Kausz József (írói álnevei: Nagysolymosi József, Gábor Géza) (Csém, 1879. december 20. – Budapest, 1967. június 2.) plébános, költő, író és közíró.
Élete
Leó néven 1897-ben belépett a kapisztránus ferences rendbe, fogadalmat 1901-ben tett. 1903-ban szentelték pappá Kalocsán. Ezt követően Pécsett (1904), Baján (1906) és Nagyszécsényben (1907) szolgált a helyi rendházakban.
1908-ban a minorita rendbe lépett át, újabb fogadalmát 1910-ben tette Aradon. Kezdetben az itteni rendházban működött, majd Egerben (1915), Pancsovában (1916) és Nyírbátorban (1918). 1921-ben elhagyta a rendet és váci egyházmegyés lett Abonyban, majd káplán Csongrádon (1924), végül plébános Hévízgyörkön (1926).
1957-ben vonult nyugdíjba, ekkor már Budapesten élt.
Fontosabb művei
Lengyel témájú művekː
Nagysolymosi József: A lengyel irodalom. Budapest, 1934
Versek:
Nagysolymosi József: Égő sebeink! Hévízgyörk, 1934
Vallási művek:
Mit kell minden katolikusnak tudni a vegyesházasságról? Budapest, 1925 Hazaszeretet és vallás. Hévízgyörk, 1932 Mennyekzői felköszöntők. Vác, 1933 Esküvői beszédek gyűjteménye. Hévízgyörk, 1933 Boldogító szenvedés. Budapest, 1934. (új kiadás 1936) ppek.hu Ismerd meg az Oltáriszentséget. Hévízgyörk, 1938 Legyen egy akol és egy pásztor! Hévízgyörk, 1940
Társadalompolitika:
A véreskezű sajtó. Pápa, 1937A könyv szerepelt az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M. E. számú rendeletében meghatározott fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek listájában, azaz az 1945-ben Magyarországon betiltott könyvek között.
Jegyzetek
Források
Magyar Katolikus Lexikon lexikon.katolikus.hu
Kategória:Ferences szerzetesek Kategória:Magyar minorita szerzetesek Kategória:Magyar katolikus papok Kategória:Magyar költők Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar polonisták Kategória:Magyar–lengyel kapcsolatok Kategória:1879-ben született személyek Kategória:1967-ben elhunyt személyek