Komáromy Pál (eredeti nevén: Komáromi Pál Imre ZsigmondKomáromy Pál adatlapja az OSZMI honlapján) (Gyöngyös, 1892. június 6. – Budapest, Józsefváros, 1966. július 4.) magyar operaénekes (basszbariton), az Operaház igazgatója 1945. február 1 és 1945. április 20 között, mint a Komáromy Pál, Nádasdy Kálmán, Székely Mihály alkotta direktórium tagja, majd kinevezett igazgató 1945 május 16-tól 1946. augusztus végéig. Komáromi Mariska unokaöccse.
Életpálya Gimnáziumba 1902–1910 között járt a Ciszterci rend Egri Kath. Főgimnáziumába. Ugyanitt érettségizett 1910-ben. Zenei tehetségét már édesapja (~ Ödön, zenetanár) felfedezte és ő kezdte meg zenei képzését is. Anyja Ehrenreich Hermin volt.
Orvosnak készült, de már húszévesen az Operaház ösztöndíjasa (1912–1913), majd magánénekese (1913, 1920–1946) volt. 1914-ig Greff Károlynál Budapesten, és Grete Stückgoldnál Drezdában tanult. A világháborúk között nemzetközi hírnevet szerzett, 1928-ban Bayreuthban is énekelt (Liszt: Szent Erzsébet legendája), továbbá Ausztriában, Olaszországban, sőt, Dél-Amerikában (Buenos Aires) is fellépett. A német megszállás alatt nem szerepelhetett Magyarországon. 1945. február 8-tól az Operaház igazgatója a Székely Mihály–Nádasdy Kálmán–Komáromy Pál alkotta direktórium tagjaként. Igazgatásuk alatt nyílt meg az Operaház az ostrom után alig pár héttel (1945. március 15., Bánk bán). Miután alig két hónap után, április végén széthullott a triumvirátus, egyedüli kinevezett igazgató lett az 1945. április 24. és 1946. augusztus 31. közötti időszakban. Politikailag kegyvesztett lett, szeptember 1-jétől megkezdődött a Tóth Aladár által vezetett korszak,A budapesti Operaház 100 éve. Szerk. Staud Géza. Budapest, 1984. Zeneműkiadó. 494. l. majd 1948-ban nyugdíjazták. Az Operaház örökös tagja 1959-től.
Mint igazgató, sikerrel állította helyre a Budapest ostroma alatt megsérült épületet, pótolta a háborúban meghalt ill. emigrált művészeket és a háború előtti repertoár mintegy kétharmada ismét színpadra kerülhetett. 1946-ban bemutatták Bartók Csodálatos Mandarin-ját is.
Kölcsönös vendégjátékot szervezett a bukaresti Román Királyi Operával.
A 60-as évektől énektanítással foglalkozott, legtehetségesebb tanítványa Mészáros Sándor (basszus) az Operaház magánénekese lett.
Főbb szerepei Donizetti: Don Pasquale – címszerep Erkel Ferenc: Hunyadi László – Rozgonyi Gounod: Faust – Mefiszto; Wagner Mozart: Figaro lakodalma – Doktor Bartolo Muszorgszkij: Hovanscsina – Ivan Hovanszkij herceg Jacques Offenbach: Hoffmann meséi – Luther Robert Planquette: Rip van Winkle – Derrick Van Slous Giacomo Puccini: Bohémélet – Alcindor Rossini: A sevillai borbély – Doktor Batolo Johann Strauss d. S.: A cigánybáró – Zsupán Kálmán Richard Strauss: A rózsalovag – Ochs báró Giuseppe Verdi: Rigoletto – Marullo Giuseppe Verdi: Aida – A király Giuseppe Verdi: Álarcosbál – Sam Giuseppe Verdi: Falstaff – Pistol Richard Wagner: Tannhäuser – Reinmar von Zweter Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – Hans Foltz
Kitüntetései Magyar Köztársasági Érdemrend (tisztikereszt), 1946 Román Királyság, Kultúráért Érdemrend (tisztikereszt), 1946 Szocialista Munkáért Érdemérem, 1957 A Magyar Állami Operaház Örökös tagja, 1959 Jegyzetek
Források Komáromy Pál a Magyar Állami Operaház adatbázisában Komáromi Pál = Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár További információk Az Operaház és az I. világháború 1914
Kategória:Magyar operaénekesek Kategória:A Magyar Állami Operaház örökös tagjai Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:1892-ben született személyek Kategória:1966-ban elhunyt személyek Kategória:Gyöngyösiek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek