Élőség

A nyelvészetben az élőség és ellentéte, az élettelenség elsősorban azon a természetes különbségen alapszik, amely élőlények és nem élőlények között van. Mindegyik nyelv tükrözi ezt a fogalmi tartalommal rendelkező szavak, mindenekelőtt a főnevek lexikai jelentésével. Olyan nyelvtani vonások is vannak, amelyek kifejezik az élőséget és az élettelenséget, de a nyelvek között többféle különbség lehet ebből a szempontból. Egyrészt a nyelvekben vannak olyan élők is, amelyeket úgy kezelnek, mint az életteleneket, és fordítva, élőkként kezelt élettelenek, de a nyelvek abban különbözhetnek, hogy melyek azok az entitások, amelyeket nem jellegzetesen kezelnek. Általában élőkként kezelik a személy- és az állatneveket, de ugyanúgy kezelhetnek bizonyos olyan entitásokat is, amelyeket egyes emberek valós lényeknek, mások képzeletbelieknek tekintenek. Életteleneknek számítanak általában a természetes vagy a mesterséges tárgyak, az anyagok, a jelenségek és az elvont fogalmak, de a növények és a viszonylag nem komplex állatok is. Ugyanakkor egyes életteleneket megszemélyesíthetnek, és így élőkként kezelhetnek. Másrészt vannak az élő kategóriával szemben közömbös nyelvek, de olyanok is, amelyek nagyon érzékenyek az élőn belüli különbségeket illetően, azaz embernév ~ állatnév, emberi tulajdonnév ~ köznév, rokonságnevek, nagy állat ~ kis állat nevei stb. között. Végül a nyelvek különböznek azon grammatikai eszközök típusait illetően, amelyekkel kifejezik az élőséget és az élettelenséget.H. Varga 2017, 33. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 52–53. és 246. o.Bussmann 1998, 63. o.Dubois 2002, 36–37. o.Crystal 2008, 26. o.

A névmások is, grammatikai entitások helyettesítőiként, szintén tükrözik – nyelvek közötti különbségekkel – az élőséget és az élettelenséget. Michael Silverstein amerikai nyelvész hierarchikus skálát állított fel, amely a létezőket cselekvőképességük foka szerint különbözteti meg. Ezen a névmások az első szinteken helyezkednek el:Silverstein 1976, idézi H. Varga 2017, 34. o.

első személyű névmások ↓ második személyű névmások ↓ harmadik személyű névmások ↓ tulajdonnevek ↓ rokonságnevek ↓ személyt jelölő főnevek ↓ állatot jelölő főnevek ↓ élettelen dolgot jelölő főnevek

A főnevek és a névmások általános tulajdonsága az, hogy bizonyos igékkel és melléknevekkel társíthatók, miközben bizonyos más ilyen szavakkal nem, aszerint, hogy élettelenek, vagy hogy az élők egyik vagy másik alosztályához tartoznak. Például olyan igék, mint az ugat, nyerít, hazudik, gondolkodik, és olyan melléknevek, mint a gőgös, fösvény, körültekintő, nemtörődöm, csak élőkkel társíthatók.Bidu-Vrănceanu 1997, 246. o.

Az élőség ~ élettelenség grammatikai kifejezése

A magyar nyelvben

A magyar nem rendelkezik a grammatikai nem kategóriájával, tehát a semlegesnemmel sem, amely más nyelvekben alaktanilag fejezi ki a legtöbb élettelent. Mégis egyes névmások jelölik az élőséget az élettelenséggel szemben. Megteszik ezt az első és a második személyű névmások, amelyek – akárcsak a többi nyelvben – csak személyekre vonatkoznak. Ezenkívül az igék -lak/-lek ragja is jelzi a második személyű személynévvel kifejezett tárgyat: Várlak (téged/titeket), Szeretlek (téged/titeket).Szende – Kassai 2007, 210. o.

A ki(k) és a mi(k) kérdő névmások is élőkre, illetve élettelenekre utalnak: Ki mellett ülsz?, Kik a kedvenc zeneszerzőid?;Szende – Kassai 2007, 93–94. o. Miről szól a film?, Mik azok a kezedben?Rounds 2001, 134. o.

A vonatkozó névmások közül is elvben az egyik csak élőre, a másik három csak élettelenre utal:Rounds 2001, 137. o. Ismered a lányt, akiről beszélek?; Elolvastam a könyvet, amit küldtél nekem; A kedvenc szobrom, amelyet Varga Imre alkotott, Óbudán áll; Nem ismered a színdarabot, amelyikről beszélek?

A közép-délszláv diarendszerben

A közép-délszláv diarendszer nyelveiben (bosnyák, horvát, montenegrói, szerb), a többi szláv nyelvhez hasonlóan a hím- és nőnem mellett megvan a semlegesnem, amely csak életteleneké, bár vannak a többi nemhez tartozó ilyen szavak is. Elsősorban az egyes szám alanyeset ragjai különböztetik meg a semlegesnemet a többitől. Két ilyen rag van, attól függően, hogy milyen típusú mássalhangzó van előttük: -o (nem palatális mássalhangzó után) és -e (palatális mássalhangzó után). Megvan a főneveknek és minden velük egyeztetett szónak is: főnevek: selo ’falu’, polje ’mező’;Klajn 2005, 58. o. melléknevek: veliko ’nagy’, tuđe ’idegen’;Barić 1997, 177. o. determinánsok és névmások: moje (birtokos determináns és névmás) – az -m birtokos személyjel és ’az enyém’ megfelelője; ovo (mutató determináns és névmás) ’ez’; čije…? (kérdő determináns és névmás) ’ki (vmije/vkije)?’, ’kié?’;Čirgić 2010, 85–90. o. ún. cselekvő melléknévi igenév: Počelo je svetsko prvenstvo u fudbalu ’Megkezdődött a labdarúgó-világbajnokság’;Klajn 2005, 123. o. ún. szenvedő melléknévi igenév: kuvano meso ’főtt hús’.Klajn 2005, 130. o.

Egy másik alaktani megkülönböztetés ezekben a nyelvekben egyrészt a hímnemű élők, másrészt a hím- és semlegesnemű élettelenek egyes szám tárgyesetű alakja között van: az előbbieké az egyes szám birtokos esetű alakjukkal azonos, az utóbbiaké pedig az egyes szám alanyesetű alakjukkal: doktora ’(egy/a) doktort’, ’(egy/a) doktor vmije/vkije’ ~ zavod ’(egy/az) üzemet’, (egy/az) üzem’;Klajn 2005, 51. o. Ezekben a nyelvekben nincsenek névelők, ezért a főnév határozottsága vagy határozatlansága csak erre elegendő kontextusból derül ki.

Ezekben a nyelvekben is megvan a megkülönböztetés a ki? és a mi? névmások megfelelői között, amelyeknek csak egyes számú alakjaik vannak: Ko je došao? ’Ki jött el?’ ~ Šta se desilo? ’Mi történt?’;Klajn 2005, 86. o. Tko stoji pred vratima? ’Ki áll az ajtó előtt?’ ~ Što je pred vratima? ’Mi van az ajtó előtt?’Barić 1997, 205. o.

A mutató névmások a semlegesnemű alakjukkal cselekvésre, történésre, állapotra stb. és egész megnyilatkozásra is utalnak: Kad se sve to uzme u obzir, možemo zaključiti ovo: … ’Ha mindezt számításba vesszük, ezt a következtetést vonhatjuk le: …’

A román nyelvben

A román nyelv érzékenyebb az élő ~ élettelen ellentétre, mint a magyar, de kevésbé érzékeny, mint a szláv nyelvek, ugyanis megvan benne a semlegesnem a hím- és a nőnem mellett, de nem olyan szabatosan kifejezve, mint az utóbbiakban. Valójában a semlegesnemű főnevek egyes számban alakilag a hímneműekre, többes számban pedig a nőneműekre hasonlítanak. Csak többes számban van egyes főneveknek a semlegesnemre jellemző toldalékuk, az -uri, amely a latin semlegesnemű -ora toldalékból származik, és egyébként egyes nőnemű főnevek is ezt kapják. A melléknevek és a determinánsok egyes számban hímnemben egyeznek, többes számban pedig nőnemben a semlegesnemű főnevekkel, pl. un lucru ’egy dolog’ (hímnemű névelővel), două lucruri ’két dolog’ (nőnemű számnévvel).Bidu-Vrănceanu 1997, 324. o.

A románban is vannak pontos megfelelőik a ki? és a mi? névmásoknak, de csak egyes számúak: Cine este acolo? ’Ki van ott?’, Pe cine ai invitat la cină? ’Ki(ke)t hívtál meg vacsorára?’, Cui ai oferit flori? ’Ki(k)nek adtál virágokat?’, Florile cui sunt aici? ’Ki(k) virágai vannak itt?’ ~ Ce este acolo? ’Mi van ott?’, Ce ai cumpărat? ’Mit vásároltál?’, Cu ce te îmbraci diseară? ’Mit veszel fel ma este?’Cojocaru 2003, 87–89. o.

Mondattani eszköze az élő ~ élettelen megkülönböztetésnek egyes esetekben a tárgyas mondat különböző szerkesztése. Az élő tárgyat a pe elöljárószó előzi meg, és utal rá a neki megfelelő és a vele nemben, számban és esetben egyeztetett hangsúlytalan személyes névmás, szemben az élettelen tárgy ezek nélküli szerkesztésével: Îl caut pe profesorul de matematică ’A matematikatanárt keresem’ (szó szerint ’*Őt keresem a matematikatanárt’), L-am văzut aseară pe Radu ’Láttam az este Radut’ (szó szerint ’*Őt láttam … Radut’), Îl plimbi tu pe Rex? ’Megsétáltatod te Rexet?’ (szó szerint ’*Őt sétáltatod te Rexet?’) ~ Am citit articolul ’Elolvastam a cikket’, Visez Parisul zi și noapte ’Párizsról álmodozom éjjel-nappal’.Cojocaru 2003, p34–35. o.

Egy másik ellentét csak részleges, ugyanis csak a hímnemű és a nem tipikus végződésű nőnemű tulajdonnevekre vonatkozik az összes többi főnévvel szemben. Csak az előbbiek esetében kerül a birtokos és részes esetű végartikulus névelői pozícióba: lui Ion ’Ionnak’, lui Mimi ’Miminek’, lui Popescu ’Popescunak’Cojocaru 2003, 38. o. ~ pomului ’a (gyümölcs)fának’, scaunului ’a széknek’,Cojocaru 2003, 34. o. Mariei ’Mariának’.

A románban megfigyelhető a semlegesnem elsőbbsége halmozott mondatrésszel való egyeztetéskor. Például, ha az alaptag két élettelent megnevező hímnem egyes számú főnévből áll, a melléknév semlegesnem többes számban egyezik vele, mintha semlegesneműek lennének a tagjai: Ochiul și obrazul sunt umflate ’A szem és az orca dagadtak’.

A spanyol nyelvben

A spanyolban csak nyomai vannak meg az alakilag kifejezett semlegesnemnek, mégpedig a határozott névelő, a személyes és a mutató névmások terén.

A semlegesnemű határozott névelő lo, ellentétben az el (hn.) és a la (nn.) névelőkkel, például olyan főnevesített melléknevekkel áll, amelyek elvont fogalmakat neveznek meg: lo bueno y lo malo ’a jó és a rossz’.Kattán-Ibarra – Pountain 2003, 15. o.

A semlegesnemű névmások meg nem határozott konkrét élettelenekre és nem nélküli entitásokra, valamint megnyilatkozásra utalnak: egyes szám harmadik személyű személyes névmás: ello (sn.) ~ él (hn.), ella (nn.) ’ő’;Kattán-Ibarra – Pountain 2003, 14. o. mutató névmások: esto (sn.) ~ este (hn.), esta (nn.) ’ez’: ¿Podrías poner esto allí? ’Oda tudnád-e tenni ezt?’;Kattán-Ibarra – Pountain 2003, 100. o. eso (sn.) ~ ese (hn.), esa (nn.) (köztes mutató névmások) „ez/az”: Lo suspendieron en matemáticas. Eso me extraña ’Megbuktatták matematikából. Ez meglep’; aquello (sn.) ~ aquel (hn.), aquella (nn.) ’az’: Recuerdo muy bien aquello ’Nagyon jól emlékszem arra’.Kattán-Ibarra – Pountain 2003, 246. o.

A ki? és a mi? névmások megfelelői csak egyes számúak: ¿Quién escucha más atentamente? ’Ki hallgat nagyobb figyelemmel?’;Kattán-Ibarra – Pountain 2003, 28. o. ¿Qué quieres? ’Mit akarsz?’Kattán-Ibarra – Pountain 2003, 49. o.

A francia nyelvben

A franciában nincsenek még nyomai sem a semlegesnemnek, de vannak olyan névmások, amelyek csak vagy majdnem csak élettelenekre utalnak.

A ki? és a mi? névmásoknak több megfelelőjük van:Delatour 2004, 227–228. o. Qui / Qui est-ce qui veut venir avec moi ?A második alak nyomatékosabb. ’Ki akar velem jönni?’ – élő alany; Que se passe-t-il ? / Qu’est-qui se passe ? ’Mi történik?’ – élettelen alany; Qui invites-tu à dîner ? / Qui est-ce que tu invites à dîner ? ’Kit hívsz meg vacsorára?’ – élő tárgy; Que lis-tu ? / Qu’est-ce que tu lis ? ’Mit olvasol?’ – élettelen tárgy; Quoi ? ’Mi?’ – élettelenre utaló mondatszó; Je ne sais pas ce qui est dans la boîte ’Nem tudom, mi van a dobozban’ – élettelen alany függő kérdésben; Il a demandé ce que c’était ’Azt kérdezte, mi volt az’ – névszói állítmány élettelen névszói része függő kérdésben; Il m’a demandé à quoi s’intéressait mon fils ’Azt kérdezte tőlem, mi iránt érdeklődik a fiam’ – elöljárós élettelen határozó.

Vannak a franciában csak élettelenre utaló mutató névmások is, amelyek bizonyos kontextusokban élőkre utaló 3. személyű hangsúlyos személyes névmásokkal állnak ellentétben: Je pense à ceci/cela/ça ’Erre gondolok’ ~ Je pense à lui ’Rá gondolok’.Kalmbach 2017, 234. o.

Két olyan személyes névmás is van, az en és az y, amelyek elvben élettelenekre utalnak, ellentétben bizonyos kontextusokban a 3. személyű hangsúlyos személyes névmásokkal:Kalmbach 2017, 264. o. Il parle sans arrêt de son voyage → Il en parle sans arrêt ’Folyton az utazásáról beszél’ → ’Folyton arról beszél’ ~ Il parle sans arrêt de son frère → Il parle sans arrêt de lui ’Folyton a fivéréről beszél’ → ’Folyton róla beszél’; Tu penses souvent à ton voyage ? – Oui, j’y pense ’Gyakran gondolsz az utazásodra? – Igen, gondolok rá’ ~ Tu penses souvent à ton frère ? – Oui, je pense à lui ’Gyakran gondolsz a fivéredre? – Igen, gondolok rá’.

Az angol nyelvben