Az Anthoceros punctatus egy mohafaj a becősmohák törzséből és az Anthocerotaceae családból.
Jellemzői Ez a faj szabad szemmel nem különböztethető meg az Anthoceros agrestis-től, csak mikroszkóppal határozható meg biztonságosan a két faj. A hímivarszervei az A. punctatusnak jóval nagyobbak (120-250 mikrométer hosszúak), míg az A. agrestis-nek csak 60-80 mikrométer nagyságúak az antheridiumai.C. Casas - Handbook of Liverworts and Hornwortsof of the Iberian Peninsula and the Balearic Islands. 2009 Fényes, halvány zöld, rozetta alakú telepei vannak (thallus). A telepek szegélye szabálytalanul karéjos, átmérője nagyjából 1-3,5 cm-es. A telepek kiszáradva szakadozhatnak és erősen összegömbölyödnek. A telepek több sejtréteg vastagok, melyekben nyálka üregek vannak, melyekben a Nostoc nemzetségbe tartozó sötétkék vagy lila színű cianobaktériumok élhetnek.
Elsősorban ivarosan szaporodik. Az antheridiumok (hím ivarszervek) a telepek belsejében lévő kamrákban fejlődnek ki. Az archegoniumok (női ivarszervek) a telep felszínén fejlődnek ki. A telep felszínén több archegonium is kifejlődik. A megtermékenyítés után az archegoniumból 2-3 cm hosszú szarv, illetve becő alakú sporofiton fejlődik ki. A kifejlődő spóratok éretten fekete színű.
A spórák 38-53 mikrométer átmérőjűek, sötétbarna vagy feketés színűek. A spórák disztális oldalán sűrűn tüskékkel borított, melyeknek alapjai összeérnek.
Elterjedése és Ökológiája
Ez a becősmohafaj Közép- és Dél-Európában, Ázsiában (India, Japán, Nepál, Kína), Észak és Dél-Amerikában található meg.TAO PENG1,2 & RUI-LIANG ZHU1 - A revision of the genus Anthoceros (Anthocerotaceae, Anthocerotophyta) in China Phytotaxa 100 (1): 21–35 (2013) http://dx.doi.org/10.11646/phytotaxa.100.1.3 Európában a mérsékelt éghajlatú területeken él. Az Anthoceros agrestis-el összehasonlítva jobban kedveli a nedvesebb éghajlatot, ezért Európa nyugati felében gyakoribb, ezzel magyarázható az is, hogy a szárazföld belsejében ritkább és Magyarországon nem találták meg a fajt. Németországban is jóval ritkább mint az A. agrestis.
Nyílt, homokos, semleges vagy enyhén savas talajon él, létszükséglete, hogy a talajfelszín tartósan nedves legyen. Ritkás erdőkben, utak töltésén, árokparton vagy ritkábban szántókon, mezők és rétek csupasz talajfelszínén található meg. Pionír egyéves faj, azaz a zavart, nyílt, csupasz talajfelszínen nagyon gyorsan megjelenik és elszaporodik.
Élőhelyén a kísérő mohafajok Nebel & Philippi (2005) szerint: Philonotis fontana, Brachythecium rivulare, Hypnum lindbergii, Rhizomnium punctatum, Mnium hornum és Pellia epiphylla.Martin Nebel, Georg Philippi (2005) - Die Moose Baden-Württembergs, Bd.3
Természetvédelmi helyzete A faj Németországban ritka,Ludwig Meinunger, Wiebke Schröder: Verbreitungsatlas der Moose Deutschlands. Band 1. Eigenverlag der Regensburger Botanischen Gesellschaft, Regensburg, 2007. feltételezhető, hogy az állományok nagyságában jelentős szerepe van az időjárásnak is, feltételezik, hogy a száraz, aszályos időjárást nem tudja átvészelni. A német vörös listán mint erősen veszélyeztetett faj szerepel.Gabriele Ludwig, Martin Schnittler (Red.): Rote Liste gefährdeter Pflanzen Deutschlands (= Schriftenreihe für Vegetationskunde. 28). Bundesamt für Naturschutz, Bonn-Bad Godesberg 1996, Magyarországon eddig még nem figyelték meg. Nagy-Britannia nyugati részein gyakori faj. Világ viszonylatban nem fenyegeti kihalás ezt a becősmohát.
Jegyzetek
Linkek Anthoceros punctatus (Svájci oldal) BBS Field Guide - Anthoceros punctatus (Angol oldal) Anthoceros punctatus in "Die Moose von Deutschland" u. a. mit Verbreitungskarte Deutschland
Kategória:Növényfajok Kategória:Becősmohák Kategória:A 18. században leírt növényfajok