Zvornik (, ) város Bosznia-Hercegovinában, a Boszniai Szerb Köztársaságban.
Fekvése Zvornik Bosznia-Hercegovina keleti részén, a Majevica-hegység keleti lejtőin, a Drina-folyó bal partján található. A várossal szemközt, a folyó túlpartján fekszik Szerbiában Mali Zvornik („kis Zvornik”). Délről, nyugatról és északnyugatról a várost a Majevica és a Javor lejtői, keletről pedig a Drina-folyó határolja. A községterület egy keskeny sávval a Drina mentén a Semberija-síkságra is kiterjed. Zvornik községet délről Bratunac, Milići és Vlasenica, nyugatról Šekovići, Osmaci és Sapna, északról Ugljevik és Bijeljina, keletről pedig a Drina túloldalán Loznica, Mali Zvornik és Ljubovija szerb községek határolják. Zvornik község területe a boszniai háború előtt 52 km hosszan húzódott a Drina folyó bal partján. Területének 90%-a dombos és hegyes vidék. A község tengerszint feletti magassága 130 és 916 méter között mozog, ami a Jelica legmagasabb pontja. Maga a város 146 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, míg a város határának mintegy 60%-a 300 és 500 méter közötti tengerszint feletti magasságban található. A városhoz tartozó Kula Grad faluban épült fel a zvorniki erőd a 12. században.
Zvornik geostratégiai elhelyezkedése nagyon kedvező, mivel fontos utak kereszteződésénél fekszik, melyek Szarajevóval, Belgráddal, Újvidékkel, Bijeljinával és Tuzlával kötik össze. Földrajzilag szinte pontosan három nagyváros, Belgrád, Újvidék és Szarajevó alkotta háromszög közepén helyezkedik el. A Drina-folyón átívelő két híd élénk közúti és vasúti forgalmat biztosít a volt Jugoszlávia egész területével.
Éghajlata A város területét mérsékelt kontinentális éghajlat uralja. A nyarak melegek, a telek hidegek (januárban az átlaghőmérséklet 1-2 °C, júliusban pedig 20-22 °C). Az éves átlaghőmérséklet 16 és 18 °C között van.
Népessége A község népessége Lakossága 2013-ban 58 856 fő volt. A népességnek közel kétharmada szerb. Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb30 86338 579Bosnyák48 10219 855Horvát122106Jugoszláv124813Egyéb960303Összesen81 29558 856
A város népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb4 23510 308Bosnyák8 854992Horvát7654Jugoszláv9446Egyéb475137Összesen14 58411 497
Története Zvornik területe ősidők óta lakott. A kedvező éghajlati és természeti adottságok, mint például a termékeny síkságok, az erdőkben, ércekben és vadban gazdag hegyek, valamint a halban gazdag és hajózható folyók, elősegítették a települések fejlődését ezen a területen. Hosszú történelme során Zvornik a Római Birodalom, a Frank Birodalom, a Bizánci Birodalom, a Magyar Királyság, a középkori Boszniai bánság, a Szerb Despotátus, az Oszmán Birodalom és Ausztria-Magyarország része volt.
Ókor A Zvorniki régió legrégebbi ismert lakói egy kelta eredetű törzs, a scordiscusok voltak. Amikor a Római Birodalom az 1. század elején meghódította a Balkán-félszigetet, a scordiscusok elfogadták az új uralmat, és segítettek leverni az illír felkeléseket. A város területén nem találtak római településekre utaló nyomokat, de néhány sírt találtak, amelyekben a 3. századból származó tárgyak voltak. A Divič-hegyi Ograda-sziklán egy római erőd maradványait találták meg, amely egy őrtoronyból és egy őrök elszállásolására szolgáló épületből állt. Zvornik azon az úton feküdt, amely Domavia (Srebrenica) bányáit kötötte össze Sirmiummal (Szávaszentdemeter), ahol pénzverde és egykor a császárok rezidenciája volt. Az út maradványait Voljavica közelében, Bratunactól északra, Šepek és Branjevo között találták meg. 1960-ban egy római kőbánya maradványait találták meg a Dardagani faluban található „Sige” kőbányában. A lelőhely legjelentősebb lelete a Mithrász-kultusz emléke, de pénzérméket, kerámiákat, szarkofágokat és egy sírt is találtak. A római nyomok arra utalnak, hogy Zvornik területe sűrűn lakott és jól védett volt. A régészeti leletek mindeddig nem erősítették meg települések létezését ezen a területen és valószínűleg a romanizáció sem nyert teret ezen a vidéken.
Középkor 250px|bélyegkép|jobbra|Zvornik várának romjai A szláv törzsek a 6. század második és a 7. század első felében érkeztek erre a területre. Vannak jelek arra vonatkozóan, hogy Zvornik területén egy korai szláv település jött létre. Első erődjét a 7. században építették a mlađevaci hegyvidéken. A magyarok 1153-ban, a Bizánc elleni háború során foglalták el ezeket a régiókat, és megszakításokkal az oszmánok megérkezéséig birtokolták. A Zlatonosović családot, akik feltételezések szerint Zvornik urai voltak 1389-ben említik először. A kiemelkedőbb Zlatonosovićok közül Vukmir és Vukašin kenézeket említik. Vezetésük idején Zvornik gyakran cserélt gazdát (Magyarország, Bosznia, Szerbia). 1432-ben és 1433-ban konfliktus alakult ki II. Tvrtko bosnyák király és Brankovics György szerb despota között, aki a Zlatonosovićok segítségével győzelmet aratott, és átvette Ozora és Zvornik felett az uralmat. Ebből az időből származik feleségének, az „átkozott Jerina” bizánci hercegnőnek a legendája, akire a nép csábítóként, gyilkosként és elnyomóként emlékezett. A legenda a vár építését neki tulajdonítja. 1459-ben Zvornik visszatért a bosnyák államhoz, de a következő évben Srebrenicával és Ozorával együtt oszmán kézre került.
Zvornik első írásos említése „Zvonik” néven történt egy 1410. május 21-én kelt raguzai okiratban, majd 1519-ben már Zvornik néven említik. A várat sokkal korábban, a 13. század második felében vagy a 14. század első felében építhették, amikor a Drinánál jelölték ki Bosznia és Szerbia határát. A vár egy olyan helyen épült, ahol a Drina lelassulva belép a termékeny síkságba, és ahol fontos utak keresztezik egymást. Építői vagy a magyarok, vagy/és a bosnyák hűbérurak voltak. A vár, mely egy egységes egészet alkot, három jól elkülöníthető részre oszlik: Felső-, Közép- és Alsóvárra. A vár és a város nevének keletkezéséről négy változat létezik. Az első szerint a magyarok által a 12. század végén vagy a 13. század elején épített templom harangtornya (zvonik = harangtorony) után kapta a nevét. A bosnyák egyház híveinek nyomására a templomot a 13. század első felében lebontották, a harangtorony azonban továbbra is a lakosság tájékozódását szolgálta, mivel kiemelkedő helyen helyezkedett el. A második magyarázat szerint a név alapja a 15. század elején épült ferences kolostor harangtornya volt. A harmadik változat szerint a terep alapján, amelyen épült kapta a nevét, amely a Drina túloldaláról nézve harangra hasonlít, míg a negyedik változat szerint arról az ivóvízforrásról, amely közelében épült. E szerint az elmélet szerint a települést először Izvorniknak (izvor = forrás) nevezték.
A 15. század elején, az erődítménytől északra és a vár falain kívül alakult ki Podzvonik külvárosa, ami a mai Zvorniknak felel meg. A külváros akkori léptékkel nagyvárosnak számított, körülbelül 2000 lakossal. Ugyanebben az időszakban Bosznia legerősebb raguzai kereskedő kolóniái Zvornikban és Visokóban jöttek létre, ami a város gazdasági és kereskedelmi fejlődését eredményezte, aminek következtében a Drinamente fontos kereskedelmi központjává vált . A raguzai kolónia kialakulásának Srebrenica és bányáinak közelsége is kedvezett. A legtöbb raguzai 1428-ban élt a városban, amikor 238-an éltek itt. A főként ezüsttel és ólommal kereskedő kereskedőkön kívül raguzai kézművesek is telepedtek le Zvornikban. 1432 után a raguzai lakosság Srebrenicába és a Drinamente más gazdasági központjaiba költözött. 1423-ban épült fel a fetijai ferences kolostor és a Szűz Mária templom, melyek 1539-ig működtek, amikor a ferencesek a templom harangját és a Szűzanya képét a kolostorból Gornja Tuzlába menekítették. A templom és a kolostor mai városközpont feletti dombon helyezkedtek el. A 16. században a templomot a Fethija-mecsetté alakították át. 1878 után az osztrák-magyar hatóságok sikertelenül próbálták visszaalakítani keresztény imahellyé. Végül a második világháború után lebontották.
A török uralom Miután az oszmánok megérkeztek Zvornikba, lerakták az Alsóvár alapjait, egy erődítményt a Drina mellett, amely lezárt minden hozzáférést a víz felől ebből az irányból. A Felsővárat kibővítették és megerősítették, és 1460 és 1481 között II. Mehmed oszmán szultán egy a nevét viselő mecsetet épített benne. A mecset körül alakult ki Zvornik legrégebbi negyede, miután lakóépületeket építettek a legénység és a hatóságok képviselői számára. A 16. század első felében ebben a negyedben volt egy kút, egy nyilvános fürdő, 11 üzlet és egy tekke. Egy mecsetet az Alsóvárban is építettek az erőd 1491-es építésekor. Később, valószínűleg I. Szulejmán oszmán szultán rendeletére felépült a Szulejmán-mecset. Az előzőekkel ellentétben ezt a külvárosban építették, ami a Fetija muszlim település építését indította el az erőd falain kívül, amely a középkori várig folytatódott. A mohácsi csatáig az oszmán hatóságok és a muszlim épületek biztonsági okokból az erődben kaptak helyet. A magyarok felett aratott győzelem azonban felgyorsította a városi települések (kasabák) kialakulásának folyamatát az erőd falain kívül, különösen az 1528 és 1533 közötti időszakban. Ebben az időszakban a város három része különböztethető meg: a kal'a (az erőd és az erődön belüli település), a nefis (a külváros muszlim része) és a varoš (a külváros keresztény része). 250px|bélyegkép|balra|Zvornik ábrázolása a Nyugat-Balkán 1738-as térképén
Bosznia oszmán uralom alá kerülése után három szandzsák jött létre: a Boszniai 1463-ban, a Hercegovinai 1470-ben és a Zvorniki 1480-ban. Az oszmán uralom alatt Zvornik a Zvorniki szandzsák székhelye volt, a Boszniai vilajetben (tartomány). Ezt a szerepet első sorban a gazdasági és stratégiai szerepe miatt érdemelte ki a város. A Zvorniki szandzsákot elsősorban katonai-stratégiai okokból hozták létre: további hódítások, erősebb védelem és a magyarok által fenyegetett meghódított drinamenti birtokok jobb megszervezése érdekében. A Zvorniki szandzsák magában foglalta Bosznia egész északkeleti részét, azaz a Boszna, a Száva és a Drina folyók közötti területet, és részben kiterjedt Nyugat-Szerbiára, Macsóra és a szerb Drinametére. Élén egy szandzsákbég állt, aki 1580-tól a boszniai beglerbégnek volt alárendelve, és háború esetén az ő parancsnoksága alá tartozott. Feladatai ellátása során a szandzsákbég egy kis katonai-közigazgatási apparátusra támaszkodott, elsősorban az alajbégre, aki a szandzsák összes szpáhiját parancsnokolta. A zvorniki szandzsákbégek rezidenciája először az Óvárosban, később Hridben volt. A szandzsák közigazgatásilag kádilukokra (bírói igazgatási terület) és náhijékra (járás) volt osztva. A 16. században a szandzsák területén nyolc kádiluk (Srebrenica, Brvenica, Zvornik, Szabács, Krupanj, Tuzla, Gračanica és Bijeljina) és 31 náhije volt, ebből 21 a boszniai oldalon. Annak érdekében, hogy megvédjék a határokat az ellenségtől, az utakat pedig a banditáktól, az oszmánok kapitányságokat kezdtek létrehozni a boszniai határok mentén, majd a 18. századtól kezdve a belső területeken is. A kapitányságok a 16. század közepétől 1835-ig léteztek. 1829-ben 39 kapitányság volt a teljes Boszniai vijaletben, ebből három a Zvorniki szandzsákban, Zvornikban, Tuzlában és Gradačacban. A zvorniki kapitányok mindenkor a Fidahić Bej családból származtak. A szandzsák székhelyét 1851-ben Tuzlába helyezték át, de a Zvornik nevet megtartották.