A Jupiter az ötödik bolygó a Naptól, és messze a legnagyobb a Naprendszerben. Óriásbolygó, tömege két és félszerese az összes többi bolygó együttes tömegének. A többi óriásbolygóval (Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) együtt gyakran Jupiter-típusú, vagy külső bolygóknak nevezik.
A Földről nézve maximális fényessége -2,5 magnitúdó, ezzel átlagosan a harmadik legfényesebb égitest az éjszakai égbolton, a Hold és a Vénusz után (rövid időre a Mars vetekedhet fényességével pályájának bizonyos pontjain).
A Jupiter főként hidrogénből áll, tömegének egynegyedét hélium teszi ki, sziklás magja nehezebb elemeket tartalmazhat. Gyors forgása miatt alakja forgási ellipszoid (lapított gömb). A külső atmoszférája láthatóan számos sávra oszlik a különböző szélességi körökön, turbulenciát és viharokat okozva ezek határain. Kiemelkedő látványosság a Nagy Vörös Folt, egy óriási vihar, amit már a 17. században is megfigyeltek.
A bolygót halvány planetáris gyűrűrendszer és erős magnetoszféra vesz körül. 79 holdja van (2018-as adat), köztük a négy legnagyobbat Galilei-holdaknak nevezzük, amelyeket 1610-ben fedezett fel névadójuk.
A Jupitert számos űrszonda vizsgálta már, legismertebbek ezek közül a Pioneer és Voyager közelrepülések, később a Galileo és a Juno űrszonda.
A bolygót már az ókori csillagászok is ismerték, számos kultúrában mitologikus és vallási tartalommal ruházták fel. Nevét Iuppiterről, a római főistenről kapta. A bolygó csillagászatban és asztrológiában használt jele az istenség kezében hagyományosan megjelenő villámot jelképezi (Unicode: ♃).
Szerkezet 230px|balra|bélyegkép|A Föld és a Jupiter méretének összehasonlítása
A Jupiter a Naprendszer négy gázóriásának egyike, elsősorban nem szilárd anyagból áll. A legnagyobb méretű bolygó a rendszerben, egyenlítői átmérője: 142 984 kilométer, sűrűsége 1,326 g/cm³. A Neptunusz után a második legnagyobb sűrűségű a gázbolygók közül, de a négy kőzetbolygóénál kisebb, viszont mérete miatt a legnagyobb tömegű.
Összetétel A Jupiter felső légköre atomszám szerint 93% hidrogénből és 7% héliumból áll, molekulaszám szerint 86% hidrogénből és 13% héliumból. Mivel a héliumatom négyszer nagyobb tömegű, mint a hidrogénatom, az összetétel változik, ha a tömegarányt nézzük. Ez alapján a légkör 75%-a hidrogén, 24%-a hélium, 1%-a más elem. A bolygó belseje sűrűbb anyagot tartalmaz, nagyjából 71% hidrogént, 24% héliumot és 5%-a más elemeket. A légkör nyomokban tartalmaz metánt, vizet, ammóniát és szilícium alapú összetevőket. Található még szén, etán, hidrogén-szulfid, neon, oxigén és kén. A légkör külső rétege tartalmaz fagyott ammóniakristályt is. Infravörös és ultraibolya mérésekkel benzolt és más szénhidrogént is kimutattak.
Színképelemzés alapján a Szaturnuszról úgy tudjuk, hogy összetétele hasonló a Jupiteréhez. A másik két gázóriásnak, az Uránusznak és a Neptunusznak viszonylag kevesebb hidrogénje és héliuma van. Helyszíni mérések hiánya miatt a nehezebb elemek pontos gyakorisága a Jupiteren túli bolygóknál nem ismert.
Tömeg A Jupiter tömege messze a legnagyobb a Naprendszerben, 2,5-szer nagyobb, mint az összes többi bolygóé együttvéve. Bár a gázóriás sűrűsége jóval kisebb a Földének, a Jupiter mérete sokkal nagyobb (11-szer nagyobb az átmérője), így tömege majdnem 318-szor nagyobb, mint a Földé.
A Jupiternél sokkal nagyobb tömegű exobolygókat is felfedeztek, bár ezeknek a többségéről úgy vélik, hogy szintén gázóriások, lehetnek köztük barna törpék is. Nincs egyértelmű definíció arra, hogy mi különböztet meg egy gázbolygót (mint például a Jupiter) egy barna törpétől, bár az utóbbinak meglehetősen speciális színképvonalai vannak. Jelenleg, ha egy csillagszerű anyageloszlással rendelkező égitest meghaladja a 13 Jupiter-tömeget (tehát elég nagy ahhoz, hogy deutériumot égessen), akkor barna törpének tekintik. Ennél kisebb tömegű égitest bolygónak minősül.
Ha a Jupiter kb. 75-ször nagyobb tömegű lenne a jelenleginél, akkor már annyira összehúzódna a fokozott gravitációs erő alatt, hogy összeroskadna, és beindulna a magfúzió, így csillag válna belőle. A legkisebb ismert csillag (EBLM J0555-57Ab), egy vörös törpe átmérője éppenhogy csak nagyobb, mint a Jupiteré.
Bár a Jupiter nem elég nagy a magfúzióhoz, még mindig több hőt sugároz, mint amennyit a Naptól kap. A bolygó által termelt hő majdnem egyenlő a kapott napsugárzással. Ezt a hősugárzást Kelvin–Helmholtz-folyamat hozza létre adiabatikus összehúzódással. A folyamat eredményeként a bolygó körülbelül 2 cm-t húzódik össze minden évben. Kialakulásakor a Jupiter kétszer nagyobb átmérőjű és sokkal melegebb volt, mint most.
Belső szerkezet left|thumb|200px|A Jupiter belső szerkezete
Még mindig bizonytalanság uralkodik a Jupiter belső szerkezetét illetően. Egy modell szerint a felépítése homogén, azaz szilárd felszín nélküli, és a sűrűség fokozatosan növekedik a mag irányába. Másrészt a Jupiter akár tizenkétszeres Föld-tömegű, sűrű, fémes hidrogénnel és héliummal elkeveredett, plazmaállapotú, intermetallikus fém-szilikát maggal is rendelkezhet (nehézelem gyakorisága a Nap anyagához képest akár 7,5x-es lehet), amely a teljes tömegnek nagyjából a 3-4%-át teszi ki. A központi régiót sűrű, fémes állapotú folyékony hidrogén veszi körül, amely körülbelül a bolygó sugarának 78%-ára terjed ki. A hélium és neon esőhöz hasonló cseppjei ezen a rétegen keresztül kicsapódnak, csökkentve arányukat a felső légkörben.
A fémeshidrogén-réteg fölött a folyékony és gáznemű molekuláris hidrogén átlátszó rétege található. A gázréteg a felhőrétegtől körülbelül 1000 km mélyre terjed. Nincs közvetlen határ a hidrogén különböző rétegei között; a mélységgel a hidrogén állapota gázból folyékonyba megy át.
A hőmérséklet és a nyomás a Jupiter belsejében a mag felé nő. Az átmeneti régióban, ahol a folyékony hidrogén fémessé alakul, a hőmérséklet 10 000 K körüli, a nyomás 200 GPa. A hőmérséklet a mag felszínén 36 000 K, a belső nyomás pedig nagyjából 3000–4500 GPa.
Felhők right|thumb|300px|A Jupiter felhőinek mozgása ismétlődő animáción
A Jupitert ammóniakristályokból és ammónium-hidroszulfidból álló felhők borítják. A felhők a tropopauzában helyezkednek el, és sávokban vannak elrendeződve különböző szélességeken. Ezek világosabb színű zónákra és sötétebb övekre oszlanak. A különböző irányú áramlatok kölcsönhatásai viharokat és turbulenciákat okoznak. 100 m/s (360 km/óra) sebességű szelek szokásosak a különböző sávokban. Ezek a zónák évről évre változtatják szélességüket, színüket és intenzitásukat, de eléggé stabilak, hogy a csillagászok azonosító jelzésekkel lássák el őket.
A felhőréteg csak 50 kilométeres vastagságú, két felhőréteg található: egy vastag alsó réteg és egy vékonyabb régió. Vízfelhők vékony rétege húzódhat az ammóniaréteg alatt, amelyet a Jupiter légkörében megfigyelt villámlások bizonyítanak. Ezek az elektromos kisülések több ezerszer erősebbek lehetnek, mint a földiek. A vízfelhők belső hő által táplált viharokat is létrehozhatnak.
A Jupiter sztratoszférájában lévő víz eredete nagyrészt a Shoemaker–Levy 9 üstökös 1994-es becsapódásának következménye a Herschel űrtávcső mérései szerint. A víz eredete korábban éveken keresztül vita tárgya volt.http://sci.esa.int/science-e/www/object/index.cfm?fobjectid=51720 2013-04-23
A Nagy Vörös Folt és más viharok thumb|250px|left|A Nagy Vörös Folt a Voyager–1 képén thumb|250px|left| Animált képpé rendezett fotósorozat, melyeket a Voyager–1 készített a Jupiterről. A képen jól láthatók a légköri sávok mozgása a Nagy Vörös Folt körül
A Jupiter legismertebb alakzata a Nagy Vörös Folt, a Földnél nagyobb átmérőjű, tartós anticiklon vihar az egyenlítőtől 22°-kal délre, amely legalább 300 éve tombol. Matematikai modellek azt mutatják, hogy a vihar stabil képződmény, a bolygó állandó alakzata. Új megfigyelések azt bizonyítják, hogy a Nagy Vörös Folt zsugorodik, az átmérője évente mintegy 900–1000 km-rel csökken.Gyorsan zsugorodik a Nagy Vörös Folt
jobbra|bélyegkép|230px|A Jupiter gyűrűrendszere jobbra|bélyegkép|230px|A Jupiter aurórája UV-fényben
A Jupiteren más nagy viharok is vannak, amelyek azonban sem méretükben, sem élettartamukban nem közelítik meg a Nagy Vörös Foltot. A Jupiteren fehér és barna ovális alakú viharok is tombolnak, amelyek nagy részének nincs neve. A fehér színűek általában viszonylag hűvös felhőkből állnak a légkör felső rétegeiben, míg a barnák melegebbek.
2000-ben egy új képződmény jelent meg a déli félgömbön, amely hasonló a Nagy Vörös Folthoz, de annál kisebb. Több kisebb, fehér ovális viharból keletkezett, ezek összeállása után intenzitása megnőtt, színe fehérről vörösre változott.
Gyűrűk A Szaturnuszhoz hasonlóan a Jupiter is rendelkezik gyűrűkkel, de ezek halványak, és főleg a holdakról származó porrészecskékből állnak. A Szaturnusz gyűrűivel ellentétben ezek kevesebb jeget tartalmaznak. A gyűrűrendszer három fő részre osztható: az apró részecskék alkotta legbelső gyűrű (halo), a viszonylag fényes középső gyűrű és a kettős külső gyűrű (Gossamer Ring).
Magnetoszféra A Jupiter magnetoszférája a legnagyobb alakzat az egész Naprendszerben. Elnyúlik egészen a Szaturnusz pályáján túlra. Ha látható lenne, az esti égbolton nagyobbnak látszana, mint a telihold. Kb. 14-szer erősebb a földi magnetoszféránál. A forgástengely és a mágneses tengely 11°-os szöget zár be egymással úgy, hogy az északi mágneses pólus a déli földrajzi pólus közelében van, a déli pedig az északi pólus közelében (azaz polaritása a földinek fordítottja). A Jupiter magnetoszférájának mérete a napszél hatása miatt változik. A magnetoszféra kialakulásának oka valószínűleg a bolygó belsejében lévő folyékony fémszerű burok. A mágneses pólusoknál a magnetoszféra és a napszél részecskéinek interakciójából jön létre a Jupiter aurórája.
Keringés és forgás A Jupiter naptávolsága (a pálya fél nagytengelye) 778,57 millió km (5,20 CsE), (sziderikus) keringési ideje 4332,589 nap, azaz 11,862 év, ami a Szaturnusz keringési idejének kétötöde. Az egyetlen bolygó, amelynek a Nappal való tömegközéppontja a csillagon kívül helyezkedik el, bár ez mindössze a Nap sugarának a 7%-ával van a felszín felett. – See section 3.4. Napközelségben (perihélium) 740,52 millió km, míg naptávolban (aphélium) 816,62 millió km a Naptól való távolsága. A bolygópálya excentricitása 0,0489, inklinációja 1,304°. bélyegkép|230px|jobbra|A Jupiter átlagos naptávolsága 778 millió km, keringési ideje 11,86 év
Alakja a gömbtől erősen eltér, a gyors tengelyforgás miatt. Sarki átmérője 134 000 km, egyenlítői átmérője 143 000 km, azaz a Nap átmérőjének kb. 10%-a. Az egyenlítői sáv – ez az egyenlítőtől északra és délre 10 foknyi távolság – forgási periódusa 9 óra 50 perc 30 másodperc, a nagyobb szélességeké 9 óra 55 perc 40 másodperc. Az egyenlítői sáv gyorsabb forgási periódusa valószínűleg egy erős légköri áramlásnak köszönhető, amely a bolygó forgási irányával megegyező irányú (azaz nyugatról keletre mozog). Tengelyferdesége mindössze 3,13°, így a bolygón nincsenek jelentős évszakoknak megfelelő változások, ellentétben a Földdel, vagy a Marssal.
Megfigyelés Látható fény balra|bélyegkép|250px|Egy külső bolygó látszólagos retrográd mozgása az égbolton