Az SMS NürnbergA hajónév előtt álló három betű (SMS) a német Seiner Majestät Schiff rövidítése. Jelentése: Őfelsége Hajója. a Császári Haditengerészet egyik Königsberg-osztályúAz irodalomban a Königsberg egyes helyeken önálló egységként kezelik, míg a másik három hajót Nürnberg-osztályként adják meg. Gröner és Koop is Königsberg-osztályként adja meg a hajókat és mind a négy egységet ide sorolja. könnyűcirkálója – korabeli német megjelöléssel kiscirkálója – volt. Testvérhajói a Königsberg, a Stettin és a Stuttgart voltak. Kielben épült meg 1906 és 1908 között. Fő fegyverzetét 10 darab 10,5 cm-es gyorstüzelő ágyú alkotta, legnagyobb sebessége 23,4 csomó volt.
A cirkáló rövid ideig a hazai vizeken teljesített szolgálatot mielőtt 1910-ben külhoni szolgálatra küldték a Kelet-ázsiai Hajórajhoz. Az első világháború kitörésekor épp visszatérőben volt Csingtao támaszpontjára egy mexikói kiküldetéséről. Hazaútját megszakítva csatlakozott a déli vizeken gyülekező, Maximilian von Spee altengernagy vezette hajóraj zöméhez, mellyel átszelte a Csendes-óceánt és a chilei partok előtt 1914. november 1-én részt vett a Christopher Cradock ellentengernagy vezette brit hajórajjal vívott győztes coroneli csatában. A csatában a német hajórajtól lemaradt Nürnberg a sötétben összefutott a sérülten elmenekülni igyekvő Monmouth-szal és elsüllyesztette azt.
Egy hónappal később a német hajóraj támadást indított a Falkland-szigeteken lévő brit támaszpont ellen, amit azonban megszakítottak a kikötőben lévő erős ellenséges erők jelenléte miatt. Doveton Sturdee altengernagy előző nap ide érkezett jelentős túlerejű hadereje, melyhez két csatacirkáló is tartozott, üldözőbe vette a visszavonuló németeket és nagyrészt megsemmisítette Spee hajóraját. A Nürnberg a Kent páncélos cirkálóval vívott harcban süllyedt el.
Tervezése
A Königsberg-osztály könnyűcirkálóit a hazai flotta kötelékében végrehajtandó felderítői feladatok valamint a külhoni szolgálat kritériumait egyaránt figyelembe véve tervezték meg.Gardiner & Gray, 142., 157. o. A költségvetési megszorítások ugyanis megakadályozták a Császári Haditengerészetet az adott feladatokra jobban specializált cirkálók építésében. A hajóosztály utolsó három egységének jellegzetessége volt a három kémény nem egyenlő távolságokban való elhelyezése. Közülük a hátulsó nagyobb távolságra volt a középsőtől, mint az első. Előbbi emiatt a „detasált kémény” („detachierter Schornstein”) gúnynevet kapta.
A cirkálót "Ersatz Blitz" néven – a leváltás előtt álló Blitz pótlásának szánva – rendelték meg 1906. január 16-án a kieli Kasierliche Werftnél. A vízrebocsátására 1906. augusztus 28-án került sor. A keresztelését Dr. Georg von Schuh, a névadó város polgármestere végezte.
Technikai adatok A Nürnberg teljes hosszúsága 116,8 m, szélessége 13,3 m, merülése az elülső részén 5,24 m volt. Vízkiszorítása t volt teljes harci terhelés mellett. A meghajtásáról két darab háromszoros expanziójú gőzgép gondoskodott, melyeket 11 széntüzelésű Marine-gőzkazán látott el gőzzel. Legnagyobb sebessége 23,4 csomó, hatótávolsága 12 csomós sebesség mellett tengeri mérföld () volt. A cirkáló személyzetéhez 322 fő, 308 sorállományú tengerész és 14 tiszt tartozott.Gröner, 104. o.
Fegyverzete Fő fegyverzetét tíz darab 10,5 cm űrméretű, 40-es kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyú adta, melyeket külön forgótalpakon helyeztek el. Kettőt helyeztek el egymás mellett a hajó orrán, hasonlóan kettőt egymás mellett hátul, hármat-hármat pedig a hajó középső részén, annak két oldalán. A lövegek maximális emelkedése 30° volt, amivel legnagyobb lőtávolságuk volt.Gardiner & Gray, 140. o. Lőszerkészletük 1500 darabos volt, amivel 150 lövedék jutott minden egyes ágyúra.
A fegyverzetéhez tartozott még nyolc 5,2 cm-es, 55-ös kaliberhosszúságú ágyú, melyekhez 4000 lövedék (500/cső) tartozott.
A cirkáló két 45 cm-es, a két oldalra néző víz alatti torpedóvető csővel is rendelkezett, melyekhez öt torpedó tartozott.
A hajó fedélzete páncélozott volt, a legvastagabb középső részén ennek vastagsága 80 mm volt. A parancsnoki torony 100 mm-es oldalpáncélzattal rendelkezett.
Szolgálata Honi vizeken
A felszerelését követően 1908. április 10-én adták át és a Nyílt-tengeri Flotta (Hochseeflotte) kötelékébe került. Első parancsnoka Georg Schur fregattkapitány lett és ő alatta végezte a próbajáratait. Schur ezt megelőzően 1907. október 29. és 1908. január 19. között már levezette a turbinahajtású Stettin, majd 1908. február 1. és április 9. között a Stuttgart próbajáratait, így mind a három „detasált kéményű” könnyűcirkáló első parancsnokaként szolgált.
A Nürnberget már 1908. július 11-én kivonták 20 hónapra a szolgálatból a haditengerészetnél lévő krónikus létszámhiány miatt, ami nem tette lehetővé az összes modern egység szolgálatba állítását és huzamosabb külhoni szolgálatát. Testvérhajója, a Stuttgart is a próbajáratait követően tíz hónapig szolgálaton kívül volt.
Külhoni szolgálat bélyegkép|200px|A cirkáló egy dokkban állva bélyegkép|200px|A Nürnberg az egyik csónakjával
1910. február 1-én a Nürnberget ismét szolgálatba állították és külhoni szolgálatra küldték. A Kelet-ázsiai Hajóraj kötelékéhez küldték a nála hat évvel idősebb és a Távol-Keletről visszavont Arcona könnyűcirkáló pótlására és már február 14-én útnak indult Wilhelmshavenből. Március elején Port Szaídban találkozott a már hazaúton lévő Arconával és itt a két hajó a legénységük egy részét elcserélte. Április 5-én érkezett Szingapúrba és ezzel az új állomáshelyének tevékenységi területére lépett. Innen folytatta a hajóraj támaszpontja, Csingtao kikötője felé vezető útját.
Az első hosszabb útjára június 20-án indult, mikor a hajóraj zászlóshajóját, a Scharnhorstot kísérte Saipan, Truk és Ponape érintésével Szamoáig, ahol július 19-et követően az itt állomásozó Cormoran és Condor ágyúnaszádokkal találkozott és bevárta a hajórajhoz újonnan áthelyezett Emden könnyűcirkálót, mely Dél-Amerika felé a Csendes-óceánon áthajózva érkezett meg ide egy hosszútávú tesztet követően július 22-én. A zászlóshajó a két könnyűcirkálóval Friedrich-Wilhelm-Hafen felé hajózott el, ahol a Planet kutatóhajó (Vermessungsschiff) hajtóműproblémák miatt vesztegelt. A Nürnberg előbb egy rendőrcsapatot szállított Hatzfeldhafenbe, ahol a helyi lakosság több munkást meggyilkolt, majd a Planetnek nyújtott támogatást és szeptember 9. és 24. között azt a Szunda-szoroson át vontatta Szingapúrba a javítások elvégzéséhez.
A hajórajhoz tartozott még a Leipzig könnyűcirkáló és 1911-től a zászlóshajó testvérhajója, a Gneisenau. Emellett az Iltis-osztály négy ágyúnaszádja, három folyami ágyúnaszád és a Taku valamint az S 90 rombolók tartoztak a rajhoz.
A következő akciója során a Nürnberg az Emdennel és a Cormorannal Ponape szigetén a sokeh törzs felkelését verte le 1911 elején. 1911 őszén a kínai forradalom kötötte le és a hajórajparancsnokkal a fedélzeten májusban és júniusban a felhajózott a Jangcén Hankauig. 1912 végén a csingtaói hajógyárban esett át átfogó javításokon. 1913. október 16-án a Nürnberg Jokohama kikötőjéből indulva tett utat Mexikó nyugati partjaihoz, hogy német, osztrák és svájci polgárokat vegyen védelme alá és a német érdekeket védelmezze a Mexikóban uralkodó nyugtalanságok elől.
November 8-án első mexikói kikötőként La Pazt kereste fel és innen Mazatlán felé haladt tovább, ami a fő báziskikötője lett. A védelmi feladatai során a brit Algerine és Shearwater szlúpokkal, amerikai hadihajókkal – köztük a Pittsburgh, California és Maryland páncélos cirkálókkal, a New Orleans, Albany és Raleigh cirkálókkal – valamint december 25. után a japán Idzumo páncélos cirkálóval működött együtt.
Április 20. után a krízis egy mexikói-amerikai konfliktussá szélesedett és a Nürnberg – a japán páncélos cirkálóval szoros együttműködésben – átvette minden semleges állam polgárainak védelmét. 1914. májusának végén Acapulco és Salina Cruz érintésével Panamavároshoz hajózott, hogy a legénységének egy részét lecserélje és átvegye a Németországból érkezett ellátmányt, mely röviddel a Panama-csatorna elkészülte előtt érkezett Colónba és vasúti szállítással küldték át Panamavárosba. Július 7-én Mazatlánban találkozott össze az őt leváltani érkező Leipziggel. Javítások elvégzése végett július 14. és 18. között San Francisco kikötőjében került dokkba, hogy onnan Honolulu érintésével Apiába menjen, ahol a Scharnhorsttal és a Gneisenauval kellett találkoznia. Az európai helyzet kiéleződése miatt a Nürnberget egyenesen Kelet-Ázsiába rendelték, de Csingtaóba már nem érhetett vissza. A brit és francia hadüzenetet követően 1914. augusztus 6-án Ponapénál találkozott a két páncélos cirkálóval.
Első világháború bélyegkép|300px|A cirkáló legénysége egy csoportfelvételen Röviddel a háború kitörése előtt a Kelet-ázsiai Hajóraj két páncélos cirkálója a csendes-óceáni német gyarmatokra, Német Új-Guineára és Német Szamoára indult ellenőrzőkörutat tenni. A mozgósításról Ponape szigeténél értesültek. Spee tengernagy a raját augusztus 11-től a Mariana-szigeteknél lévő Pagan szigeténél vonta össze. Egy parancsnoki egyeztetés után a német hajók további útja a Marshall-szigeteken, Szamoán, Tahitin és a Húsvét-szigeten át a chilei partokhoz vezetett.
Spee tengernagy tengernagy utasítására a Nürnberg augusztus 22. és szeptember 8. kivált a kötelékből, hogy a Titania gőzös kíséretében előbb Honoluluban postaküldeményeket adjon fel és híreket szerezzen be, majd a Fanning-szigethez hajózva semlegesítse az ottani brit rádióállomást.
Honoluluba érve szeptember 1-én az amerikai kikötőparancsnok, Moore ellentengernagy nem engedélyezte a Nürnbergnek a szénvételezést arra hivatkozva, hogy Németország hadviselő fél és a nemzetközi törvények alapján csak három hónap múlva vételezhetne újra szenet amerikai kikötőben. Ez a szabályok félreértelmezése volt a részéről, mivel mikor előzőleg itt járt a Nürnberg, Németország még nem állt hadban, így az akkori üzemanyagvételezés nem akadályozhatta a mostanit. Von Schönberg sorhajókapitány a kikötés után azonnal felhívta telefonon az amerikai tengernagyot és sikerült nála elérnie, hogy 750 t szenet a rendelkezésére bocsássanak. A szén vételezése közben azonban Moore megváltoztatta a döntését és csak 550 tonnát engedélyezett. A jogsértő magatartást tapasztalva Schönberg a helyi német konzullal Pearl Harborban személyesen kereste fel az amerikai tengernagyot és erélyes fellépésükkel sikerült a mennyiséget 700 tonnára felemelni. Schönberg az amerikai fél magatartásáról a következőket jegyezte fel: „Az amerikai tengernagy kétségkívül részben durva hanyagságból, részben nagyon is a japánoktól való félelemből cselekedett [ily módon]. Végül 700 tonnát engedélyezett nekem; a nemzetközi törvények értelmében ennél jóval többet is felvehettem volna, de már túl sok időt veszítettem ahhoz, hogy tovább alkudozhattam volna, ezt amúgy is méltatlannak tartottam magamra nézve és ezt a tengernagy számára is kifejezésre juttattam.”Raeder 127. o. A Nürnberg este hétkor hagyta el a kikötőt a helyi német kolónia tagjainak jókívánságainak közepette 38 csatlakozott önkéntessel a fedélzetén. Kifutáskor a Kongo csatacirkáló és más japán hadihajók rádiójeleit fogták, de nem találkoztak össze egyikkel sem. A könnyűcirkáló szeptember 6-án csatlakozott ismét a hajórajhoz. Rajtaütés a Fanning-szigeten
bélyegkép|jobbra|300px|A Fanning-sziget (Tabuaeran atoll) elhelyezkedése a Csendes-óceán középső részén