A frászkarika a magyar nép hiedelemvilágában, babonában a frász (különféle görcsrohamok, rángógörcs vagy konkrétan epilepszia, epilepsziás roham) elhárítására készített eszköz.

A rendelkezésre álló források nem egyértelműek abban, hogy milyen korosztályban, milyen megbetegedések ellen, milyen anyagú eszközt milyen módon készítettek. Illetve hogy az eszközt a betegség (rontás) elhárítására vagy csak a görcsroham jelentkezésének idején alkalmazták. Egyes források szerint különleges módon elkészített, gyúrt és kisütött tésztakarika, kör alakú perec, más források szerint Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága, 166. o. viszont koszorúszerű vesszőfonat. Első ismert formája Angliából származik a 12. századból. Magyar néprajzi lexikon II. (Angolul: cramp-ring azaz görcsgyűrű.)

A hiedelmek feltehetően német hatásra terjedtek Magyarországon a német nemzetiség közvetítésével a 18. században. Német nyelvterületen a kapcsolódó hiedelmek jóval változatosabbak.A Frais német szó (magyarosan elferdítve frász vagy fráz) jelentése: ijedség, veszedelem, görcs. (Lásd még németül: Fraisenkette)

Nem világos az sem, hogy a görcsrohamot minden esetben ártó szándékú varázslattal kiváltott jelenségnek gondolták-e.

Alkalmazása, változatai A hiedelem egyik formájában csecsemők, kisgyermekek görcsrohamainak elhárítására készítették. A kör alakú perecet kilenc helyről (háztól, szomszédoktól) származó lisztből kilenc nap alatt készítették el. A csecsemőt, kisgyermeket (egyes változatokban csak a fejét)Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár átbujtatták a tárgyon (frászkarikán). (Az átbujtatás újjászületés szimbólum is. Vagyis a beteg szimbolikusan egészségesen születik ujjá.) Más magyarországi területeken a frászkarika Krisztus töviskoronájára emlékeztető (de sosem tüskés),Dömötör Tekla 45. számú kép, Néprajzi Múzeum. Viszont a szövegben (166. oldal) csak a tésztából készült változatot ismerteti.Lehetséges, hogy az a képzet társult hozzá, hogy mint Krisztus töviskoronájának, vagyis egy szent tárgynak a másaként hatásos, de a tüskék hiányában éppen a szenvedés mérséklését váltja ki. szabálytalanul (nem egyenesen) fejlődő növény vesszőfonata. A múzeumi leletek tanúsága szerint egyetlen vesszőből fonták amelynek két végét a koszorúba rejtették. Lehetséges, hogy a növény egy adott fajta, illetve a koszorú meneteinek száma kilenc. Ezt a típust görcsroham jelentkezésekor a beteg mellkasára helyezték. Kései gyűjtésű változata (Nagytarcsa, 1982)Nagytarcsa, Falumúzeum. Fotó a forrásként megjelölt műben. rózsafa tüskés indájából készített gyűrű, amelyet feltételezett szemmelverés által okozott görcs ellen alkalmaztak lényegében az eredeti változatnak megfelelő módon.

Mai szóhasználatban A XX. század elejétől a frász jelentése és a frászkarikához kapcsolódó hiedelmek elhomályosultak, és keveredtek az ijedségAz eredeti német szó jelentései között szerepel az ijedtség is. (trauma) elhárításával kapcsolatos hiedelmek homályos emlékével. Illetve szórványosan a ragály jelentésű fene kifejezés helyébe léptek, amelynek eredeti jelentése szintén elhomályosodott.

Ennek tudható be hogy vulgáris szóhasználatban a frász az ijedtség szinonimája lett („A frász jött rámǃ”, „Kitört a frászǃ” – azaz megijedtem.A „Kitöri a frász érte/utána” azonban érdekes módonː – (nagyon) szerelmes belé, vágyódik utána.) A fene, nyavalya szó helyébe lépve: szópótló kifejezéssé vált („Mi a frász/frászkarika ez?”) illetve nyomatékos elutasító szóvá („Egy frásztǃ” vagy „Frászkarikát!”) A pofon helyett: „Kapsz egy frásztǃ” – feltehetően az „Olyan pofont kapsz, hogy elájulszǃ” frappánsnak szánt tartalmi rövidülése utalva arra, hogy a görcsrohamok néhány betegségnél, például epilepsziánál eszméletvesztéssel is járhatnak. (Ezek szerint a „Kapsz egy frászkarikátǃ” és „Olyan frászt kapsz, hogy elájulszǃ” amellett hogy vulgáris, egyelőre hibás szóhasználatnak minősíthetők.)

A legutóbbi időkben terjed az a téves nézet is, miszerint a frászkarika az epilepszia vagy epilepsziás roham régi elnevezése volt.

Jegyzetek

Források – frász és frászkarika szócikk Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága, Corvina Kiadó, Budapest, 1981, (2. kiadás: 1982), Erdődi József: Egy babona európai útja (Frászkarika) (Magyar Nyelv, 1954, 83–90. o.) Frászkarika, főszerk: Bárczi Géza – Országh László: A magyar nyelv értelmező szótára I-VII., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959–1962

Molnárné Hajdú Margit: Népi gyógyítás Nagytarcsán (Tarcsa Világ – 2142.hu), = Molnár Lajos – Molnárné Hajdú Margitː A 700 éves Nagytarcsa, Nagytarcsa önkormányzata, Nagytarcsa, 2002, , 131–150. o. Szemadám György–Nagy András–Jankovics Marcell–Hoppál Mihály: Jelképtár, Helikon Kiadó, Budapest, 1994, 256 oldal – Kőr szócikk és frászkarika ábrázolás, Zala (128. o.)

Kategória:Népszokások