Magyarország krakkói főkonzulátusa (lengyelül: Konsulat Generalny Węgier w Krakowie) Magyarország és Lengyelország kapcsolatainak egyik szimbolikus állomáshelye, a Lengyelországban működő két magyar főkonzulátus egyike (a másik Gdańskban van, illetve egy alkonzulátus működik Wrocławban is). 2021-ben a főkonzul Gerencsér Tibor, az intézmény az ulica Lubiczon található, a Götz-palotában.

Hatásköre thumb|jobbra|275px|Lengyelország konzuli kerületei A főkonzulátus állampolgárok ügyeivel foglalkozik, a konzulátusok általános ügyrendjének megfelelően államközi diplomáciai kapcsolatokkal nem. Az intézmény Magyarország varsói nagykövetségéhez tartozik, továbbá egyfajta filiáléjaként működik a 2019 március 15-én nyílt Wrocławi alkonzulátus.

A főkonzulátus konzuli kerülete: Alsó-sziléziai vajdaság (Dolnośląskie) Opolei vajdaság (Opolskie) Sziléziai vajdaság (Śląskie) Szentkereszt vajdaság (Świętokrzyskie) Kis-lengyelországi vajdaság (Małopolskie) Kárpátaljai vajdaság (Podkarpackie)

Története

A főkonzulátus az első világháborút követő zűrzavaros helyzetben jött létre, kezdetben katonai misszióként a keleti fronton szolgáló magyar katonák hazatérése (és fegyvereik megőrzése) érdekében. 1918 novemberében egy háromtagú katonai küldöttség érkezett a korábban a monarchia kezelésében lévő irodába, és mintegy útlevélkirendeltségként működtették azt. Konzulátusként 1921. szeptember 9-én kezdte meg a működését - Magyar Királyi Konzulátus néven -, első vezetője Hauser Lotár II. osztályú konzul volt, és szintén az ulica Lubiczon volt a székhelye, csak a 21. szám alatt. Ekkoriban a külpolitikai helyzet miatt még mindig jelentős állomáshelynek számított katonapolitikai szempontból, ezért folyamatosan állomásoztak a konzulátuson magyar katonatisztek - ez a szituáció a magyar katonai attasé rendszer kezdeti szakaszának is tekinthető. 1924-ben anyagi okok miatt komolyan felmerült a konzulátus bezárása, ami végül meg is történt: a második világháború kitöréséig a képviselet tiszteletbeli konzulátusként működött tovább egészen a világháború kitöréséig, mikortól Lengyelországgal a diplomáciai kapcsolatok teljesen megszakadtak. A német megszállás alatt lévő ország három városában német tiszteletbeli konzulok működtek, de Krakkóban nem volt ilyen intézmény.

Ötvenöt évvel később, 1994. március 19-én nyitotta meg ismét Martonyi János, akkor már főkonzulátusként. Az az ulica Izaaka 7. szám alatti intézmény ténylegesen csak az ősszel kezdte meg a működését, mivel a helyiség kialakítási munkálatai elhúzódtak. Első főkonzulunk Kovács István költő, polonista volt (1994. május 13-tól). Tizenöt évvel később azonban takarékossági okokból négy követséggel és hét további konzulátussal együtt a krakkóit is bezárták, amit szerény civil tiltakozás kísért (a bezárás elleni internetes petíciót 328-an írták alá).

2014. március 14-én a főkonzulátust újranyitották ugyanabban az utcában, ahol 1921-ben volt a konzulátusunk, csak néhány házzal odébb, az ulica Lubicz 17 szám alatt, a felújított Lubicz Sörfőzde központi épületében, a Götz-palotában. 2019. március 19-én a főkonzulátushoz tartozó alkonzulátust nyitottak Wrocławban.

Konzulok, főkonzulok Hauser Lothar II. osztályú főkonzul (1921–1922) Reviczky István, konzul (1922–1924) Kovács István főkonzul (1994–1995) Puskás Ferenc főkonzul (1995–1999) Kovács István főkonzul (1999–2003) Nagyiványi Zoltán főkonzul (2003–2007) Bozsaky Katalin főkonzul (2007–2009) Körmendy Adrienne főkonzul (2014–2020) Gerencsér Tibor főkonzul (2020-)

Jegyzetek

Kategória:Magyar–lengyel kapcsolatok Kategória:Konzulátusok Krakkóban Krakkó