A bandoneón (a feltaláló, Heinrich Band nevéből) szabad nyelvsípokkal működő billentyűs aerofon hangszer, harmonikaszerű légszekrénnyel. Elsősorban Argentínában és Uruguayban népszerű, a hagyományos tangózenekar fontos hangszere. Nem azonos a köznyelvben „tangóharmonika” névvel jelzett hangszerrel.
Története A 19. század első felétől kezdve sokféle kézi fújtatós, harmonikaszerű szabad nyelvsípos hangszer született, ezek közül az egyik legkorábbi a koncertina. Heinrich Band (1821–1860) ennek továbbfejlesztésével, hangterjedelmének megnövelésével 1848-ban hozta létre a kezdetben 68 hangú Bandoniont. Célja az volt, hogy a viszonylag szerény képességű, de könnyen kezelhető, főképp a népzenében használt koncertinát alkalmassá tegye templomi zenélésre és egyéb népszerű zenei célokra.
A 20. század legelején a hangszer német bevándorlók bőröndjeiben jutott el Dél-Amerikába, elsősorban Argentínába és Uruguayba, ahol Bandoneón néven vált népszerű hangszerré.
Felépítése right|thumb|260px right|thumb|260px|Bandoneonista játék közben A hangszer összecsukott állapotban nagyjából kocka alakú. Két részből áll, melyeket egy széthúzható-összenyomható légszekrény köt egymással össze, ami fújtatóként működik. Felépítése, használata hasonló az ismert billentyűs harmonikához, „tangóharmonikához”, de attól eltérően a bandoneónnak nincs zongoraszerű billentyűzete, ehelyett mindkét oldalán nyomógombok vannak több sorban elhelyezve. Ezek a gombok nem skálaszerűen vannak elrendezve, hanem elég komplex rendszer szerint, amely részben a concertina billentyűzetére építettek, majd később kiegészítettek további gombokkal. A billentyűzet általában gyöngyház fedésű fa (egyes újabb hangszereken műanyag) gombokból készül, amelyet hagyományosan nagyrészt fából készített, fémrugókkal és rugalmas fém leszorítókkal kiegészített mechanika kapcsol a fából és filcből készült sípszelepekhez. A fából készült szelepcsatorna végén a csatorna külső és belső oldalon található két síp – mintegy másodlagos passzív szelepként – bőrdarabokkal van takarva egy-egy irányból, hogy a játéktól (összenyomás-széthúzás) függően a nem használt síp felé elzárhassa a levegő útját.
A korai hangszerek kiosztásai készítőtől, vagy a megrendelő kéréseitől függtek és nagyban eltérőek voltak, míg a huszadik század 40-es éveire már két nagy egységes kiosztás alakult ki: az ún. Rheinische Tonlage és az Einheitsbandoneon. Az előbbi főleg Dél-Amerikában használatos, az utóbbi főleg Németországban. Természetesen ma is egy sor olyan kiosztás létezik, amely ettől eltér. A hangszer gombjai összenyomáskor és széthúzáskor más-más hangot adnak ki. A bal kéz oldalán található a basszus oldal, amely kizárólag hangmagasságban tér el a jobb kéznél található „dallam” oldaltól. A két oldalon található gombok által kiadott hangok, azonos játszási irányban is részben átfednek, de a két játszási irány (kifelé-befelé) azonos oldalon is tartalmaz megegyező hangokat.
Az Argentínában és Uruguayban használt Rheinische Tonlage kiosztású típusnak 33 basszus és 38 diszkant billentyűje van, tehát összesen 71. Ez a hangszer – az Einheitsbandoneonnal ellentétben – nem teljesen kromatikus, mert a legmélyebb és legmagasabb tartományban hiányzik pár hang. Minden hanghoz két acél nyelvsíp tartozik, amelyek ezen a típuson tradicionálisan cinkből vagy alumíniumból készített lapra vannak rögzítve, ez adja a hangszer igen éles, karakteres hangzását is.
Az argentin tangó „tolvajnyelvén”, lunfardóban a hangszer neve fueye (fuelle = ’fújtató’, kiejtése kb. „fuezzse”).
Bandoneonisták Híres argentin származásúak:
Eduardo Arolas Alejandro Barletta Domingo Federico Leopoldo Federico Roberto Di Filippo Osvaldo Fresedo Rubén Juárez Pedro Laurenz José Libertella (Sexteto Mayor) Pedro Maffia René Marino Rivero Rodolfo Mederos Juan Nuñez Ciriaco Ortiz Julio Pane Astor Piazzolla Toto Rodríguez Eduardo Rovira Tolga Salman Aníbal Troilo
Magyar bandoneonisták:
Bartha Péter (Tango Harmony) Gyenis Balázs Radnai Tamás Vörös Eszter
Kapcsolódó szócikkek Tangó
További információk
Art's Harmony - Minden, ami tangó Christian's Bandoneon Page, Nagyon sok adattal Uwe Hartenhauer Bandoneón-készítő honlapja, Németország Magyarországi tangós oldal, információval zenekarokról, előadásokoról, táncos eseményekről Vörös Eszter bandoneónos oldala A 2009-ig egyetlen magyar orquesta típica (tipikus tangózenekar) amelyben két bandoneon is található
Kategória:Aerofon hangszerek Kategória:Latin-Amerika zenéje