A Trybuna Ludu (magyarul „Néptribunus”, azaz „A nép szószéke”; a cím a tribunus plebis – lengyelül trybun ludowy – parafrázisa, utalással az ókori Róma köztársasági intézményére) 1948 és 1990 között megjelenő lengyel kommunista napilap volt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) központi bizottságának orgánuma, olyan, mint nálunk a Népszabadság.
Története thumb|200 px|balra|Bolesław Bierut lengyel elnök a Trybuna Ludut olvassa (1950 körül) A lap 1948-ban két újság egyesülésével jött létre: a kommunista Głos Ludu („A nép hangja”) és a szociáldemokrata Robotnik („Munkás”) című lapokat – a magyarországon lezajlott eseményekhez hasonlóan – anyapártjaik fúzióját követően vonták össze. A lap először 1948. december 16-án jelent meg.
A Trybuna Ludu nem különbözött a többi szocialista országban megjelenő központi pártlapoktól: hű volt a „munkásosztály élcsapatának” ideológiájához, követte annak mindenkori irányvonalát, olvasóinak számát pedig az egységes, centralizált sajtóirányítás lényegében mesterségesen duzzasztotta fel: indulásakor 250 ezres, 1973-ban 486 ezres, 1980-ban 1 milliós, megszűnése előtt, 1989-ben pedig 1 millió 135 ezres példányszámot ért el.
1956-ban a magyar forradalomról a lap ellentmondásos helyzetben és felemás módon tájékoztatott: hű maradt a lengyel pártvezetés álláspontjához, ez az álláspont azonban gyakorta szembement azzal, amit Moszkva és a budapesti bábkormány képviselt. Władysław Gomułka, aki éppen az 1956. októberi lengyelországi események hatására került vezető pozícióba, ellenérzéssel figyelte a Kádár-kormány hatalomra kerülését és árulásnak minősítette Nagy Imre kivégzését. Ebből adódott, hogy – részben éppen a központi pártlap révén – a lengyel közvélemény aránylag hiteles képet kaphatott a magyarországi eseményekről. Ám 1957 elején, amikor a pártvezetés és a Szovjetunió közötti viszony rendeződött, a pártlap újságírói azonban nem voltak hajlandók elfogadni az új tájékoztatási irányelveket és a megkövetelt öncenzúrát, haladéktalanul leváltották a lap főszerkesztőjét. 1981 végén még durvább beavatkozásra került sor a hatalom részéről: a szükségállapot bevezetésekor eltávolították a laptól az összes pártonkívüli újságírót, így a szerkesztőségben csak párttagok maradtak.
Vetélytársat a lap csak 1989 nyarán kapott, amikor megjelent a Szolidaritás Szakszervezet Gazeta Wyborcza („Választási újság”) nevű napilapja, amelyet mindmáig kiadnak. A Trybuna Ludu végig a LEMP szócsöve maradt: a lengyelországi rendszerváltozást nem segítette elő, csupán kullogott az események nyomában, még akkor is, amikor a választásokon az állampárt elbukott, a kormányfő pedig Tadeusz Mazowiecki lett. Emiatt nagyrészt elveszítette hitelét és olvasóinak többségét.
A lap hivatalosan 1990. február 5-én (más forrás szerint január 28-án) szűnt meg, miután a LEMP és annak kiadóvállalata (Robotnicza Spółdzielnia Wydawnicza) feloszlott. A szerkesztőséget ekkor szélnek eresztették, de aztán más összetételben, Marek Siwiec új főszerkesztő vezetésével (aki később EP-képviselő, majd alelnök lett) mégis folytatódott a lap kiadása, immár a szociáldemokrata párt folyóirataként, Trybuna címmel. 2009-ben ez az utódlap is megszűnt: utolsó kiadója, az Ad Novum gazdasági okokra hivatkozva feloszlatta a szerkesztőséget.
Főszerkesztők Leon Kasman 1948–53, majd 1957–67 Władysław Matwin 1953–57 Stanisław Mojkowski 1967–72 Józef Barecki 1972–80 Wiesław Bek 1980–85 Jerzy Majka 1985–90
Források
Kategória:Lengyelországi sajtótermékek Kategória:Lengyel nyelvű sajtótermékek Kategória:Napilapok