A fodorkafenyő (Phyllocladus) a tűlevelűek (Pinopsida) osztályának fenyőalakúak (Pinales) rendjében a kőtiszafafélék (Podocarpaceae) családjának egyik nemzetsége öt-hat élő és hat kihalt fajjal. Mivel megjelenése markánsan különbözik a többi nemzetségétől, egyes szerzőkChristopher N. Page. 1990. "Phyllocladaceae" pages 317-319. In: Klaus Kubitzki (general editor); Karl U. Kramer and Peter S. Green (volume editors) The Families and Genera of Vascular Plants volume I. Springer-Verlag: Berlin;Heidelberg, Germany. önálló családként kezelik. A molekuláris genetikai vizsgálatok szerint ez az elkülönítés nem indokolt; a fodorkafenyő a Lepidothamnus testvérnemzetsége.
A fajok elkülönítése nem egyértelmű; a hegyi fodorkafenyőt (Phyllocladus alpinus) több szerzőFenyőliget: Phyllocladus aspleniifolius (Egylevelű fodorkafenyő) is az egylevelű fodorkafenyő (tasmán fodorkafenyő, Phyllocladus aspleniifolius) alfajának tekinti; a hamvas fodorkafenyőt (Phyllocladus glaucus) csak szórványosan tekintik önálló fajnak.
Származása, elterjedése
A Fülöp-szigetektől Új-Zélandig, délen Tasmániáig terjedt el. Fajai ezelőtt mintegy 5–7 millió évvel váltak külön.
Megjelenése, felépítése
10–30 m magasra növő fa.
Jellegzetességei az állevelek (phyllocladium)'', amelyek valójában ellaposodott hajtások, de minden szempontból a levél funkcióját látják el. A redukált levelek csupán apró fogacskák e levélszerű hajtások szélein. A magoncnak az ősi állapot jeleként még tűlevelei vannak. A friss hajtások 2–3 évig maradnak zöldek, majd megbarnulnak és elfásodnak. Egy-egy állevél kb. 20 cm hosszú, és nagyjából 15, 1–3 cm-es levélkére tagolódik.
Toboztermései a többi kőtiszafaféléhez hasonlóan bogyószerűek.
Életmódja, termőhelye
Jegyzetek
Források 8.4. A fenyőfélék, olykor toboz nélkül in: Podani János (2014): A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana
Fordítás
További információk elterjedési területe fajszámokkal
Kategória:Kőtiszafafélék Kategória:Növénynemzetségek Kategória:Fák