község Felső-Ausztria Steyrvidéki járásában. 2019 januárjában 1705 lakosa volt.

Elhelyezkedése

Reichraming a tartomány Traunviertel régiójában fekszik az Ennstali Elő-Alpokban, a Reichramingbach és az Enns folyók találkozásánál. Területének 79,2%-a erdő, 11,5% áll mezőgazdasági művelés alatt. Déli része a Kalkalpen Nemzeti Parkhoz tartozik. Az önkormányzat két települést egyesít: Arzberg (633 lakos 2019-ben) és Reichraming (1072 lakos).

A környező önkormányzatok: északnyugatra Ternberg, északra Losenstein és Laussa, keletre Großraming, délkeletre Weyer, délnyugatra Rosenau am Hengstpaß, nyugatra Molln.

Története A község területén őskőkori kőszerszámokat és csontokat, valamint újkőkori csiszolt kőbaltákat találtak; utóbbiak egy település jelenlétére engednek következtetni.

A falut feltehetően szlávok alapították, valamikor a 6-7. században. A kremsmünsteri apátság alapítólevele is említi a Steyr környékén élő szlávokat. A térség a független Bajor Hercegséghez tartozott, amelyet 787-ben bekebelezett a Frank Birodalom. A 12. században a régió az Osztrák Hercegséghez került. A lakosság mezőgazdaságból, fakitermelésből és palabányászatból élt. A középkor végén előtérbe került az Ennsen leúsztatott stájerországi vasérc feldolgozása. A 15. század elején pl. a losensteini egyházközségben kétszáz szögkovácsmester működött.

Bécs 1529-es ostromakor a török portyázók megszállták Reichramingot is; erre emlékeztet a Türkenhaus, amely 1586-ban épült egy kovácsműhely helyén, ahová a törököket kvártélyozták. Reichramingot a napóleoni háborúk alkalmával is megszállták.

Miután 1938-ban a Német Birodalom annektálta Ausztriát, Reichramingot az Oberdonaui gauhoz sorolták. A második világháború után visszakerült Felső-Ausztriához.

1982-ben tervek készültek két vízierőmű építésére, de a lakossági tiltakozás hatására és a várható környezeti károk miatt erről végül letettek. 1997-ben megalapították a Kalkalpen Nemzeti Parkot.

Lakosság A reichramingi önkormányzat területén 2019 januárjában 1705 fő élt. A lakosságszám a csúcspontját 1951-ben érte el 2302 fővel, azóta folyamatos csökkenés tapasztalható. 2017-ben a helybeliek 96,8%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,4% a régi (2004 előtti), 1,7% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben a lakosok 93,6%-a római katolikusnak, 1% mohamedánnak, 4,4% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 4 magyar élt a községben.

A népesség változása:

Látnivalók a Szalézi Szt. Ferenc-plébániatemplom a 16. századi Türkenhaus az erdészmúzeum

Jegyzetek

Külső hivatkozások

Fordítás

Kategória:Felső-Ausztria települései