Ullmann Ágnes (Szatmárnémeti, Románia, 1927. április 14. – Párizs, 2019. február 25.) magyar-francia biokémikus, mikrobiológus.
Életútja Erdélyben, Szatmárnémetiben látta meg a napvilágot, egy magyar zsidó család gyermekeként, ám középiskolai tanulmányait már Aradon folytatta – ez tette lehetővé, hogy elkerülje az észak-erdélyi holokauszt tragédiáját. Vegyészi tanulmányait Kolozsváron kezdte, majd 1948-ban történt áttelepülése után a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen fejezte be. Tudományos pályafutása Budapesten indult, a Straub F. Brunó vezette Orvosi Vegytani Intézetben, ahol egészen 1960-ig dolgozott. Ebben az évben a Nobel-díjas Jacques Monod, akivel egy rövid párizsi ösztöndíjas út során ismerkedett meg, egy kockázatos és titkos embercsempészeti akció keretében férjével, Erdős Tamással együtt Párizsba szöktette. Ettől kezdve egészen nyugdíjazásáig – sőt, amíg egészségi állapota lehetővé tette, szinte haláláig – a Pasteur Intézet munkatársa volt: először Monod oldalán, később pedig önálló tudományos igazgatóként. 1982-ben, immár francia állampolgárként, bekerült a Pasteur Intézet igazgatótanácsába. Egy évvel később, 1983-ban tagja lett az Európai Molekuláris Biológiai Szervezetnek (European Molecular Biology Organization, EMBO). Elismerései sorát gazdagítja az 1995-ben kapott Pasteur-emlékérem, az 1996-ban átvett francia becsületrend, valamint a mikrobiológia területén elérhető legnagyobb nemzetközi elismerés, a 2002-ben odaítélt Robert Koch-emlékérem.
Sean B. Carroll 2013-ban megjelent Brave Genius című könyvében – amely Monod és Camus életét mutatja be – Ullmann Ágnes a két címszereplő mellett a harmadik kiemelt alak. Az érdeklődők életét és tudományos munkásságát ebből a kötetből, valamint az Annual Review of Microbiology 2013-as évfolyamában megjelent önéletrajzi írásából ismerhetik meg. Tudományos eredményei közül kiemelkedik az a két tanulmány, amelyet még Magyarországon írt Erdős Tamással a sztreptomicin hatásmechanizmusáról, és amelyek a Nature-ben jelentek meg. A molekuláris biológia egyik alapfogalmát, a „promotert” az ő első szerzőségével – Monod és Jacob Nobel-díjas kutatók társszerzőségével – publikált cikk vezette be a tudományos életbe. Jelentős hozzájárulása volt a „katabolit represszió” mechanizmusának feltárásához, valamint a ciklikus AMP szerepének tisztázásához. Kutatóprofesszorként főként a szamárköhögés kórokozójának, a Bordetella pertussisnak a biológiájával foglalkozott, és e témáról tartotta székfoglaló előadását a Magyar Tudományos Akadémián. Tanítványai közül számosan kiemelkedő tudományos karriert futottak be, közülük is különösen említésre méltó Maxime Schwartz, aki 1988 és 1999 között a Pasteur Intézet igazgatójaként tevékenykedett. Fontos szerepet játszott Monod emlékének megőrzésében is: ő szerkesztette a róla szóló, két kiadásban megjelent emlékkötetet (Origins of Molecular Biology. A Tribute to Jacques Monod). 1998-tól az MTA külső tagja volt.
Tudományos munkássága mellett karizmatikus személyisége révén szoros baráti kapcsolatot ápolt a molekuláris biológia korának szinte minden meghatározó alakjával, legyen szó amerikai vagy európai kutatókról.
Családja Férje Erdős Tamás volt, Szent-Györgyi Albert egykori munkatársa. Keresztfia Kulka János színművész.
Díjai Louis Pasteur-aranyérem (1995) Francia Becsületrend lovagja (1996) Robert Koch-aranyérem (2002)
Emlékezete
2026-ban az Eiffel-tornyon elhelyezendő emléktáblán 72 neves nő között az ő nevét is megörökítik.Babeş-Bolyai Tudományegyetem
Jegyzetek
Források Biográf Ki Kicsoda 2004, II. kötet (L–Z). Poligráf Kiadó, Budapest, 2003, 1677. o.,
Kategória:1927-ben született személyek Kategória:2019-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar biokémikusok Kategória:Magyar mikrobiológusok Kategória:Magyar emigránsok Franciaországban Kategória:A francia Becsületrend magyar kitüntetettjei Kategória:Szatmárnémetiek Kategória:Magyar női tudósok Kategória:A Becsületrend lovagjai