Az n-butil-amin az aminok közé tartozó szerves vegyület, képlete . A bután négy izomer aminjának egyike, a másik három a szek-butil-amin, a terc-butil-amin és az izobutil-amin. Színtelen, az aminokra jellemző hal- vagy ammóniára emlékeztető szagú folyadék. Minden szerves oldószerben oldódik. Levegőn tárolás hatására megsárgul.
Szintézise és reakciói Ammónia és alkoholok alumínium-oxid felett végzett reakciójával állítják elő: + → + Reakciói a többi egyszerű amin jellegzetességeit mutatják: protonálás, alkilezés, acilezés, kondenzációs reakció karbonilvegyületekkel. A többi egyszerű alifás aminhoz hasonlóan gyenge bázis, a pKa értéke 10,78.
A koordinációs kémiában gyakran használják ligandumként a fémionok, pl. Pt2+, Pd2+ koordinálására, melyekkel tetrabutilamino és dibutilamino komplexeket képez.
Felhasználása Peszticidek (például tiokarbazidok), gyógyszerek és emulgeálószerek gyártásához használják fel. Ezen kívül kiindulási anyag a gumi vulkanizálását gyorsító N,N′-dibutilkarbamid, valamint a nylon lágyítószereként használt n-butil-benzolszulfonamid gyártásának. A Fengabin, a benomil és butamoxán nevű gombaölőszer, valamint a cukorbetegség elleni tolbutamid előállításához is használják.Karsten Eller, Erhard Henkes, Roland Rossbacher, Hartmut Höke, "Amines, Aliphatic" Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry, Wiley-VCH, Weinheim, 2005.
Toxicitása Patkányoknál szájon át adva LD50 értéke 366 mg/kg.
Bőrrel érintkezve a megengedett munkahelyi expozíció határértéke az USA-ban 5 ppm (15 mg/m³).CDC - NIOSH Pocket Guide to Chemical Hazards
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Aminok