Horn osztrák város, Alsó-Ausztria Horni járásának székhelye. 2024 januárjában 6505 lakosa volt.

Elhelyezkedése 170px|bélyegkép|balra|Horn a Horni járásban

Horn a tartomány Waldviertel régiójában fekszik, a Horni-medencében, a Taffa folyó mentén (amelybe itt torkollik a Mödringbach patak). Területének 34,2%-a erdő, 51% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzat 5 települést egyesít: Breiteneich (376 lakos 2024-ben), Doberndorf (34), Horn (5499), Mödring (465) és Mühlfeld (131).

A környező önkormányzatok: északra Pernegg, északkeletre Sigmundsherberg, keletre Meiseldorf, délre Rosenburg-Mold, délnyugatra Altenburg, nyugatra Sankt Bernhard-Frauenhofen.

Története 170px|bélyegkép|balra|A városháza 170px|bélyegkép|balra|A horni kastély balra|170px|bélyegkép|A Szt. István-plébániatemplom 170px|bélyegkép|balra|A volt piarista rendház reneszánsz udvara Horn területén a régészek mintegy 30 ezer éves, az aurignaci kultúrához tartozó táborhelyet tártak fel, de ismertek 12 ezer éves kőszerszámok is és a neolitikumból (i. e. 5000 körül) származó településnyomok is. Megtelepült itt a lengyeli kultúra (i. e. 4500), a rézkori ljulbljanai-vucedoli kultúra és a kora vaskori hallstatti kultúra népe is. Később kelták, majd markomannok éltek itt.

Horn nevét (Hornarun formában) 1050 körül említik először, amikor Gerold gróf és felesége Christine (valószínűleg a Rebgau családból) itteni birtokukon templomot építettek. A 12-13. században a Taffa folyó túlpartján fallal körülvett települést alapítottak, amelyet 1282-ben már városként (civitas) említettek. Fontos kereskedelmi központtá fejlődött, vámszedési joggal rendelkezett és járásbírósági székhely volt. Ekkor épült tornyokkal megerősített városfala, amely máig fennmaradt. 1426/27-ben feldúlták az Alsó-Ausztriába betörő cseh husziták, a 15. század második felében pedig Mátyás magyar király foglalta el; a magyaroktól 1486-ban ostrommal vették vissza a császári csapatok.

A reformáció után a lakosság többsége áttért a lutheránus vallásra, a 16. század végén Horn a protestantizmus egyik helyi bástyájának számított. A lutheránus nemesek 1608-ban megalapították a Mátyás főherceg ellen irányuló Horni Ligát. A harmincéves háború kitörését követően a császári hadsereg elfoglalta, elkobozták addigi urától és a katolikus Vinzenz Muschinger vásárolta meg. 17. század közepére – elsősorban Ferdinand Sigismund Kurtz von Senftenau gróf tevékenységének hatására – győzött az ellenreformáció. A gróf alapított egy piarista rendházat (1656), a Schola Hornana katolikus iskolát (1657) és egy harminc házból álló iparosfalut a takácsok és ruhafestők számára (1650; ez volt Ausztria első munkástelepe). Kurz grófot 1659-ben veje, Ferdinánd Maximilian Sprinzenstein gróf (1625-1679) követte a város hűbérurainak sorában, 1679-től pedig veje, Leopold Karl Hoyos gróf, akivel Horn a Hoyos (1822-től Hoyos-Sprinzenstein) grófok birtokává vált.

1732-ben nagy sörfőzde épült a városban, amely 1750 körül kezdte gyártani a horni búzasört, amely messze a város határain túl, még Bécsben is igen keresett volt. 1850-ben megreformálták a közigazgatási rendszert, Horn ekkor lett az akkor kialakított járás központja. 1889-ben a Kamptal vasút megnyitásával bekapcsolódott a vasúthálózatba. A 20. században számos iskola nyílt, itt állomásozott a 6. alsó-ausztriai gyalogezred és itt volt a járásbíróság központja is; Horn a Waldviertel nemhivatalos fővárosává vált.

Az 1938-as Anschlusst követően a városvezetés a nemzetiszocialista eszmék lelkes támogatójává vált. Az 1873-ban alapított zsidó hitközséget 1938 szeptemberében feloszlatták és a járás összes zsidóját erőszakkal Bécsbe telepítették. A főteret átkeresztelték Adolf-Hitler-Platzra (korábban az ausztrofasiszta rendszer alapítójának, Dollfußnak a nevét viselte). A Höbarth-múzeum udvarán egy Adolf Hitler-szökőkutat állítottak fel, amely némileg átépítve, de ma is látható. A múzeum különösen büszke volt arra, hogy itt volt kiállítva a Német Birodalom legrégebbi (kőkori) horogkereszt-ábrázolása.

A második világháború után a megszálló Vörös Hadsereg hadifogolytáborként használta a városi laktanya megrongálódott épületeit. 1946-ban az alsó-ausztriai csendőriskola és a csendőrparancsnokság vette át az épületek kezelését, a megszállást követően, 1956-ban pedig az újonnan alakult osztrák fegyveres erők egyik Landwehr-ezredét helyezték el itt. A komplexum 1967-ben kapta a Radetzky-laktanya nevet.

Lakosság A horni önkormányzat területén 2024 januárjában 6505 fő élt. A lakosságszám 1971-ig mutatott növekvő tendenciát, azóta stagnál. 2022-ben az ittlakók 89,2%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,8% a régi (2004 előtti), 1,9% az új EU-tagállamokból érkezett. 2,8% a volt Jugoszlávia (Horvátország és Szlovénia kivételével) vagy Törökország; 5,3% egyéb ország polgára volt. 2001-ben a lakosok 88,5%-a római katolikusnak, 1,4% evangélikusnak, 0,7% ortodoxnak, 3% mohamedánnak, 4,7% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 15 magyar élt a városban; a legnagyobb nemzetiségi csoportokat a németek (94,2%) mellett a szerbek (1,3%) és a horvátok (1%) alkották.

A népesség változása:

Látnivalók bélyegkép|260px|A Höbart-múzeum 260px|bélyegkép|A középkori városfal a középkori városfal maradványai a horni kastély a breiteneichi kastély a Szt. István (régi) plébániatemplom a Szt. György (új) plébániatemplom a mödringi Keresztelő Szt. János-plébániatemplom a volt piarista rendház (ma művelődési ház) a Höbart-múzeum mezőgazdasági gépek múzeuma

Híres horniak Johann Ernst Hoyos von Sprinzenstein (1779–1849) katonatiszt, arisztokrata Marie Andree-Eysn (1847–1929) botanikus és néprajztudós Moriz Winternitz (1863–1937) indológus, etnológus Ulrich Seidl (1952-) filmrendező Christoph Baumgartner (1999-) labdarúgó Leo Greiml (2001-) labdarúgó

Jegyzetek

Források Ralph Andraschek-Holzer, Erich Rabl (Hrsg.): Höbarthmuseum und Stadt Horn. Beiträge zu Museum und Stadtgeschichte. Horn 1991. Ralph Andraschek-Holzer: Historischer Führer durch die Stadt Horn. Horn 1992. Thomas Hofmann, Erich Rabl, Wolfgang Stangl (Hrsg.): Horner Mosaike. Bilder und Texte aus dem Bezirk Horn. Weitra 2005. Hermann Maurer: Abriß der Ur- und Frühgeschichte des Waldviertels. Mannus 51, Bonn 1985, S. 276–325. Hermann Maurer: Neue Funde aus alter Zeit. Horner Kalender 125, 1996, S. 59–66. Hermann Maurer: Regesten zur Ur- und Frühgeschichte des Horner Bodens. Horner Kalender 123, 1994, S. 51–59. Erich Rabl (Red.): Eine Stadt und ihre Herren. Puchheim – Kurz – Hoyos. Ausstellung der Stadt Horn im Höbarthmuseum, 9. Mai bis 29. September 1991. Horn 1991. Erich Rabl, Anton Pontesegger (Hrsg.): Erinnerungen an Horn. Beiträge zur Geschichte der Stadt Horn im 20. Jahrhundert. Horn 2001. Erich Rabl, Roland Gatterwe (Hrsg.): „Erinnerungen an Horn – Band 2. Beiträge zur Geschichte der Stadt Horn im 20. und 21. Jahrhundert.“ Horn 2014. Gustav Reingrabner, Die Stadt Horn von den Anfängen bis zum Dreißigjährigen Krieg, Stadtgemeinde Horn 2022. Gregor Schweighofer: Poigreich-Führer. Horn und Umgebung. Horn 1955. Friedrich Berg: Aus Horns Vergangenheit. 100 Jahre Sparkasse der Stadt Horn 1862–1962. Horn 1962, S. 9ff. Burgen, Stifte und Schlösser Regionen Waldviertel, Donauraum, Südböhmen, Vysočina, Südmähren , S. 132 f Ralph Andraschek-Holzer: Horn. In: Oesterreichisches Musiklexikon. Online-Ausgabe, Wien 2002 ff., ; Druckausgabe: Band 2, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 2003, . A település honlapja Horn Statistik Austria Horn Gedächtnis des Landes

Fordítás 

Kategória:Alsó-Ausztria települései