Alvaro Načinović (Fiume, 1966. március 27. –) olimpiai bajnok jugoszláv majd horvát válogatott kézilabdázó.
Pályafutása Klubcsapatokban Načinović először a Zamet klubjában játszott ifjúsági szinten, majd 1983-ban felkerült a felnőtt csapathoz.
1987-ben megnyerte a csapattal a jugoszláv másodosztály küzdelmeit és feljutott az élvonalba. Két évvel később, Darko Dunato távozása után Načinović lett a csapat kapitánya.
Öt szezont töltött még az első osztályban a Zametnél, majd az Zagreb Loto csapatában folytatta pályafutását. Az 1991-1992-es szezonban tagja volt a történelmi triplázást elérő zágrábi csapatnak, amely a bajnoki cím és a hazai kupa mellé megnyerte a legrangosabb nemzetközi klubtrófeát, a Bajnokcsapatok Európa-kupáját.
Načinović 1992 nyarán visszatért Zametbe, majd újabb egy szezon elteltével a szlovén Pivovarna Laško Celje játékosa lett. Öt évig játszott a klubban és minden szezonban bajnok valamint kupagyőztes lett. Az 1996–1997-es és az 1997–1998.as szezonban bejutottak a Bajnokok Ligája legjobb négy csapata közé.
1998-ban Načinović újból visszatért az RK Zamethez, amely akkoriban Zamet Autotrans néven szerepelt. Ezt követően visszatért a Celjéhez, ahol még két bajnoki címet nyert.
2001-ben a Crikvenica játékosa lett, ahol korábbi csapattársa, Drago Žiljak lett az edzője. Öt szezont játszott még a horvát élvonalban, majd 2006 nyarán bejelentette visszavonulását.
A válogatottban 1987-ben ifjúsági világbajnokságot nyert a jugoszláv U21-es csapat tagjaként. Jugoszlávia Spanyolországot győzte le a döntőben. 1988 júniusában debütált a felnőttek között egy Japán elleni mérkőzésen.
Három hónappal később részt vett a szöuli olimpián, ahol Jugoszlávia harmadik helyen végzett miután a bronzmérkőzésen 27-23-ra legyőzte a magyar válogatottat. A jugoszláv válogatottban 33 alkalommal lépett pályára.
Ezt követően az önálló Horvátország nemzeti csapatában szerepelt, amellyel 1993-ban Mediterrán játékokat nyert. Načinović nyolc nagy versenyen lépett pályára horvát válogatott színeiben, az 1995-ös világbajnokságon ezüstérmet, az 1996-os olimpián pedig aranyérmet nyert. Atlantába Svájc ellen ő szerezte csapata első gólját a tornán.
Az olimpiát követően visszavonult a válogatottól, de később meggondolta magát és pályára lépett az 1998-as Európa-bajnokságon is. 2000-ben játszott utoljára címeres mezben. 105 mérkőzésen 165 alkalommal volt eredményes.
Visszavonulása után Visszavonulását követően az RK Zamet sportigazgatója lett.
2012-ben a Sportért Felelős Állami Bizottság tagja lett, rangos állami kitüntetésben részesült és dokumentumfilmeb is szerepelt, amely Fiume város olimpiai bajnokairól szól.
2016-ban két dokumentumfilm jelent meg, az Od ponora do Olimpa és a Prvi Put, amely az 1996-os nyári olimpia eseményeit dolgozza fel.
Atlantában az önálló Horvátország első olimpiai aranyérmét nyerték csapattársaival.
Család Fia, Veron szintén profi kézilabdázó, az RK Zamet játékosa.
Sikerei, díjai RK Zamet Jugoszláv másodosztályú bajnok (1): 1986-87
RK Zagreb Loto Horvát bajnok (1): 1992 Horvát kupagyőztes (1): 1992 Bajnokcsapatok Európa-kupája-győztes (1): 1991–92
RK Celje Pivovara Laško Szlovén bajnok (7): 1993-94, 1994–95, 1995–96, 1996–97, 1997–98, 1999-00, 2000–01 Szlovén kupagyőztes (7): 1994, 1995, 1996, 1997, 1998, 2000, 2001
Egyéni elismerés Ivica Kurtini-díj: 1988 Franjo Bučar Állami Sportdíj – 1996 Rijeka (Fiume) olimpiai medáljának tulajdonosa – 2014 RK Zamet hall of fame – 2015
Kitüntetés Order of Danica Hrvatska
Jegyzetek
Források
Kategória:1966-ban született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Horvát kézilabdázók Kategória:Horvát olimpiai bajnokok Kategória:Jugoszláv olimpiai bronzérmesek Kategória:Olimpiai bajnokok (1996) Kategória:Olimpiai bajnokok (kézilabda)