A Leopard 2 német általános harckocsi, amelyet az 1970-es évek elején fejlesztettek ki és 1979-ben állítottak szolgálatba. A Bundeswehr és több más hadsereg fő harckocsitípusa. A Krauss-Maffei-Wegmann cég gyártja. Ezzel váltották le a korábban rendszeresített Leopard 1-et. A világ legerősebb harckocsijának számít; különböző változatai Németország fegyveres erőin kívül más országok hadseregeiben is szolgálatot teljesítenek.
Két fő sorozata van. Az első sorozat modelljei (a 2A4-ig bezárólag) függőlegesen kialakított toronnyal rendelkeztek, a második sorozatban (a 2A5 és a későbbi változatok) – sok egyéb változtatás mellett – döntött falú (nyílhegyhez hasonló alakú) tornyot alkalmaztak. Valamennyi modellt ellátták digitális tűzvezető rendszerrel, lézeres céltávolság-mérővel, lövegstabilizátorral, a lövegcsővel párhuzamosított géppuskával és éjjellátó készülékkel (az első járműveknél még fényerősítő készüléket használtak, később infravörös készüléket vezettek be helyettük).
A típus A4-es és A7-es változatát a Magyar Honvédség is rendszeresítette.Az országnak jelenleg is készítik az A8HU Változatát
Történet thumb|260px|right|Az előszéria egy prototípusa, 1978-ban thumb|260px|Német Leopard 2A6M thumb|260px|Kilátás a parancsnok periszkópján thumb|260px|Kilátás nappal az EMES-15 célzókészülékből, 12-szeres nagyítás
Alighogy a Leopard 1 szolgálatba lépett 1965-ben, rögtön felmerült az új 120 mm-es Rheinmetall L44 ágyú bevezetésének a gondolata. Erre az újabb szovjet harckocsik miatt volt szükség. Végül elvetették az ötletet az MBT-70 "szupertank" kedvéért, amit az Egyesült Államokkal közösen indítottak el. Célja egy közös harckocsitípus kifejlesztése lett volna. Az MBT-70 innovatív konstrukció volt, meglepő ötletekkel, ám ezeket akkor még nem lehetett megvalósítani. Ugyanakkor a költségei oly nagyok voltak, hogy emiatt Nyugat-Németország 1969-ben visszalépett a projekttől. Az elért eredményeket részben hasznosították.
1970-ben országon belül kezdtek újabb fejlesztésbe. Egy év után úgy döntöttek, hogy a '60-as évek végi Experimentalentwicklung (későbbi nevén Keiler) projektre alapozzák az új típust. Néhány fontos szerkezeti elemet mégis az MBT-70-től vettek át. A jármű tömegének 50 tonnás felső határt szabtak. Az új típus 1971-ben kapta meg a Leopard 2 nevet, a korábban hadrendbe állított Leopard típus nevét pedig visszamenőleg Leopard 1-re változtatták. Tizenhét prototípust terveztek, ebből végül tizenhat teknő készült el.
Az amerikaiak 1973-ban megvásárolták a 7. sz. prototípust. Alaposan megvizsgálták, majd 1974. december 11-én egy memorandumot írt alá a két ország, amely egy új tank esetleges közös fejlesztéséről és a technológia megosztásról szólt.
A jom kippuri háború tapasztalatainak elemzésekor kiderült: sokkal erősebb páncélzatra van szükség, mint azt eredetileg tervezték. A prototípusok ugyanis először erősen dőlt, üreges páncélzatot kaptak. A páncélzat cseréjével a tömeg hatvan tonnára növekedett. A tizennégyes számú tornyot építették át az új páncélzat teszteléséhez. Mivel a lőszertárolót is a toronyban alakították ki, az új torony sokkal nagyobb lett, mint az előd, a Leopard 1 tornya. A Leopard 2-n kezdetben perforált acélból készült páncélt használtak és nem a Chobham páncélt, mint azt gyakran állítják. A 14-es toronyba szerelték be az új 120 mm-es Rheinmetall ágyút. Az első tesztek után két új teknőt és három tornyot építettek további tesztekhez. Az első toronyba (20-as számú) az eredeti L7A3 105 mm-es ágyút szerelték. A második (a 19-es) megkapta a Leopard 1 tűzvezető rendszerét, és alkalmassá tették arra, hogy az ágyút kicserélhessék benne a 120 mm-es Rheinmetall változatra. A harmadik (a 21-es számú) torony a 120 mm-es ágyút kapta meg és az új Hughes-Krupp Atlas Elektronik EMES 13 tűzvezető rendszert.
1976 nyarán a 19-es prototípust teljesen összeszerelték és az USA-ba szállították. Szintén átszállították a húszas számú teknőt és egy különleges járművet, melyet célpontnak alakítottak ki, hogy a páncélzatot tesztelhessék rajta. A prototípust Leopard 2AV (Austere Version) néven emlegették, mert csak egy egyszerűsített tűzvezető rendszert kapott. 1976 augusztusában érkezett meg az Egyesült Államokba. Itt az Aberdeen Proving Ground lőtéren 1976 szeptemberétől széles körű tesztnek vetették alá, elsősorban az XM1 típussal versenyeztetve (ez volt az M1 Abrams prototípusa). A tesztsorozat egészen decemberig tartott. A jelentésben megállapították, hogy a két típus egyforma mozgékonyságú és tűzerejű, de az XM1-nek jobb a páncélzata. Ma már tudjuk, hogy ez utóbbi csak akkor igaz, ha a páncélt tompa töltet (hollow charge) találja el, a kinetikus energiájú (KE charge) töltettel szemben a Leopard 2 páncélzata sokkal hatásosabb védelmet nyújt. A robbanótöltetekkel (shaped charge) szemben is jobban véd a Leopard 2. Ezen kívül a dízelmotorja megbízhatóbb, és ugyanakkora teljesítményt ad le mint az Abrams gázturbinás hajtóműve. A dízelmotor zajosabb, de jóval kisebb az üzemanyag-fogyasztása. A 20. sz. Leopard 2 teknő tömegét a szimuláció során irreális mértékben növelték meg, ugyanis a torony páncélzatának tömegét is a teknőhöz igazították, ilymódon téve értéktelenné az eredményeket. Az USA már a tesztek előtt eldöntötte, hogy az M1A1 Abramset fogja rendszeresíteni, de nem vetették el a Leopard 2 átvételét sem, ezért került sor a hosszú tesztsorozatra.
A két teknőt visszaszállították az NSZK-ba, ahol újabb teszteket végeztek rajtuk. A 19. sz. torony az USA-ban maradt, ahol rászerelték a korábban megvásárolt 7. sz. teknőre, az ágyút pedig kicserélték az új 120 mm-es Rheinmetall lövegre. Az 1977-ig végrehajtott lőpróbákon kiderült, hogy messze felülmúlja azt a 105 mm-es M7-es löveget, amit az Abrams tankok első sorozata kapott. Ezt számos NATO harckocsi-lövészet erősítette meg a későbbiekben.
1977 januárjában egy kis előszériát építettek (3 teknő és 2 torony). Újabb tesztek után még jobban megerősítették a teknő elülső páncélzatát.
Végül 1977 szeptemberében a Német Hadügyminisztérium 1800 db Leopard 2-es harckocsit rendelt meg, melyet öt részletben kívántak legyártatni. Az elsőt 1979. október 25-én le is szállították. Hollandia már korábban felfigyelt az új típusra. Eredetileg az M1-et akarták rendszeresíteni, azonban elálltak ettől és inkább a Leopard 2-t választották. Az okok között szerepelt a magas üzemeltetési költség, ill. az USA nem volt hajlandó módosított M1-et fejleszteni a holland igényeknek megfelelően. A hollandok ugyanis a 120 mm-es ágyút szerették volna beépíttetni az M1-be az eredeti 105 mm-es helyett. Ezért a hollandok a Leopard 2 beszerzése mellett döntöttek és 1979. március 2-án meg is rendeltek 445 darabot belőle. Svájc 1983. augusztus 25-én rendelt meg 35 db-ot, majd 1987 decemberétől további 345 db-ot gyártottak licencben.
Mivel a '80-as években sikeres volt az exportja (a legutolsó generációs tankok közül ez volt a legsikeresebb ezen a téren), a kilencvenes években igen elterjedtté vált, különösen amikor a német haderőcsökkentés során a Bundeswehr rengeteg tartalékállományú Leopard 2-t ajánlott fel megvételre más országoknak, erősen csökkentett áron. Napjainkban annyira sikeres az exportja, hogy a gyártó már Euro Leopard néven emlegeti. Meg kell jegyezni azonban, hogy jelenleg Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország saját maga által fejlesztett és gyártott típust tart rendszerben.
Felépítés
A Leopard 2 ugyanabban az évben került gyártásba, mint a T-72A, azonban attól jelentősen eltérő megközelítéssel tervezték. A német harckocsinál a karbantarthatóságot kiemelt szempontként kezelték. Ennek megfelelően a teljes hajtáslánc (motor, váltó, előtéthajómű, hűtés, segédberendezések) egy darabban kiemelhetőek, ahogy a EMES tűzvezető rendszer, a PERI, a löveg és az egyéb komponensek is. Emiatt könnyen üzemeltethető, megbízható, és a lengyel tapasztalatok alapján 20%-kal olcsóbb karbantartani, mint a T-72A-t.gen. Edward Pietrzyk (2003): Dowódca Wojsk Lotniczych. In: Komisja Obrony Narodowej 2003.74. Amsztrakt: http://orka.sejm.gov.pl/Biuletyn.nsf/0/F0828A139A5F5E68C1256D6D0039A2E2?OpenDocument A jármű legtöbb fontos eleme anélkül eltávolítható, hogy más elemet ki kelljen bontani, ráadásul számos szerelőnyílás lett a teknőn kialakítva, megkönnyítendő a szerelést. Ennek fényében a jármű teljes hajtáslánca a terepen is 35 perc alatt cserélhető, míg a T-72 esetében csak a motor cseréje sok órás művelet, felszerelt szakműhelyben is.
A harckocsi kialakítását jelentősen megszabta, hogy a torony és a teknő homlok-páncélzata kb. fél méter vastag üreges szerkezet. Mivel a korszerű APFSDS lövedékek nagyságrendileg kevésbé hajlamosak megpattanni, mint a korábbiak, már nem volt értelme döntött páncélzatot alkalmazni; inkább könnyebben gyártható, hegesztett lemezekből készített, szögletes páncélzatot terveztek. A járművet alacsony infravörös-kibocsátásúra tervezték, ezért több ponton sajátos megoldásokat használtak. Például álló helyzetben a harckocsi jobb lánctalpa felett hátul elhelyezett APU generátor látja el árammal a berendezéseket, így nem kell folyamatosan működtetni a nagy fogyasztású motort.Lobitz, F (2009): Kampfpanzer Leopard 2. Entwicklung und Einsatz in der Bundeswehr. Tankograd Publishing – Verlag Jochen Vollert, Erlangen,
Hagyományos elrendezésű harckocsi: elejében található a vezető, mellette a lőszerkészlet egy része található. A vezető mellett és végig a lánctalp felett az oldalszekrényekben található az üzemanyag, ami egyben az üreges páncélzat egyik eleme. A torony középen található, melynek hátranyúló, robbanásbiztos rekeszében található a lőszerkészlet harmada, mellette a jármű üzemi segédberendezései. A parancsnok előtt van a tüzér ülése, a másik oldalon a töltő ül (de rendszerint álló helyzetben töltenek), a torony hátuljában pedig a két rádió és számos hidraulikai komponens található. A járműben a hidraulika-vezetékek védett helyeken futnak, a teknő belsejét repeszfogó burkolat fedi, a hajtásláncot és tartályokat tűzálló fal választja el a küzdőtértől. Kialakításánál fogva tehát a jármű találat esetén sokkal kisebb eséllyel gyullad ki és robban fel, mint orosz ellenfelei.
Fegyverzet thumb|260px|A célzókészülék A4-es változatú Leopard 2 harckocsin
Fő fegyverzet A harckocsi fő fegyverzete a Rheinmetall Rh120 típusú L/44, a 2A6 változattól kezdődően L/55 csőhosszúságú, 120 mm-es űrméretű, sima csövű harckocsiágyú, amelyet kétsíkú lövegstabilizátorral láttak el. A Bundeswehr két fő lőszertípust alkalmaz hozzá, a APFSDS-T leválóköpenyes, űrméret alatti szárnystabilizált páncéltörő lőszert és a HEAT-MP-T többcélú, szárnystabilizált többcélú kumulatív lőszert. Ezekkel 6000 m-es távolságra lévő célokat is meg tud semmisíteni. A lőszerből összesen 42 db-ot vihet magával. A torony baloldalán egy ajtót alakítottak ki a lőszer rakodásához. A Leopard 2 harckocsik az A6 verziótól kezdődően képesek DM11 típusú programozható repesz-romboló lőszert tüzelni, amelynek gyújtóját kilövés előtt elektronikusan lehet programozni, hogy egy adott távolság megtétele után, például egy lövészárok felett robbanjon, vagy a célba csapódás pillanatában, vagy épp késleltetéssel, a becsapódás után a falat áttörve épületen belül. bélyegkép|260x260px|Programozható DM11 típusú 120 mm-es repeszgránát metszete A korai változatok még AEG-Telefunken FLT2 analóg tűzvezető rendszert használtak, amiket később Krupp-Atlas EMES-15 digitális rendszerrel váltottak fel. Képes arra, hogy mozgás közben, egyenetlen terepen mozgó célpontokat támadjon. A pontos célzáshoz öt adatra van szükség: a cél távolsága és sebessége, a saját harckocsi sebessége, dőlésszöge és a lőszer típusa. A találat esélye egyforma mind menetben, mind álló helyzetben. A parancsnok a PERI optikai rendszerrel figyelheti meg a környezetet. Mind a PERI, mint az EMES adott változatai közel másfélszer nagyobb távolságig hatásosak, mint a velük egyidős orosz berendezések.Holmes R. - Strachan, H. - Bellamy, C. (2001): The Oxford companion to military history. Oxford University Press. pp. 493, 902.