A marxista valláselmélet ateista, tagadja a természetfeletti erők és lények létezését, valamint materialista, mert a vallás keletkezését az emberi tudat, valamint a környező természeti és társadalmi valóság ellentmondásaiból vezeti le. A marxizmus szerint a tételes vallások az állam létrejöttével párhuzamosan alakultak ki, mint az osztálytársadalmak termékei.
Karl Marx A hegeli jogfilozófia kritikájához című munkájában kifejtette, hogy a „vallási nyomorúság a valóságos nyomorúság kifejezése, s egyszersmind tiltakozás a valóságos nyomorúság ellen....A vallás a nép ópiuma.”
A vallás meghatározásai A vallás szó etimológiájára támaszkodó meghatározási kísérletek A magyar „vallás” szó a 16. századtól használatos a mai értelmében, korábban „a bűnök megvallása” értelmében volt használatos. Ebben a korban a magyarországi reformáció és ellenreformáció közötti küzdelemben különösen fontos volt a – katolikus vagy protestáns – hit megvallása, ezért vált használatossá ez a szó a vallásra.
Korábban a magyarban és számos idegen nyelvben egyaránt a latin religio szó vagy annak származéka volt használatos, a régi magyarban például a religyió változat. Ennek a szónak az etimológiája azonban magában a latin nyelvben is vitatott.
Cicero a religio szót a relegere szóból származtatja, aminek a jelentése figyelembe venni, megtartani, szorgosan tanulmányozni.De natura deorum. (Az istenek természete) 2.28.
Hippói Szent Ágoston egyházatya szerint a szó eredetét a religere (újraválasztani) igében kell keresni, azaz a vallás az istenség folyamatos újraválasztását jelenti.De civitate Dei. (Isten városáról) X. 3.
Lactantius ókori keresztény egyházi író a religio szót a religare (megkötni, összekötni) igére, azaz az embert az istenhez fűző kötelékre vezette vissza. Ez az értelmezés már Lucretius római költőnél és materialista filozófusnál megjelent, ő azonban negatív értelemben használta, a vallást olyan köteléknek tekintette, ami az embert károsan gúzsba köti.Divinae institutiones (Isteni oktatások) 4; 28.3.
A vallás számos meghatározása ismeretes a szó etimológiájában rejlő meghatározási kísérleteken túlmenően is. Aquinói Szent Tamás szerint „a vallás az értelmes teremtmény (az ember) odarendelése (viszonya) az istenséghez, mint első elvhez és végső célhoz”.Summa Theologica. II-II. 81. 1. E definíció szerint azonban vallásnak csak a tiszta monoteizmus tekinthető.
Vallás vagy vallások A vallás fogalmának egyik legnagyobb ellentmondása, hogy a világon sok száz különböző, magát vallásként definiáló szellemi irányzat létezik. Nincs olyan közöttük, amelyiket más vallások ne tartanának helytelennek vagy éppen esztelennek. A vallásoknak azonban mégis van közös alapjuk, még ha ezt sok vallás nem is ismeri el (mert csak saját magát tartja igazán vallásnak).
A vallás marxista jellemzése A marxizmus klasszikusai számos szempontból foglalkoztak a vallás kérdéseivel, de nem alkottak összefüggő valláselméletet és nem is adták meg a vallás sajátos definícióját. Kautsky szerint "Marx semmiféle filozófiát nem hirdetett, csak minden filozófia végét."Kautsky, K.: Ein brief über Marx und Mach. Der Kampf. Wien, 1909. Bd 2. 452.old Marx és Engels életművéből azonban levezethetőek a vallás forrására, legfőbb jellemzőire és lényeges funkcióira vonatkozó nézeteik.
A vallás az embernek arra adott válasza, hogy a szeszélyes, bizonytalan, kiszámíthatatlan természetet valamilyenképpen uralma alá hajtsa, vagy legalább befolyásolja. Ha az ember élete zavartalan, önmegvalósulását semmi sem gátolja, nincs szüksége vallásra.Bevezetés a marxista valláselméletbe I-II., Kossuth, Budapest, 1987-88. (Magyar Szocialista Munkáspárt Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem Szakosított Tagozat Továbbképző Tanfolyam sorozat) I. kötet, 10. oldLenin: "A kizsákmányolt osztályoknak a kizsákmányolók elleni harcában megnyilvánuló erőtlensége elkerülhetetlenül kiváltja a földöntúli jobb életbe vetett hitet, éppúgy, mint ahogyan a vadembernek a természet elleni harcában megnyilvánuló erőtlensége kiváltja az istenekbe, ördögökbe, csodákba és más effélékbe vetett hitet." - Lenin művei 10. köt Szikra 1954, 74. old
Ezek szerint a vallás komplex társadalmi jelenség, a transzcendenciába vetett hit, az ebből fakadó világnézeti álláspont és emberi praxis, aminek forrása a külső természeti és társadalmi erőknek az egyén feletti uralma, az emberi, társadalmi létezés történelmileg adott elméleti lehetőségei és annak gyakorlati megvalósulása közötti, gyakran áthághatatlan szakadék.
Az ember ugyan ténylegesen nem találkozik természetfeletti erőkkel és lényekkel, de meghatározott helyzetekben úgy érzi, hogy ezek léte és hatása szükségszerű, végzetszerű a saját életére. Az emberi történelem hosszú évezredei alatti tapasztalat, hogy idegen, felfoghatatlannak és befolyásolhatatlannak tűnő természeti és társadalmi erők uralkodnak az egyén felett. A vallás az emberek felett érvényesülő idegen erők, az elidegenedés kifejeződése, illetve az emberi tudatnak az ilyen erők leküzdésére tett kísérlete.
A vallás az embereket “álomvilágba ringatja”, a földi boldogság helyett a túlvilági boldogságra fekteti a hangsúlyt, a tömegek kedvét elvéve attól hogy jobb sorsuk érdekében fellázadjanak, és ezzel a kizsákmányolókat segíti.Gecse Gusztáv: Van-e túlvilág?, Kossuth, Budapest, 1963. 49-50.old
A marxizmus materialista alapon tagadja a létezését többek között: a léleknek,A marxizmus szóhasználatban ódzkodik a “lélek” elnevezéstől is, helyette a "tudat" szót használja: "a modern materializmus nem is használja a lélek terminust, helyette a tudat fogalmát alkalmazza s bizonyítja, hogy a tudat az anyagi lét fejlődésének szükségszerű következménye, az agy emberre jellemző funkciója, az objektív világ visszatükrözése." Gecse Gusztáv, Vallástörténeti kislexikon, lélek szócikk (202. old) a túlvilágnak, Istennek.lásd Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon (Kossuth, 1975): "lélek", "túlvilág" és "isten" (sic) szócikkeit, valamint a metafizikai- (218-219. old) kozmológiai- (199-201), biológiai (61-62. old) és erkölcsi (107-108. old) istenérvek cáfolatait az adott szócikkekben. Csak az anyagi világ létezik. A marxista abból merít erőt, hogy csak egyetlen élete van, itt a földön."Mi marxisták a halál gondolatából és tényéből is az élethez merítünk erőt. Csak egy életünk van: ezt kell kihasználnunk, ebben kell építenünk és itt kell boldognak lennünk." Gecse Gusztáv: Van-e túlvilág?, Kossuth, Budapest, 1963. 216.old.
A marxista ideológia szerint a termelési viszonyok jobbrafordultával, valamint a “szabad önmegvalósítás” teljes kifejlesztésével a vallás idővel szükségképpen magától elenyészik."Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy már a kapitalizmus körülményei között megindul az elvallástalanodás, a szekularizáció folyamata, amely azonban csak olyan társadalmi viszonyok között vezet a vallás teljes elhalásához, ahol az emberi lényeg sokoldalú kibontakoztatása nem ütközik leküzdhetetlen akadályokba, ahol az ember szabadon megvalósíthatja önmagát." - Gecse Vallástörténeti kislexikon 314. old
A vallás eredete A vallás eredetére vonatkozóan számos erősen különböző elmélet létezik. Ezek két fő csoportra oszthatók. Filozófiai-teológiai irányzatok Alapelvük, hogy a vallás az ember tartozéka, a vallás hiánya a lélek betegsége. A teológia szerint az ember történetének kezdetőtől vallásos, mégpedig egyistenhívő (ősmonoteizmus vagy premonoteizmus) a Biblia és más hagyományos hittételek alapján.
Evolúciós irányzatok Ezek nem elvont „alapigazságokból”, hanem a vallástörténeti tények értelmezéséből indulnak ki. Legtöbb képviselőjük abból indul ki, hogy az emberiség történetének kezdetén volt egy hosszú vallás nélküli időszak, majd fokozatosan kibontakoztak az úgynevezett kvázi-vallások, mint a fetisizmus (Charles de Brosses, 1709-1777), az animizmus, a totemizmus. Innen vezetett az út a politeizmuson keresztül a vallás legmagasabb fokához, az egyistenhithez.
Marxista felfogás A marxista vallástörténet nem fogadja el az emberi történelem ősi, vallás nélküli időszakának elméletét, mert az emberiség kialakulását végigkísérte a természeti erőkkel folytatott küzdelem, aminek lehetőségei korlátozottak voltak, ezért az emberi tudat a kezdetektől szükségszerűen fantasztikus, vallásos jellegű kiegészítésekhez fordult. Már a korai vallásos tudatnak az egyik legfontosabb jellemzője, hogy a külvilág erőit az emberhez hasonlónak, akarattal, érzelmekkel, célkitűző tevékenységgel rendelkező hatalomnak fogja fel (antropomorfizmus).
A marxizmus nem tartja elegendőnek az ókori materialisták, mint Lucretius egyszerű érvelését, aki a vallást pusztán a természeti erőktől való félelem termékének tartja. Hasonlóképpen leegyszerűsítő és végső fokon káros az a felvilágosodás hatására elterjedt vélemény, miszerint a vallás az emberiség nagy tévedése, a tudatlanság terméke.
Az ősközösségi társadalom vallási formái bélyeg|Mágikus állatábrázolások a Lascaux-i barlangból Az ősközösségi társadalom vallási jelenségeit a régészet eredményei valamint a természeti népek ma is élő vallási szokásai alapján lehet tanulmányozni. A régészet eredményeire példa a pekingi ember (Homo erectus pekinensis, régebben Sinanthropus pekinensis) lelőhelyének feltárása a Peking melletti barlangjában. Itt az emberi és állati csontok keveredéséből nyilvánvalóvá vált, hogy a korabeli, mintegy félmillió évvel ezelőtti őskőkori ember még nem temette el halottait.
A régészeti és néprajzi tények vizsgálatával számos szokást, hiedelmet, társadalmi gyakorlatot fedeztek fel és írtak le, amelyek elemei általában nem elkülönülten, hanem egymást átfonva jelentkeztek. Ilyen a totemizmus, a sámánizmus, a tabu, a fetisizmus, a mágia. Egy későbbi fejlemény az animizmus, a lelkekbe, szellemekbe vetett hit, ami minden bizonnyal a halál jelenségének magyarázatából fejlődött ki, és nagy szerepet játszott benne az álom „tapasztalata” is. Ezzel összefüggésben jelent meg a túlvilágba vetett hit, már a neandervölgyi ember korában, és megkezdődött a halottakról való gondoskodás, a temetkezés vagy hamvasztás.
A lélekre vonatkozó elképzelések megjelenésével, az elvont gondolkodás fejlődésével megkezdődött a természet különböző jelenségeinek, egyes állatok, növények lélekkel való felruházása is. Fokozatosan kialakult az emberi életre nagy hatást gyakoroló „égi jelenségeknek”, elsősorban a Napnak, majd a Holdnak, egyes jól megfigyelhető bolygóknak, csillagoknak a kultusza. A Nap, mint hímnemű princípium termékenyíti meg az anyaként felfogott Földet. Az őstársadalmakban alakultak ki az úgynevezett tenyészet-enyészet mítoszok csírái is, amelyek a természet periodikus megújulására kerestek magyarázatot.
Az isteneszme kialakulása Az ősközösség után az osztálytársadalmak kialakulása nagy hatással volt a vallás fejlődésére is. Ahogy a társadalomban megjelent az úr és a szolga viszonya, a személyes vezetés és parancsnoklás gyakorlata, a hitvilágban is megjelent ennek tudati tükörképe, a személyes isten fogalma, a teizmus.
Többistenhit bélyeg|Pallasz Athéné kipattan Zeusz fejéből Ennek első formája a politeizmus, a sok istenbe vetett hit volt. A kialakuló államok mintájára a vallásos elképzelésekben megjelent az istenek állama, a panteon. Az istenkirályok olyan udvartartással rendelkeztek, mint a földi királyok. A politeisztikus istenek legfontosabb vonása az antropomorfizmus, a földi emberhez való hasonlóság, beleértve az emberi hibákat, gyarlóságot is. A fejlődés későbbi fokán az egyszerű antropomorfizmus helyébe az antropopatizmus lépett; ekkor az istenek már nem testi megjelenésükben, hanem lelki tulajdonságaikban hasonlítottak az emberhez.