Rudolf Baumbach (Kranichfeld, Szász–Meiningeni Hercegség, 1840. szeptember 28. – Meiningen, 1905. szeptember 21.) német költő. Karl Baumbach testvére.
Életrajz
Egy ideig tanár volt Grazban, utóbb Triesztben, majd nagyobb utazásokat tett, a Keleten is. Később Meiningenben, kizárólag az irodalomnak élt. Kisebb dalai s románcai, valamint nagyobb epikai költeményei s prózai elbeszélései mind rendkívüli tetszésben részesültek és részben igen sok kiadást értek. Baumbach olyan tehetség, mely gazdag humorát és féktelen életkedvét a legszebb formákba öltözteti. Műveit népies jelleg, bájos nyelv és verselés, behizelgő könnyedség jellemzik. De e jelességei sokszor felszínességre és ürességre csábítják. Későbbi dolgozatai érettebbek és mélyebbek.
Művei
Enzian (humoros dalok, 1875) Zlatorog (alpesi monda, 1877) Lieder eines fahrenden Gesellen (1878) Frau Holde (népmonda, 1881) Sommermärchen (próza, 1882) Abenteuer und Schänke alten Meistern nacher zählt (verses elbeszélések, 1883) Der Bote des Todes (költői elbeszélés, 1884) Truggold (regény, 2. kiad. 1883)
Magyarul
Regék; ford. Koltai Virgil; Rőser, Bp., 1894
Források
Jegyzetek
Kategória:Német költők Kategória:1840-ben született személyek Kategória:1905-ben elhunyt személyek